Évtizedes tévhit dőlt meg: a magyarok nagy része hamarosan így fog dolgozni?

Vajon 2020-ban hátrányt jelent, ha valaki kölcsönzött munkavállalóként tud elhelyezkedni? Mi történt a korlátozások alatt azokkal, akik nem a hagyományos módon voltak alkalmazva, és hogy változott meg a cégek hozzáállása a járvány hatására? Fontos tudni, hogy a munkaerőkölcsönzés nem hazai sajátosság, globálisan és Európában is elfogadott, folyamatosan fejlődő iparág. Ha a nemzetközi kitekintéseket nézzük, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon még jelentős növekedési potenciál van ebben a foglalkoztatási formában, mivel Európa sok országában a hazainál magasabb arányt képviselnek az így dolgozók. Ez a jövő? Juhász Csongor, a Prohuman ügyvezető igazgatója válaszolt az összes kérdésre.

Pénzcentrum: "Megéri" ma Magyarországon kölcsönzött munkavállalónak lenni? Milyen hátrányok érik, milyen előnyök illetik meg azokat, akik nem közvetlenül annál a cégnél vannak alkalmazásban, ahová nap mint nap bejárnak dolgozni? Bizonyos esetekben kényszerhelyzetről van szó?

Juhász Csongor: Természetesen minden munkavállalói élethelyzet más és más, de általánosságban semmiképp sem mondhatjuk el, hogy kényszerhelyzet lenne. 

Mivel számos területre közvetítünk dolgozókat, nagyobb esélyünk van az egyén számára leginkább megfelelő munka megtalálására. Ha pedig valamilyen okból egy munkáltatónál megszűnik egy munkahely, akkor kölcsönző cégkén gyorsan tudunk új munkahelyet találni máshol, hiszen több száz vállalattal dolgozunk együtt. Így elkerülhetők a munkakereséssel töltött bizonytalan hetek, hónapok, ami egyfajta biztonságot, folytonosságot hoz a dolgozó életébe. 

Olyan eset is gyakori, hogy akár már másnap munkába tud állni valaki egy másik vállalatnál. Kölcsönzött munkavállalóként lehetőség van betekinteni különböző vállalatok életébe, kultúrájába, és közben sokféle, később hasznos tudást és tapasztalatot szerezni. Ha pedig valamelyik cég megtetszik, akkor a kolléga megcélozhatja, hogy ott hosszú távú, belsős munkatárssá váljon.

Mi a helyzet munkáltatói oldalról: számukra miért éri meg kölcsönzött munkaadót alkalmazni?

Egy több száz vagy ezer főt foglalkoztató cég esetében a létszám feltöltéséhez és megtartásához szükséges HR és adminisztrációs szervezet és annak költsége évről-évre egyre magasabb. Egy munkaerő-kölcsönző partner a szolgáltatásával ezt a költséget váltja ki részben, sőt van, hogy igen jelentős részben. A HR szolgáltató, a kölcsönző vállalat terhet, feladatokat, adminisztrációt vesz le a megbízó válláról és lehetővé teszi, hogy az ügyfél kisebb szervezettel, alacsonyabb hirdetési, kiválasztási és adminisztrációs költséggel vonja be az új dolgozókat a munkába. 

Számos területen van komparatív költségelőnyünk például az által, hogy nagy mennyiségben, ezért olcsóbban hirdetünk, vagy hogy helyi irodáinkban folyamatosan végezzük a kiválasztást, adott esetben több cég számára is, és az adatbázisainkban is lényegesen több munkavállaló található, mint bármelyik ügyfélében. Jelenleg közel 340 ezer különböző képzettségű és hátterű ember szerepel országos adatbázisunkban. Összefoglalva, a megbízó vállalathoz képest hatékonyabb és fókuszáltabb szervezettel dolgozunk, így képesek vagyunk országosan, széles szakmai spektrumra és különböző HR elvárásokra költséghatékony megoldást nyújtani, tömegesen munkaerőt biztosítani. Mindezt gyorsan és rugalmasan. 

