2010 óta még rosszabb lett szegénynek lenni Magyarországon

A legtöbbet az eleve a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők bukták: a legalsó 10 százalék 2010-ben még a jövedelmek 4,2 százalékával, 2016-ban pedig már csak 3,3 százalékával rendelkezett. Mindez annak fényében különösen rosszul mutat, hogy a 2006. évi 2,6 százalékos arányról érték el a 2010. évi 4,2%-os részesedést, köszönhetően az akkori kormányok szegényeket mostaninál sokkal inkább segítő szociál- és adópolitikájának - írja közleményében a GKI Gazdaságkutató Zrt.

KATTINTS! Itt az igazság: na ezért nem keresel annyit, mint az átlag

Ha ezeket az arányokat "forintosítjuk", akkor reálértékben kifejezve - 2006-ot tekintve a bázisévnek (39,7 ezer forint) - 2010-ben 44,6 ezer forint, majd 2013-ra folyamatos csökkenés mellett, 39,3 ezer forint lett az egy főre jutó havi jövedelmük. Csak 2016-ban sikerült megelőzni a kormányváltás előtti szintet. Összességében ebben a közel 1 millió fős körben 2006 és 2016 között, tehát 10 év alatt mindössze 6%-kal nőttek a reáljövedelmek.

A 2-5. tized (közel 4 millió fő) súlya az összes jövedelemből a 2006-os 25,8 százalékról 2010-re 29,2 százalékra emelkedett, majd folyamatos csökkenéssel 27,7 százalékra esett vissza, vagyis 2010 után ők is a vesztesek közé kerültek. Egy főre jutó havi jövedelmük reálértéken 2010-re 67,7 ezer forintra nőtt a 2006-os 65,9 ezer forintról (+2,7%), majd 2013-ig 5%-kal csökkent. Az ezt követő három év alatt jövedelmük 73,8 ezer Ft-ra emelkedett (+9% 2010-hez képest). 

Valójában utoljára 2006-2010 között erősödött ez a réteg, s azóta alig változott részesedésük az összes jövedelemből. Körükben az egy főre jutó havi reáljövedelem a 2006-os 102,5 ezer Ft-ról 98,9 ezer forintra mérséklődött (-3,5%), majd a 2011-es felugrást követően 2013-ra a 2010-es szint alá került a mutató. Ez után folyamatos növekedéssel 114,5 ezer forintot értek el 2016-ra (+16% 2010-hez képest).

A második legmagasabb, 9. decilis súlya az összes jövedelemből enyhén nőtt 2010-re 2006-hoz képest, majd tovább emelkedett 2016-ra. Így 10 év alatt 13,8%-ról 14,3%-ra változott a mutató értéke. Azonban reáljövedelműk a 2006-os havi 149,2 ezer forintról 2010-re 132,1 ezer forintra esett vissza (-11,5%), vagyis a válság terhét leginkább ők (valamint a 10. tized tagjai) viselték. Csak ezt követően kerültek a nyertesek közé 2010-től, aminek következtében 2016-ra 159,9 ezer forintra növekedett havi jövedelmük reálértéken (+21% 2010-hez képest). 

Hasonlóan a legfelső jövedelmi tizedhez, ahol a havi reáljövedelem a 2006-os 296 ezer forintról 190,7 ezer forintra esett vissza 2010-re (-36%), majd 2016-ig 252,7 ezer forintra ugrott (+32,5%). Ugyanakkor árnyalja a képet, hogy a 9. és a 10. decilisben sokkal magasabb lehet a külföldről származó, a magyar statisztikákban azonban meg nem jelenő jövedelmek súlya, illetve körükben a fogyasztás egy jelentős része vállalati juttatásként jelenik meg. Ha ezt is figyelembe vennénk, akkor a jövedelmi különbségek még nagyobbak lennének.

A középosztály jövedelmének több mint egy évtizedes stagnálása és az alsóbb rétegek ezen a téren mutatott relatív leszakadása különösen kopár képet fest, ha a nemrég megjelent MNB tanulmány adatait is figyelembe vesszük. A Magyar Nemzeti Bank legfrissebb elemzése szerint a magyar lakosság vagyoni helyzetében mutató különbségek erőteljesebbek, mint a jövedelmiek alapján várnánk. Az természetes, hogy minden mutatóban a felsőbb rétegek mutatkoztak tőkeerősebbnek, de a felső 10% különösen kiemelkedett az erős jövedelemképző erővel rendelkező pénzügyi eszközök területén, azok 66%-át birtokolva. 

Ezen belül övék például a részvények 92%-a, az állampapírok 87%-a, de a készpénz és betétállomány 39%-a is. E tekintetben is széles szakadék tátong tehát a legfelső 10% és az őket követő összes alsóbb társadalmi réteg között. 

A társadalmi leszakadás és az egyenlőtlenségek növekedése elsősorban a kormányzati intézkedések következménye. Az elmúlt évek trendszerű, mind szélesebb körben fölfele történő jövedelem-újraelosztás főleg az adórendszerben és a szociálpolitikában történt változtatások következménye. 

Az előbbit leginkább az egykulcsos adó bevezetése és az azt kísérő intézkedések fémjelezték, míg az utóbbit a munkanélküli segély radikális visszavágása, a közmunkában messze létminimum alatti jövedelemért foglalkoztattok jelentős növekedése jelentette. A minimálbér emelése 2017-ben és 2018-ban átmenetileg valószínűleg valamennyit javítani fog a fent felvázolt arányokon. A GKI egyéb vizsgálatai azonban arra mutatnak rá, hogy ez a nettó jövedelmekre a vártnál kisebb hatást gyakorol. Az MNB által kimutatott vagyoni helyzeten csak a tőkejövedelmek erőteljesebb megadóztatása változtatna. Változatlan gazdaságpolitika esetén tehát a társadalmi polarizáció csak átmenetileg mérséklődhet - zárul a GKI közleménye.