Így kereshetsz havi 100 ezer forint pluszpénzt: teljesen legális, bárki élhet a lehetőséggel

Pénzcentrum: Honnan indult az ötlet, hogy rugalmas foglalkoztatással kezdjetek foglalkozni?

Sebestyén Ádám: Igazából a turizmusból indultunk: egy korábbi terméken dolgoztunk, szállodáknak fejlesztettünk programajánló rendszert, még 2021-ben. Bő egy évig dolgoztunk rajta, és közben rengeteg szállodaigazgatóval beszélgettünk. Ekkor jött elő nagyon erősen a munkaerő-probléma. Azt láttuk, hogy a Covid után sok helyen konkrétan a szállodaigazgatónak kellett reggeliztetnie vagy recepcióznia, mert egyszerűen nem találtak embert. A turizmusból nagyon sokan elmentek más szektorokba, és nem akartak visszamenni.

Birizdó Ádám: És ez nemcsak pénzkérdés volt. Persze, a fizetés nagyon fontos, de közben sokan megtapasztalták, hogy máshogy is lehet dolgozni. Elmentek például egy nyolctól ötig tartó állásba, akár egy SSC-be, ahol volt home office, kiszámítható munkarend, hétvége, ünnepnap. Ehhez képest a vendéglátásban és a turizmusban karácsonykor, hétvégén, este is dolgozni kell, ráadásul front office-ban vagy vendégek előtt, ahol az arcodra van írva, milyen napod van.

Sebestyén Ádám: A szakmában közben voltak klasszikus javaslatok: képzések, rebranding, tegyük újra vonzóvá a vendéglátást. Ezek fontos dolgok, csak nem egy-két év alatt hozzák meg a hatásukat. Mi azt éreztük, hogy ennél gyorsabb és praktikusabb megoldásra van szükség.

Birizdó Ádám - Fotó: Gosztola Judit

Nem lenne egyszerűbb, ha a vendéglátásban egyszerűen többet fizetnének? Ha kétszer annyit lehetne keresni, mint máshol, nem mennének vissza az emberek?

Birizdó Ádám: Ez elméletben jól hangzik, de a vendéglátásban az elmúlt években nagyon vékony marzsokkal, sokszor negatív marzsokkal dolgoztak a cégek. Nem feltétlenül volt reális opció, hogy egyszerűen megduplázzák a béreket.

Sebestyén Ádám: Ha egy vendéglátóhely költségstruktúrájában mondjuk 30 százalék a bérköltség, és ezt hirtelen megduplázza, az teljesen felborítja a matekot. Persze lehet árat emelni, de akkor meg az a kérdés, hogy megmarad-e a fizetőképes kereslet.

Birizdó Ádám: Ez különösen vidéken nagyon látványos: ha egy ebéd 5000 forintnál kezdődik, akkor a magyar kereslet jelentős része egyszerűen eltűnik. Születésnapra, évfordulóra még elmennek az emberek, de az, hogy egy átlagos hétköznap beüljenek ebédelni vagy vacsorázni, sokaknak már nem fér bele. Budapesten más a helyzet, mert ott van nemzetközi kereslet, de ott is kérdés, milyen turizmust akarunk. Magyarország, Budapest sokáig olcsó desztináció volt, ez hozott forgalmat, de nem biztos, hogy hosszú távon ez a legjobb modell.

Ebből a helyzetből hogyan következett a ti megoldásotok?

Sebestyén Ádám: A kiindulópont az volt, hogy a cégek azt mondták: nincs ember bizonyos pozíciókra. Ha fel is vesznek valakit, olyan magas a fluktuáció, hogy állandóan újraindul a toborzási folyamat, ami egy végtelen körforgás. Mi azon kezdtünk gondolkodni, hogy ezt a kereslet-kínálati problémát lehet-e másképp kezelni, nem feltétlenül úgy, hogy keresünk egy negyvenórás mosogatót, hanem úgy, hogy azt mondjuk: kell valaki erre a napra, erre a műszakra, erre a feladatra. Tudunk-e így embert adni?

Birizdó Ádám: Nagyon erős inspiráció volt például a futárplatformok működése. A Covid alatt rengeteg ember lett futár, nem feltétlenül főállásban, hanem feladat- vagy műszakalapon. Azt láttuk, hogy ha a belépési küszöb alacsony, és van rugalmasság, akkor nagyon sok embert lehet megmozgatni.