Éppen a rugalmasság és gyorsaság volt, ami az elmúlt években és a vírus miatt is nagyon felértékelődött. A munkaerőhiányos helyzetben sok cég kizárólag a munkaerő-kölcsönzők segítségével tudta fenntartani a termelést, majd a COVID-19 okozta gazdasági sokk utáni újraindulásnál tudtunk gyorsan és a változó igényekhez mérten rugalmasan biztosítani munkaerőt. 

Azt hiszem, az utóbbi időben a szektor létjogosultsága és elfogadottsága is egyértelművé vált, talán ezt mutatja az is, hogy a Prohuman a kormányzat stratégiai partnere lett. Magyar alapítású cégként erre különösen büszkék vagyunk, hiszen világ legismertebb vállalatai mellé kerültünk fel a partnerségi listában.

Az atipikus formában foglalkoztatott munkaerő sokkal rugalmasabb, viszont kevésbé elkötelezett - ez igaz állítás? Lehet, kell ezen változtatni? 

Általánosságban nem igaz az állítás. Elsősorban a foglalkoztató hozzáállásán múlik mindez. Egyre inkább azt látjuk, hogy ez a megkülönböztetés nem életszerű a munkamorálra nézve. Ha a munkavállaló azt tapasztalja, hogy megfelelőek a munkakörülmények és az a bánásmód, amiben a munkáltatótól részesül, akkor az elkötelezettsége is magasabb lesz. Ebben nincs ma már szerintem igazán meghatározó szerepe a foglalkoztatottsági formának. Számszerűsíthető módon egyégként nem diszkriminálhat a foglalkoztató a kölcsönzött és a belsős munkatársak között - de ha például a bánásmód kicsit is eltérő, azt a munkavállaló érzékelni fogja, és ez csökkenti az elkötelezettségét. Sok partnerünk él a lehetőséggel, hogy az először kölcsönzötti jogviszonyban felvett munkavállalók közül a legjobb teljesítményt nyújtókat a későbbiekben saját állományába vegye, ami szintén kiváló motiváló erő. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy azonos pozícióban dolgozók kölcsönzött és nem kölcsönzött konstrukcióban foglalkoztatott dolgozókat nem díjazhat különböző módon az alkalmazó vállalat.

Magyarországon jelenleg hozzávetőlegesen hányan dolgoznak atipikus foglalkoztatási keretek között? 

Mi a munkaerő-kölcsönzési piacra látunk rá a legjobban. Idei adat még nincs, de tavaly 160 -180 ezer volt az így foglalkoztatottak száma. A COVID-19 első hullámában 20-30 százalékos visszaesés volt megfigyelhető, de azóta zajlik a visszarendeződés, így most 170 ezerre becsülném a számukat. Csak a Prohuman kötelékében 13 ezer munkatárs dolgozik jelenleg ügyfeleinknél. Említést érdemel még a diákmunka, tavaly nyáron közel 300 ezer 15 és 24 év között fiatal dolgozott nyáron. Csak a Prohuman Diákmunka iskolaszövetkezeten keresztül több mint 11 ezer diák talált munkát, ez a szám idén 8 ezer körül alakult. 

Mely szektorok veszik igénybe a leginkább? Mely munkakörökben? 

Magyarországon a legjellemzőbb a gyárakban, gyártósori operátor dolgozók kölcsönzése. Az utóbbi időben, amióta a jogszabályok lehetővé teszik, hogy munkaerő-kölcsönzés keretében is lehet alkalmi munkavállalókat foglalkoztatni, a mezőgazdaságban is kezd emelkedni a számuk. Szellemi területen elsősorban irodai, adminisztratív és call-center területre közvetítünk munkatársakat.

A Covid milyen mértékben, és hogyan változtatta meg az atipikus foglalkoztatáshoz való viszonyt? 

