Íme Magyarország friss szegénységtérképe: havi pártízezerből tengődnek a hazai nyomorfalvak lakói

A KSH friss adatai szerint idén májusban a nettó átlagkereset 535 900 forint volt Magyarországon, a nettó mediánkereset pedig 436 200 forint volt - ez az az összeg, aminél ugyanannyi dolgozó kap többet, mint aki kevesebbet.

Ugyanakkor az átlagkereset önmagában félrevezető lehet, hiszen csak korlátozottan mutatja meg a lakosság valós jövedelmi helyzetét. A KSH átlagbér-statisztikái kizárólag a bejelentett, teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottak keresetét veszik figyelembe az öt főnél több embert foglalkoztató vállalkozásoknál, valamint a költségvetési intézményeknél.

Kimaradnak belőlük többek között a közfoglalkoztatottak, a részmunkaidősök, a kisebb cégek munkavállalói, az egyéni vállalkozók és más önfoglalkoztatók. Emiatt az átlagkereset rendszerint kedvezőbb képet fest annál, mint amit a magyarok jelentős része a mindennapokban megtapasztal.

Az átlag sokszor csalóka

A dolgot egy viszonylag életszerű példával lehet szemléltetni: képzeljük el, hogy tíz ember ül egy asztalnál. Kilencen nem kapnak ebédet, a tizedik megeszik tíz sült csirkét. Azaz statisztikailag egy főre átlagosan egy adag étel jutott, mégis csak egyvalaki lakott (nagyon) jól.

Ugyanez a probléma az átlagkeresetekkel is. Néhány kiugróan magas jövedelem jelentősen felhúzhatja az átlagot, miközben a többség ennél jóval kevesebbet keres. Egy településen vagy vállalatnál elegendő néhány rendkívül jól fizetett vezető vagy speciális szaktudású dolgozó ahhoz, hogy a statisztikai átlag messze eltávolodjon attól, amit az emberek többsége valójában hazavisz.

Ez különösen a kisebb településeken lehet látványos, ahol néhány magas jövedelmű lakos is jelentős hatással lehet az átlagra.

Ezért érdemes más mutatót is megnézni

A hazai jövedelmi különbségek pontosabb feltérképezéséhez a Pénzcentrum az Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR) 2024-es, települési szintű adatait vizsgálta meg, amelyek az egy főre jutó, személyi jövedelemadó-alapot képező éves belföldi jövedelmeket mutatják be.

Az adatokból jól kirajzolódnak az országon belüli jövedelmi különbségek. Az is látható, hogy a legszegényebb településeken a legális, adózott jövedelmek alapján átlagosan mindössze néhány tízezer forint jut havonta egy lakosra.

Természetesen ennek a mutatónak is vannak korlátai. Nem tartalmazza például a vállalkozói kivéteket, illetve más, nem SZJA-köteles bevételeket, ezért bizonyos településeken nem ad teljes képet a helyi jövedelmi viszonyokról. A legkisebb falvakban néhány vagyonosabb lakos jelentősen módosíthatja az átlagot, míg az agglomerációban sok magas jövedelmű ember él ugyan, de fogyasztásuk jelentős része nem a lakóhelyük gazdaságában jelenik meg.

Ezek Magyarország legszegényebb települései

Az alábbi összeállításban szereplő összegek éves, egy főre jutó jövedelmeket jelentenek. Ahhoz, hogy ezekből havi értéket kapjunk, 12-vel kell elosztani őket. Ez alapján a legtehetősebb magyar településeken az egy főre jutó éves SZJA-alapot képező jövedelem már jóval meghaladja a 3 millió forintot, míg a lista másik végén ennek csak a töredékéből kell megélniük az ott élőknek.

Alább a legszegényebb településeket listázzuk az évs SZJA-alapként szolgáló jövedelemeket nézve. Viszonyításképpen: a 2024-es évben a kedvezmények nélkül számított nettó átlagkereset 430 100 forint volt, a nettó kereset mediánértéke 389 800 forintot ért el Magyarországon.

