Kifulladt a magyar gazdasági modell: veszedelmes döntés született, nagyon komoly böjtje lehet

A korábbi, összeszerelő üzemekre építő gazdasági modell mára egyértelműen kifulladt. Bár korábban az egész kelet-közép-európai régió erre alapozta a foglalkoztatást, Magyarországon ebben már nincs további növekedési potenciál. Ennek fő oka, hogy az ország nem képes megfelelő képzettségű munkaerővel kiszolgálni a betelepülő, globális szinten is rendívül modern és magas termelékenységű gyárakat. Ezek az üzemek viszonylag kevés, de magas digitális kompetenciával rendelkező munkavállalót igényelnek. A döntéshozók és maguk a beruházók is túlbecsülték a hazai munkaerőpiac strukturális tartalékait, a sokat emlegetett 300-400 ezer fős inaktív tömegből ugyanis alig néhányan alkalmasak ezekre a pozíciókra. Komoly strukturális problémát jelent a munkaerő-mobilitás hiánya, valamint az is, hogy a működőtőke-beruházások infrastrukturális és lakhatási igényeit sem az állam, sem az önkormányzatok nem tudták a szükséges ütemben kiszolgálni.

A gazdasági fejlődés legnagyobb gátja az oktatási rendszer és a felnőttképzés elmúlt tizenhat évben tapasztalt elhanyagolása. A jelenlegi poroszos, lexikális tudás visszakérdezésére épülő rendszer a mesterséges intelligencia korában idejétmúlttá vált, ezért nem csupán finomhangolásra, hanem teljes strukturális reformra lenne szükség. A demográfiai folyamatok következtében az évfolyamonként egykor kétszázezer gyermekre tervezett infrastruktúrát hamarosan már csak hetvenezer diák használja majd. A hatékonyság javítása érdekében mintegy ezer iskolát be kellene zárni, még ha ez jelenleg politikai tabunak is számít. Ha az elavult intézményrendszer fennmarad, az tovább növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, és gyermekek tízezreit fosztja meg a felzárkózás esélyétől. Emellett sürgős szemléletváltásra van szükség a felnőttképzésben is, amelynek terén Magyarország az Európai Unió rangsorának végén áll. A hazai munkavállalók kompetenciaszintjének fejlesztése sokkal jelentősebb makrogazdasági növekedést eredményezne, mint a képzetlen munkaerő-tartalék erőltetett integrációja.

A harmadik országbeli munkavállalók foglalkoztatására vonatkozó legutóbbi szigorítások elsősorban nem a multinacionális nagyberuházókat, hanem a hazai kkv-szektort hozzák nehéz helyzetbe - mutatott rá Zakor Sándor. A multinacionális vállalatok ugyanis a magasabb bérekkel elszívják a legjobb hazai munkaerőt a kisebb cégek elől, ami sok hazai vállalkozás csődjéhez és a termelékenység növekedése nélküli, kényszerű bérspirálhoz vezethet. Bár a legálisan, munkaerő-kölcsönzőkön keresztül foglalkoztatott külföldi munkavállalók aránya a teljes foglalkoztatotti létszámon belül mindössze két százalék, a szabályozás jelenleg számos kiskaput hagy nyitva. Sokan tanulmányi vagy szezonális vízummal érkeznek az országba, majd önfoglalkoztatóként, például ételfutárként vagy az építőiparban vállalnak munkát, megkerülve a szigorúbb ellenőrzési mechanizmusokat.

A tervezett vagyonadó bevezetése kapcsán is komoly aggályok merülnek fel - mondta a Prohuman Csoport vezetője. Bár a tehetősebb rétegek nagyobb arányú közteherviselése elviekben támogatható cél, a jelenlegi elképzelés inkább populista eszköznek tűnik. A választók ugyan a politikai kapcsolatok révén meggazdagodott réteg megadóztatását várják az intézkedéstől, a tőke nagy része azonban könnyen külföldre menekülhet. A terheket így végső soron azok a tisztességes hazai vállalkozók viselik majd, akik Magyarországon tartják a nyereségüket, munkahelyeket teremtenek és helyi fejlesztéseket hajtanak végre, amivel jelentős versenyhátrányba kerülhetnek a külföldi tulajdonú versenytársakkal szemben.

Zakor Sándor szerint a sportfinanszírozásban, azon belül is a labdarúgásban szintén elkerülhetetlen a modellváltás, hiszen a bőséges állami támogatások korszaka a végéhez közeledik. Ez a piaci konszolidáció várhatóan az irreálisan magas játékosbérek csökkenését eredményezi az első és a másodosztályban egyaránt. A hazai klubok a jövőben nem tudnak majd túlárazott külföldi légiósokat finanszírozni, ami felértékeli a saját nevelésű, hazai tehetségeket. Bár a sportot és a labdarúgást racionálisabb alapokon, kisebb költségvetésből is lehetne működtetni, a döntéseknél a társadalmi igényeket is figyelembe kell venni. A hazai közönség elvárja a nemzetközi és olimpiai sikereket, az élsport eredményességét pedig a modern sportgazdaságban már nem lehet fenntartani jelentős tőkebevonás nélkül.