Ki a szegény ma Magyarországon? Hányan vannak?

A tavaszi 3500 kérdőívükből most itt vannak az alapadatok, és már ezekből is látszik néhány fontos összefüggés. Például olyanok, amelyek kicsit konkretizálják a "kutyának kutya a kölyke", és a többi hasonló népi bölcsességet arról, hogy a dolgok jelentős részét úgyis az dönti el, hogy ki hova születik.

- ez az egyik elég ijesztő eredmény. Szám szerint: a diplomás apák gyerekei átlagosan 188 ezret visznek haza, ha viszont a papa megállt 8 osztálynál, ez alig százezret jelent — még egyszer: egy generációval később.
Óriásiak a területi különbségek is. Budapesten az emberek 60 százaléka mondja azt, hogy könnyen tudják fedezni a háztartás kiadásait, a falvakban élők kilenctizedének okoz ugyanez nehézséget.

A regionális különbségek kelet és nyugat, főváros és vidék között látszanak a foglalkoztatottságban is, de már nem annyira a munkanélküliségben, mint inkább a közmunkában. Az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon az összes foglalkoztatott negyede volt közmunkán az elmúlt évben, vagyis

Az ország egészében a háztartások 37 százaléka számít depriváltnak, az emberek több mint ötöde pedig súlyos anyagi deprivációban él, magyarul igazi szegénységben. Ezt többek között azzal a kérdéssel mérik, hogy a háztartás milyen alapvetőnek tekintett dolgokat engedhet meg magának, és mi az, amivel - anyagi, és nem mondjuk elvi okokból - nem rendelkezik.

A hátrányok nem csak az anyagiakban jelennek meg, hanem az emberi viszonyokban is. A diplomásoknak, a fiataloknak, a fővárosiaknak, a jobban keresőknek több a szoros érzelmi, családi, baráti kapcsolata. A rosszabb helyzetűek nem csak gazdasági értelemben szegényebbek, hanem a kapcsolataikban is.