10. Tiszabő - 599 132 Ft/fő/év

A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Tiszabő évek óta szerepel a legnehezebb helyzetű magyar települések között. A Tisza mentén fekvő faluban a rendszerváltás után jelentősen beszűkültek a munkalehetőségek, ami hosszú távon is hatással volt a helyi gazdasági helyzetre. Sok család számára ma is a közfoglalkoztatás, az alkalmi munka és a különböző támogatások jelentik a megélhetés alapját.

9. Szakácsi - 587 547 Ft/fő/év

Szakácsi a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Cserehát egyik apró települése. A térség hosszú ideje az ország egyik legnehezebb helyzetű vidéke, ahol a rossz közlekedési lehetőségek, a kevés helyi munkahely és a gyenge gazdasági aktivitás jelentős kihívást jelentenek. A faluban kevés a stabil megélhetési lehetőség, sokan csak nehezen tudnak rendszeres jövedelemhez jutni.

8. Somogyacsa - 562 217 Ft/fő/év

A Somogy vármegyei Somogyacsa egy kis lélekszámú település, ahol a helyi gazdasági lehetőségek korlátozottak. A környéken kevés a stabil munkahely, sokan mezőgazdasági tevékenységből vagy alkalmi munkákból próbálnak megélni. A településre is jellemző az aprófalvak egyik legnagyobb problémája: az elöregedés és a fiatalok elvándorlása.

7. Rajka - 542 013 Ft/fő/év

Rajka különleges helyzetű település a magyar jövedelmi térképen, hiszen közvetlenül a szlovák és osztrák határ közelében található. Az elmúlt években sokan költöztek ide Pozsonyból, miközben jelentős részük külföldön dolgozik. Emiatt a település hivatalos SZJA-alapú jövedelmi adatai nem feltétlenül tükrözik teljes egészében az ott élők tényleges anyagi helyzetét.

6. Gadna - 484 269 Ft/fő/év

Gadna Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Cserehát térségében található. A település gazdasági lehetőségeit jelentősen korlátozza a térség elszigeteltsége és a kevés munkalehetőség. A korábbi ipari és mezőgazdasági munkahelyek megszűnésével sok család számára nehézzé vált a stabil megélhetés biztosítása.

5. Rinyaújnép - 468 166 Ft/fő/év

A Somogy vármegye délnyugati részén fekvő Rinyaújnép egy apró, zsáktelepülés a horvát határ közelében. A helyben elérhető munkalehetőségek száma alacsony, ezért sokan közfoglalkoztatásból, mezőgazdasági munkákból vagy alkalmi keresetekből élnek. A népesség csökkenése és az elöregedés tovább nehezíti a település helyzetét.

4. Szentkatalin - 455 133 Ft/fő/év

A Baranya vármegyei Szentkatalin a Zselic egyik kis települése, ahol a lakosság száma alacsony, a helyi szolgáltatások pedig korlátozottak. Az elöregedés és az elvándorlás itt is komoly probléma. A munkalehetőségek hiánya miatt sokan más településekhez kötődnek, vagy alacsonyabb összegű ellátásokból tartják fenn magukat.

3. Bódvalenke - 442 860 Ft/fő/év

Bódvalenke Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében található, és gyakran „Freskófalu” néven említik a házak falait díszítő roma művészeti alkotások miatt. A kulturális kezdeményezések ellenére azonban a település gazdasági helyzete továbbra is nehéz. A munkalehetőségek száma korlátozott, a szegénység pedig sok család mindennapjait meghatározza.

2. Tornanádaska - 370 319 Ft/fő/év

Tornanádaska a szlovák határ mellett fekvő borsodi település, amely hosszú ideje az ország egyik legalacsonyabb jövedelmű falvai között szerepel. A földrajzi elszigeteltség és a kevés helyi munkalehetőség miatt sok lakos nehéz helyzetben van. A megélhetés sok esetben közfoglalkoztatásból, támogatásokból vagy alkalmi munkákból biztosítható.

1. Csenyéte - 256 875 Ft/fő/év

2024-ben is Csenyéte rendelkezett a legalacsonyabb egy főre jutó SZJA-alapú jövedelemmel a vizsgált települések közül, 2023-ban is ez volt a legszegényebb település. A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei falu a Cserehát egyik legismertebb, ugyanakkor egyik legnehezebb helyzetű települése. A helyi gazdasági lehetőségek rendkívül szűkösek, a munkalehetőségek száma alacsony, ezért sok család számára a támogatások és alkalmi munkák jelentik a fő bevételi forrást.