Ami a kölcsönzött munkaerőt illeti, vannak olyan vállalatok, ahol a tavaszi első hullám idején kizárólag a rövidtávú gazdasági nyomást vették számításba és leépítették a kölcsönzött-munkaerő állományt részben vagy egészben. Mi már akkor is mondtuk, hogy a teljes leépítés visszaüthet, ha jön az újra indulás és hirtelen kell újra munkába állítani sok embert és a már betanított kollégák esetleg máshol vállalnak munkát. Volt, ahol ez okozott gondot, amikor elkezdték újraindítani a termelést, de összességében azt mondhatom, hogy 

Partnereinket jelentős számú képzett munkaerő biztosításával segítettük az újraindulásban az elmúlt hónapokban. Tudunk segíteni az átképzésben is, és úgy gondoljuk, hogy az esetlegesen előttünk álló további járványhullámok kezelésében is fontos segítséget jelenthet a cégek életében a munkaerőkölcsönzés rugalmassága. 

Az Ön tapasztalatai szerint mennyire jellemző a mobilitás a magyar munkavállalókra? Hajlandóak olykor sok száz kilométert költözni egy munka miatt? 

A magyar munkavállalók tapasztalataink szerint alapvetően a lakóhelyükhöz közel akarnak elhelyezkedni, és inkább végső lehetőségként tekintenek arra, hogy máshová költözzenek. A gazdasági helyzet, például a COVID-19 ezt felülírhatja: azokban a régiókban, ahol most magasabb a munkanélküliség, hajlandóak akár messze és akár munkásszállás igénybevételével is munkát vállalni, ám valószínűleg csak addig, amíg nem találnak munkát lakóhelyükhöz közel.

A járvány megtépázta a szektort: egy gazdasági válságban nyilván első körben a kölcsönzött munkaerőtől válnak meg a cégek. Mostanra helyrebillent az egyensúly, azaz ismét el tudtak helyezkedni azok, akik márciusban elveszítették az állásukat?

A kékgalléros munkavállalók esetében kijelenthetjük, hogy igen. Vannak olyan szektorok és régiók, ahol már ismét a munkaerőhiány okoz problémát - főleg, amíg a határzárak a vendégmunkások mozgását is megnehezítik -, vannak cégek, ahol rövid idő alatt akár több száz munkatársra van szükség, és ilyen esetekben egy HR szolgáltató jelenthet megoldást. A szellemi munkakörökben viszont még zajlik az útkeresés, ott még nem beszélhetünk kilábalásról. A rendezvényszervezésben és a vendéglátásban is nehéz a helyzet. Az ott felszabadult munkaerőnek tudtunk segíteni más szektorokban elhelyezkedni, de ez átmeneti, arra számítunk, hogy amint lehetséges, vissza fognak térni eredeti szakmájukhoz. 

Olvashatunk olykor olyan előrejelzéseket, hogy a nem is annyira távoli jövőben, egyre többen dolgozunk majd atipikus foglalkoztatási formában: az atipikus lesz a tipikus. Ön is így látja? Milyen előnyöket jelenthet ez majd a munkavállalók számára? 

A munkaerőkölcsönzés nem hazai sajátosság, globálisan és Európában is elfogadott, folyamatosan fejlődő iparág. Ha a nemzetközi kitekintéseket nézzük, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon még jelentős növekedési potenciál van ebben a foglalkoztatási formában, mivel Európa sok országában a hazainál magasabb arányt képviselnek az így dolgozók. A kép nem teljesen egységes, de nagyságrendileg elmondható, hogy Nyugat-Európa országaiban átlagosan kétszer annyian dolgoznak közvetített jogviszonyban, mint a nálunk. A jelenlegi bizonytalan helyzetben pedig inkább hasznos lehet az a rugalmasság, amit a kölcsönzés kínálni tud. A távmunka terjedésének a vírus-helyzet nagy lökést adott, jó esély van rá, hogy sok munkáltatónál legalább részben a járvány után is marad az otthoni munkavégzés, hiszen most megtapasztalhatják ennek előnyeit. Egy tavalyi interjúban azt jósoltam, hogy 2020-ban megduplázódik a távmunka aránya - bár a vírust nyilvánvalóan nem láthattam előre, ez a jóslat több mint beigazolódott, de szomorú, hogy ilyen áron.

Címlapkép: Getty Images