Hiába járna, így egy fillér végkielégítést sem kapsz: itt a pontos szabály

Az, hogy Magyarországon szinte példátlan mértékű munkaerőhiány van, senki előtt sem titok: nem csak a statisztikai adatokból látjuk, hanem tapasztaljuk saját bőrünkön a fogyasztói árak gyors emelkedésében, a pénztárak előtt kígyózó sorokban, valamint az összes fel nem bukkanó szakiban.

Habár 2019 végére visszaesett az üres álláshelyek száma, még a harmadik negyedévben is több mint 78 ezer ember hiányzott a munkaerőpiacról a hivatalos statisztikák szerint. 

Ha menni kell...

Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a vezetőségnek nincs más választása, meneszteni kell a munkavállalót. Fontos azonban tudni, hogy a munkáltató minden esetben köteles megindokolni az elbocsátást. Indokok között szerepelhet a munkavállaló kifogásolható magatartása, hiányos képességei, de lehetnek a cég működésével összefüggő okai is. Az azonnali hatályú felmondást abban az esetben szokták alkalmazni, amennyiben súlyos mulasztás történik, vagy egy lényeges kötelezettségét szándékosan nem teljesíti a munkavállaló, esetleg egyéb olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

Ami jár, az jár

A munkavállalót a munkáltató felmondása esetén végkielégítés illeti meg: a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény szerint a munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya megszűnik 

• a munkáltató felmondásával, vagy
• a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével, vagy
• a gazdasági egység jogügyleten alapuló átvétele vagy jogszabály rendelkezése alapján a gazdasági egységet átvevő munkáltató nem az Mt. törvény hatálya alá tartozik.

-tudta meg a Pénzcentrum Dr. Bergendi-Rácz Diána ügyvédtől, európai és nemzetközi üzleti szakjogásztól. 

A végkielégítés 

• legalább 3 év munkaviszony esetén egyhavi,
• legalább 5 év munkaviszony esetén kéthavi,
• legalább 10 év munkaviszony esetén háromhavi,
• legalább 15 év munkaviszony esetén négyhavi,
• legalább 20 év munkaviszony esetén öthavi,
• legalább 25 év munkaviszony esetén hathavi

távolléti díj összege. 

Természetesen a végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg. Ez alól kivételnek számít a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, három hónapot meg nem haladó tartama.

ha a munkaviszony a munkáltató felmondásával, vagy annak jogutód nélküli megszűnésével vagy a gazdasági egységet átvevő munkáltató nem az Mt. törvény hatálya alá tartozik és a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár (tényleges öregségi nyugdíj) betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg.

Nem jár mindenkinek

A végielégítés bizonyos esetekben viszony nem jár a munkavállalónak. Ilyen esetet szabályoz az Mt., amikor kimondja, hogy 

Ez utóbbi kettő kisebb magyarázatra szorulhat. A jelenlegi bírói gyakorlat szerint a munkáltató felmondásakor tehát a munkavállaló akkor jogosult az ok szempontjából végkielégítésre, ha az a munkáltató működésével kapcsolatos, vagy egészségi okkal összefüggő képessége. A munkáltató végkielégítés-fizetési kötelezettsége ugyanis csak azokban az esetekben áll fenn, amikor a munkavállaló magatartása és a munkaviszonya megszüntetése között nincs okozati összefüggés. Ezért ha a munkáltató jogszerű felmondásának indoka a munkavállaló - bármely - munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, abban az esetben végkielégítésre nem jogosult - mondta el Dr. Bergendi-Rácz Diána.