Mindez térképen:

Nőttek a jövedelemek, de ez nem feltétlen jelenik meg a pénztárcákban 

Mielőtt összehasonlítjuk a 2024-es adatokat a 2023-asokkal, nagyon fontos kiemelni, hogy

a számok emelkedése nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott településeken élők ténylegesen ennyivel többet keresnek, vagy hogy egyik évről a másikra látványosan javult volna az ott élők életszínvonala.

Az egy főre jutó SZJA-alapú jövedelem egy statisztikai átlag, amelyet több tényező is jelentősen befolyásolhat. Már néhány magasabb jövedelmű lakos megjelenése, egy nagyobb összegű bevétel, vagy akár az is, ha néhány korábban - legálisan - nem dolgozó ember bejelentett munkaviszonyt létesít, érdemben megváltoztathatja az adott település mutatóját.

Különösen igaz ez a néhány száz fős vagy még kisebb falvakra, ahol a lakosságszám változása is komoly hatással lehet az eredményre. Ha például egy településen csökken a lakosok száma, miközben a jövedelmek összege hasonló marad, az egy főre jutó érték automatikusan magasabb lehet.

Ugyanígy néhány új, bejelentett állásban dolgozó lakos is látványosan javíthatja az átlagot. A mutató tehát fontos jelzés a települések jövedelmi helyzetéről, de önmagában nem bizonyítja, hogy a helyiek többsége valóban gazdagabb lett, vagy hogy a mindennapi megélhetési körülményeik érdemben javultak.

Az adatok összehasonlításából kiderült, hogy a legszegényebb települések között Csenyéte helyzete változott a legkevésbé: az egy főre jutó éves SZJA-alapú jövedelem 235 101 forintról 256 875 forintra emelkedett, ami 21 774 forintos, mintegy 9,3 százalékos növekedést jelent. Bár a településen is több pénz jelent meg a statisztikában, továbbra is messze itt a legalacsonyabb az egy lakosra jutó jövedelem a vizsgált települések között. Tornanádaskán 320 246 forintról 370 319 forintra nőtt az érték, ami 50 073 forintos, 15,6 százalékos emelkedésnek felel meg.

A középmezőnyben is jelentős változások történtek. Bódvalenke 414 074 forintról 442 860 forintra lépett előre, ami 7 százalékos növekedés, míg Szentkatalinban 396 481 forintról 455 133 forintra emelkedett a mutató, ami már közel 14,8 százalékos bővülést jelent. Rinyaújnép esetében 434 609 forintról 468 166 forintra nőtt az érték, vagyis 7,7 százalékos emelkedés történt.

A legnagyobb változások egyikét Gadna produkálta: a településen az egy főre jutó jövedelem 438 918 forintról 484 269 forintra nőtt, ami 10,3 százalékos növekedésnek felel meg. Rajkán 489 015 forintról 542 013 forintra emelkedett a mutató, ami 10,8 százalékos javulást jelent.

Somogyacsán ennél is nagyobb volt az emelkedés: 467 607 forintról 562 217 forintra nőtt az egy lakosra jutó éves jövedelem, vagyis 94 610 forinttal, 20,2 százalékkal lett magasabb az érték.

A legnagyobb ugrást azonban egyértelműen Szakácsi mutatta. A településen a 2023-as 364 511 forintos érték 2024-re 587 547 forintra nőtt, ami 223 036 forintos emelkedés, vagyis közel 61,2 százalékos növekedés. Tiszabőn szintén jelentős növekedés történt: 524 201 forintról 599 132 forintra emelkedett az egy főre jutó éves jövedelem, ami 74 931 forintos, 14,3 százalékos bővülést jelent.

A tíz vizsgált településen az átlagos egy főre jutó éves jövedelem 397 475 forintról 480 852 forintra nőtt, ami egy év alatt 83 377 forintos, mintegy 21 százalékos emelkedést jelent.