Sebestyén Ádám: Ha valaki nem akar negyven órában mosogatni, attól még lehet, hogy holnap elmegy nyolc órára mosogatni. Ez óriási különbség, nem kell elköteleződnie, nem kell végigmennie egy hosszú interjúfolyamaton, nem kell azt ígérnie, hogy három hónap múlva is ott lesz. Csak annyi a kérdés: holnap el tudsz-e menni dolgozni?

Sebestyén Ádám

De nem probléma, ha valaki mindig máshova megy dolgozni? Nem romlik így a produktivitás?

Birizdó Ádám: Ez egy nagyon fontos kérdés. Mi is azt gondoltuk először, hogy ha a munkavállalók megkapják a lehetőséget, akkor majd minden nap máshova mennek, mindent kipróbálnak. De nem ez történt. Azt láttuk, hogy ha valaki megtalálja azt a munkáltatót vagy pozíciót, ahol szívesen dolgozik, akkor visszajár. Nem csillagalakzatban dolgoznak összevissza mindenhol, hanem jellemzően egy-két partnerhez térnek vissza.

Sebestyén Ádám: Egyszerű, gyorsan betanítható munkáknál nincs akkora különbség, mint sokan gondolják. Persze, ha valakit felveszel állandóra, ő hétfőtől péntekig minden nap ott van, ezért gyorsabban éri el a maximális produktivitási szintet. Egy rugalmas munkavállaló lehet, hogy csak heti kétszer megy, ezért neki két és fél hét kell ugyanahhoz. De a végén nagyon hasonló produktivitási szinten tud dolgozni. Ráadásul a cégek sokszor nem számolják bele a klasszikus foglalkoztatás rejtett költségeit. Egy negyvenórás munkavállaló sem áll rendelkezésre száz százalékban. Van szabadság, betegszabadság, fluktuáció. Ha ő kiesik, akkor valakinek pótolnia kell, ha például nincs mosogató, és a szakácsnak kell mosogatnia, lehet, hogy a szakács fog felmondani. Akkor már nem mosogatóproblémád van, hanem szakácsproblémád is.

Azt mondjátok, hogy nemcsak pénzzel lehet embereket bevonzani, hanem a belépési küszöb csökkentésével is?

Sebestyén Ádám: Pontosan. A munkaerőpiac nem úgy működik, mint egy mikroökonómiai ábra, ahol ha kicsit megemeled az órabért, akkor automatikusan megjelennek az emberek.

Mindenki tudja például, hogy jó szakmunkásként, vízvezeték-szerelőként vagy targoncásként jól lehet keresni. Mégsem mennek tömegek ilyen irányba. Miért? Mert túl nagynak érzik a lépést. Utána kell nézni, képzésre kell menni, félre kell tenni a vizsga árát, át kell szervezni az életet. Ez sokaknak egyszerűen túl nagy ugrás. Mi éppen ezt akarjuk lebontani elemi lépésekre, nem azt mondjuk, hogy képezd át magad, változtasd meg az életed, menj át egy hosszú toborzási folyamaton. Azt mondjuk: itt egy munka holnapra, nyolc óra, ennyi pénzt kapsz érte - ez sokkal könnyebben megugorható.

Milyen munkavállalói rétegnek szól ez? Alacsony képzettségű emberekről beszélünk?

Birizdó Ádám: Ez az egyik legnagyobb tévhit: a rugalmasan dolgozó munkavállaló nem egyenlő az alacsony képzettségű munkavállalóval. A saját kutatásaink és felhasználói adataink alapján a nálunk regisztrált munkavállalók képzettségi szintje nagyon hasonlít a teljes magyar munkaerőpiac képzettségi összetételéhez. Körülbelül 85 százalékuk legalább középfokú végzettséggel rendelkezik, és nagyjából 20 százalékuknak diplomája is van, vannak köztük PhD-val rendelkezők is.

Tehát nem arról van szó, hogy van az aktív munkaerőpiac, és mellette van egy teljesen különálló, „alkalmi munkás” réteg. Inkább arról, hogy a meglévő aktív munkavállalók egy része keres pluszlehetőséget, illetve vannak olyanok is, akik valamilyen okból nem tudnak klasszikus negyvenórás munkát vállalni.

Annak mi lehet az oka?

