A magyarok harmada ingázik naponta a munkahelyére

Kik ingáznak?

Főképp a 30 év alattiak ingáznak, azon belül is jellemzően azok, akik még nem alapítottak családot. Ennek az az oka, hogy ők függetlenebb életformát tudnak kialakítani, de sokat számít az is, hogy könnyebben tudják vállalni az ingázással járó kényelmetlenségeket, mint az idősebb korosztály. Mindez számokkal kifejezve: amíg 2011-ben a 20-24 évesek között meghaladta a 40 százalékot az ingázók aránya, addig 55 év felett már egyharmad alá csökkent a számuk.

Kényszer és költözés

A statisztikából jól látszik, hogy egyre több szellemi foglalkoztatott dönt úgy, hogy bevállalja a napi utazást, ők 2011-ben már az összes ingázó 22,8 százalékát tették ki. Ugyanakkor a legtöbben (35,6 százalék) az iparban, építőiparban dolgoznak, de sokan vannak a vezető, értelmiségi foglalkozásúak (17,9 százalék), miközben a mezőgazdaságban elhelyezkedők alig ingáznak (1,9 százalék).

A szellemi foglalkozásúak növekvő ingázási hajlandósága összefügg a megváltozott munkaerő-piaci körülményekkel, amelyek következtében a munkavállalók egyre inkább hajlandók kedvezőtlenebb feltételeket is elfogadni. A magasabban képzett, szellemi munkaköröket kereső munkavállalók egyfelől akár kompromisszumok vagy nehézségek vállalása árán is igyekeznek hasznosítani értékes tudásukat, másfelől gyakran szakmai ismertségük, kapcsolataik segítenek abban, hogy távolabbi településen találják meg a számukra megfelelő munkahelyet. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szellemi foglalkoztatottak számának növekedésében annak is szerepe van, hogy sokan kiköltöznek a városból az agglomerációba - így pedig már ők is ingázónak számítanak a statisztikában.