Rendőrök, közmunkások pakolják a könyveket az iskolákban

Több fővárosi intézményben is arról panaszkodtak a Pénzcentrum megkeresésére, hogy idén sem ment zökkenőmentesen a tankönyvek kiszállítása. Több helyen fordult elő például, hogy néhány könyvből kevesebbet szállított, vagy a csomagban felcserélt hasonló kiadványokat a lebonyolításért felelős Könyvtárellátó Nonprofit Kft (KELLO). Egyelőre ráadásul azt sem tudni, mikor pótolják az elmaradásokat (a tavalyi tanévben volt olyan diák, akinek még idén februárban sem volt tankönyve).

Mindemellett a legnagyobb problémát idén is az jelentette, hogy az augusztus végi szállítás csak formálisan volt megfelelő. Természetesen a KELLO szerint minden a legnagyobb rendben ment, mint mondták:

Az iskolai megbízottak tapasztalatai viszont másról árulkodnak. A tankönyvfelelősöknek, könyvtárosoknak idén is jókora mennyiségű adminisztratív és fizikai munkát kellett elvégezniük tanévkezdésig. Különösen igaz ez az utolsó napokra, amikor:

- mondta el a Pénzcentrum megkeresésére egy budai, 6 osztályos gimnázium tankönyvfelelőse, aki nem igazán érti, miért nem fizetnek meg az árrésből rakodómunkásokat. Pedig az iskolai tankönyvellátás rendjéről (is) szóló rendelet szerint az iskolák "csupán" a támogatási és megrendelési igények felmérésében kötlesek közreműködni. De más iskolákból olyan hír is érkezett, hogy önkormányzati alkalmazottak és közmunkások is részt vettek a lebonyolításban.

- mondta el a Pénzcentrum megkeresésére a KELLO. Véleményük szerint, idézzük:

A kormánykommunikáció szerint a tankönyvterjesztés államosításának éppen az volt az egyik apropója, hogy a költségek csökkentése mellett javuljon a szolgáltatás minősége is. Nos, ha a törvény által biztosított 20 százalékos árrés mellett (korábban a versenypiacon 10-15 százalék körül mozgott az árrés) is csak külsős segítséggel megy a Könyvtárellátónak a feladat lebonyolítása, akkor aligha valósult meg a költségcsökkentés. Tehát foglaljuk össze: az elmúlt években felszámoltak egy piaci alapon, kisebb árrések mellet is működőképes rendszert, hogy azt végül adóforintokból fizetett közmunkásokkal tartsák fent, akiknek talán akadna más munka is a nemzetgazdaságban.

Ráadásul az iskolák megbízottjai - akiknek igen komoly szerepe van a lebonyolításban - továbbra sincsenek (rendesen) megfizetve. A Könyvtárellátó Nonprofit Kft. ugyanis nem áll szerződéses jogviszonyban a tankönyvfelelősökkel, így munkájukra, bérezésükre sincs rálátása. Tavaly diákonként száz forintot fizetett a KELLO, amely összeg sorsáról az iskola döntött - ez egy 2 évfolyamos általános iskola esetén átlagos osztálylétszámot feltételezve 32 ezer forint.

Lehet tehát szidni a korábbi rendszert (a maga hibáival együtt), a tankönyves vállalkozók azonban rájöttek arra, hogy ebben a folyamatban az iskolákkal, ezen belül a tankönyvfelelősökkel kialakított viszony a legfontosabb. S, ha ennek előmozdítása nem ment másként, hajlandóak voltak mélyen a zsebükbe nyúlni, amely javította a szolgáltatás minőségét is. Továbbá arról se feledkezzünk meg, hogy az iskolák korábban sem voltak arra kötelezve, hogy alvállalkozókkal végeztessék el a tankönyvrendelést. Saját hatáskörükben akár dönthettek úgy is, hogy a profit reményében maguk viselik ennek kockázatát.