Sebestyén Ádám: Van, aki most nem keres, és szüksége van pénzre. Van, aki dolgozik, de nem keres eleget, lássuk be, Magyarországon ez nagyon sok embert érint. Ha valaki nettó 400-450 ezer forint körül keres, abból lehet, hogy hónapról hónapra megél, de hosszú távon nehéz építkezni. Ha hetente egyszer elmegy pluszban dolgozni, és ezzel mondjuk havi 80-100 ezer forinttal növeli a jövedelmét, az már érdemi különbség. Persze ezért beáldoz egy szabadnapot. Ez döntés kérdése, és nem akarjuk ezt romantizálni. De sokaknak ez reálisabb lépés, mint az, hogy pályát módosítson, elköltözzön, vagy új képzést kezdjen. És nem csak arról van szó, hogy valaki többet keres. Hanem arról is, hogy elkezd tudatosabban gondolkodni: mit kezdek ezzel az extra pénzzel? Félreteszem? Nyaralásra költöm? Egy adósságot fizetek vissza? Ez már önmagában is fontos változás.

Mekkora tartalék van szerintetek a magyar munkaerőpiacon a rugalmas foglalkoztatásban?

Birizdó Ádám: Magyarországon a rugalmas foglalkoztatás aránya nagyon alacsony. Mi azt látjuk, hogy nagyjából 4,8 százalék körül van, miközben az EU-s átlag ennek a többszöröse, Ausztriában pedig 30 százalék körüli arányról beszélünk. Ez óriási különbség. Szerintünk azzal, hogy másképp szervezzük a munkát, körülbelül 5 százaléknyi plusz kapacitás szabadítható fel a magyar munkaerőpiacon. Ez nem azt jelenti, hogy hirtelen minden problémát megoldunk, de jelentős tartalékról beszélünk. És ez nemcsak azokra vonatkozik, akik már most is 40 órában dolgoznak, és pluszmunkát vállalnának, lehet valakinek 20 órás munkája, amit kiegészítene. Lehet, hogy kisgyerekes szülő, idős hozzátartozót gondoz, vagy valamilyen más élethelyzet miatt nem tud fixen 40 órát vállalni. Ők ebben a formában bevonhatók lennének.

Ez részben válasz lehetne a vendégmunkás-kérdésre is?

Sebestyén Ádám: Nem azt mondjuk, hogy a vendégmunkásokra egyáltalán nincs szükség, azt mondjuk, hogy nem biztos, hogy ez az egyetlen eszköz. Ha egy cég nem talál negyvenórás magyar munkavállalót, akkor nem feltétlenül az a következő lépés, hogy külföldről hoz embert. Lehet, hogy előbb érdemes kipróbálni, hogy rugalmasabb formában talál-e hazai munkaerőt, rájuk nem kell éveket várni.

A vendégmunkások behozatala hosszú, bonyolult és drága folyamat, a magyar munkavállalók viszont már itt vannak. Ha őket sikerül aktivizálni, annak a társadalmi hatása is más: itt költik el a pénzt, itt marad a jövedelem, és közben csökkenhet az inaktivitás.

A feldolgozóiparban is működhet ez? Ott azért más a helyzet, mint egy mosogatói pozíciónál, gépek, szabályok, bonyolult betanítási folyamatok…

Birizdó Ádám: Ez jogos kérdés, nyilván nem minden munkakörre alkalmas ugyanaz a modell. Ha egy pozíció betanulási ideje egy év, akkor ott sokkal nehezebb rugalmas munkavállalókban gondolkodni. De a vendégmunkásokat sem jellemzően olyan munkákra hozzák, ahol egy év a betanulás.

Sebestyén Ádám: A feldolgozóiparban sok egyszerűen betanítható fizikai munkakör van, ott igenis lehet tere a rugalmasabb foglalkoztatásnak, a kérdés az, milyen arányban. Nem azt mondjuk, hogy minden dolgozó legyen rugalmas munkavállaló, hanem azt, hogy legyen egy stabil mag, és mellette legyen egy rugalmas kapacitás, amellyel le lehet fedni csúcsidőszakokat, kieséseket, ingadozó igényeket.

Birizdó Ádám: Egy cégnek üzletileg azt kell néznie, hogy a teljes modell hogyan működik. Mennyibe kerül a toborzás, a betanítás, a fluktuáció, a kieső napok pótlása, a jogi és adminisztratív háttér. Ha így számolunk, akkor sokszor kiderül, hogy a rugalmas modell nem drágább, sőt, bizonyos helyzetekben hatékonyabb.

Mely iparágakban működhet leginkább ez a modell?

Sebestyén Ádám: Ahol egyszerűen vagy közepesen gyorsan betanítható munkákról van szó, vendéglátás, turizmus, logisztika, kereskedelem, rendezvények, bizonyos feldolgozóipari feladatok. De nem csak fizikai munkákra kell gondolni.

Birizdó Ádám: Saját példánk is van. Nekünk hétvégén is van ügyfélszolgálati igényünk, mert akkor is futnak műszakok, akkor is adódhatnak problémák. Próbáltunk olyan embert találni, aki fixen hétvégén dolgozna, de nagyon nehéz volt megfelelő minőséget találni. Végül kialakítottunk egy kisebb pool-t, körülbelül öt emberrel, akiket betanítottunk, és rotálva dolgoznak hétvégén.Ez három-négy éve fenntarthatóan működik. Nem égnek ki, mert nem minden hétvégéjük foglalt, nekünk pedig nem kellett minőségi kompromisszumot kötnünk. Ez jól mutatja, hogy nem mindig a bér a fő akadály, van, akinek a hétvégéje annyira értékes, hogy egyszerűen nem akar fixen hétvégén dolgozni, de havonta néhány alkalom belefér.

Hogy néz ki a gyakorlatban a ti modelletek?

Sebestyén Ádám: Magyarországon nagyjából 180 ezer regisztrált munkavállalói felhasználónk van, a munkák elsősorban Budapest és Pest megye köré koncentrálódnak, de dolgozunk Debrecenben, Szegeden, a Balaton környékén és más vidéki városokban is. A munkavállalók nagy része organikusan jön. Persze használunk marketinget, performance kampányokat, PPC-t, főleg amikor gyorsítani akarjuk a növekedést, de a legerősebb csatorna a word of mouth. Egyik ember ajánlja a másiknak.

Ez azt mutatja, hogy a munkavállalói oldalon nagyon erős az igény. Sokan szeretnének rugalmasabban dolgozni, pluszpénzt keresni, vagy egyszerűen kipróbálni más típusú munkákat.

Kik dolgoznak nálatok életkor szerint?

Birizdó Ádám: A munkák körülbelül 80 százalékát 30 év alattiak végzik, ugyanakkor minél idősebb valaki, annál többet dolgozik egy főre vetítve. Tehát a fiatalok vannak többen, de az idősebb munkavállalók jellemzően intenzívebben használják a platformot.

Hogyan zajlik egy regisztráció?

Sebestyén Ádám: A munkavállaló regisztrál az applikációban. Lehet, hogy egy ismerőse ajánlotta, lehet, hogy rákeresett arra, hogy alkalmi munka vagy rugalmas munka. Ezután látja az elérhető munkákat. Amikor jelentkezik egy műszakra, van egy rövid előszűrés, például fel kell töltenie egy rövid videót, amit manuálisan ellenőrzünk. Megnézzük a profilját, az adatait, és ezek alapján meghatározzuk, milyen munkakörökre lehet alkalmas. Ki kell töltenie a személyes adatokat is, hogy bejelenthető legyen. Ha minden rendben van, extrém esetben már aznap, de legkésőbb másnap tud dolgozni. A törvényi kereteket természetesen betartjuk, 18 év alattiakat nem foglalkoztatunk, és a foglalkoztatási forma meghatározza azt is, milyen állampolgársági vagy tartózkodási feltételeknek kell megfelelni.

Mit lát a munkavállaló egy műszaknál?

Sebestyén Ádám: A műszakleírásban világosan szerepelnie kell annak, hogy hol van a munka, mikor kezdődik, meddig tart, mit kell csinálni, mennyi pénzt kap érte, és mikor kapja meg a pénzt. A munkavállalók nemcsak az órabért nézik, hanem azt is, összesen mennyit visznek haza. Lehet, hogy egy alacsonyabb órabérű, de hosszabb műszak attraktívabb, mert a nap végén nagyobb összeget kap.

Egyszer egy applikáción keresztül béreltem cicaszittert, egy nagyon kedves lány jött, akinek az első dolga az volt, hogy odaadta a privát elérhetőségét, hogy legközelebb már inkább a platformot megkerülve keressem. Benneteket ez a veszély nem fenyeget? Nem próbálják a cégek és a munkavállalók kikerülni a platformot?

Birizdó Ádám: Van ilyen, főleg kisebb munkáltatóknál, de a mi esetünk más, mint mondjuk egy szitterplatform, mert itt bejelentési kötelezettség van. A munkavállalót vagy nekünk, vagy a partnernek be kell jelentenie.

Sebestyén Ádám: Kétféle szolgáltatásunk van. Az egyik a közvetítés, amikor összekötjük a feleket, és a munkáltató intézi a bejelentést, a másik a munkaerő-kölcsönzés, amikor jogi értelemben mi vagyunk a munkáltatók, mi jelentjük be és mi fizetjük a munkavállalót, a partner pedig igénybe veszi a munkáját. A nagyobb partnereknél jellemzőbb a munkaerő-kölcsönzés, mert ők nem akarnak az adminisztrációval foglalkozni. A betöltött műszakok nagyobb része nálunk ebben a formában történik.

A munkavállalói mobilitásról mit láttok? Hajlandók az emberek utazni egy-egy műszakért?

Sebestyén Ádám: Néha minket is meglep, mennyire. Előfordul, hogy Budapestről lemennek a Balatonra dolgozni egy műszakra. Van olyan logisztikai központ, ahova Nyíregyházáról vagy Hévízről jönnek fel hétvégén egy napra. Fontos különbség, hogy valaki elköltözik-e egy másik városba, vagy hetente egyszer-kétszer elmegy dolgozni távolabbra. Az elköltözés óriási életdöntés. Fel kell adni a megszokott környezetet, az addigi életet. Ezt sokan nem vállalják egy kisebb fizetésemelkedésért. De az, hogy heti egyszer vagy kétszer utazik 40-60, akár 100 kilométert, sokkal könnyebben vállalható. Szerintünk ezzel a mobilitást is jelentősen lehet növelni.

Korábban foglalkoztunk a Pénzcentrumon egy speciális helyzetben lévő, mégis széles társadalmi csoporttal, az adósságspirálba került emberekkel, akik helyzetüknél fogva nem tudnak legálisan elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Rajtuk is segíthet ez a modell?

Sebestyén Ádám: Szerintem ez nagyon fontos téma! Mi azt látjuk, hogy sok munkavállaló hónapról hónapra él, nincs tartaléka, és ha jön egy váratlan 30-50 ezer forintos kiadás, az könnyen elindíthat egy rossz spirált. A platformon abból is látunk jeleket, hogy valaki adóssághelyzetben lehet, hogy például nem a saját bankszámlaszámát adja meg, hanem családtagét vagy barátjáét. Nem az a cél, hogy bárki meneküljön az adóssága elől, de az nagyon rossz helyzet, ha valaki emiatt kiárazza magát a legális munkaerőpiacról, és csak feketén tud dolgozni, vagy teljesen inaktívvá válik.

Ha van eszköze arra, hogy pluszmunkát vállaljon, akkor egy kisebb váratlan kiadást még időben kezelni tud. Egy 30 ezer forintos telefonszámla-elmaradásból nem lesz később sokszorosára nőtt tartozás. Ha már nagyon nagy az adósság, ott valószínűleg külső segítség, adósságrendezés kell, de a megelőzésben a rugalmas munka sokat segíthet.

Akkor ez egyfajta szociális védőháló is lehet?

Birizdó Ádám: Igen, de nem abban az értelemben, hogy valaki ingyen pénzt kap, hanem abban, hogy van egy eszköze: ha szüksége van pluszjövedelemre, tud tenni érte. Ez nagyon fontos különbség.

Sebestyén Ádám: Szerintünk ennek társadalomépítő hatása is lehet. Ha valaki megtapasztalja, hogy egy extra műszakkal képes javítani a saját helyzetén, az növelheti a tudatosságát is. Nem old meg mindent, de ad egy lépési lehetőséget.

Milyen rossz tapasztalataitok vannak? Előfordul, hogy valaki nem jelenik meg vagy rosszul dolgozik?

Sebestyén Ádám: Persze. Emberekkel dolgozunk, ilyen mindenhol van. Amit tenni tudunk, az az, hogy adatot gyűjtünk a munkavégzésről: van work history, vannak értékelések, látszik, ki hány műszakot töltött be, milyen munkakörökben dolgozott jól.

Képek: Gosztola Judit