Közgadasági Nobel-díj: megosztott győzelem

Az 1901 óta öt kategóriában (orvosi, fizikai, kémiai, irodalmi és béke) kiosztott díjakkal szemben a közgazdasági díjat utólag, 1968-ban hozta létre a svéd jegybank, az első díjazottak 1969-ben a norvég Ragnar Anton Kittil Frisch és a holland Jan Tinbergen voltak, akik a gazdasági folyamatok elemzését segítő dinamikus modellek kifejlesztéséért és alkalmazásáért kapták az elismerést.

Bár a későbbi alapítás miatt kezdetben a díjat többen igyekeztek megkülönböztetni a "rendes" Nobel-díjaktól, mára a közönség nagy része nem is tudja, hogy valamennyire még mindig elkülönült kitüntetésről van szó: a díj neve hivatalosan Nobel-emlékdíj, még hivatalosabban a Svéd Jegybank Alfred Nobel emlékére adott közgazdasági díja. Az átadási ceremónia és a nyerteseknek adott összeg (mintegy 1 millió euró) azonban teljesen azonos a tradícionális díjakkéval, a kitüntetettekről is a Svéd Tudományos Akadémia dönt, ahogy a többi kategóriában.

Máig 62-en kapták meg a díjat, mivel az elmúlt 40 évben 22 alkalommal egyéni, 14 alkalommal páros győztes volt, míg négy évben három embert tüntettek ki vele. A legfiatalabb díjazott 51 éves volt az elismerés idején: 1972-ben az amerikai Kenneth J. Arrow (az angol John R. Hicksszel megosztva) az általános közgazdasági egyensúly elméletének illetve a jólét elméletének kidolgozásában játszott szerepéért kapta a díjat. A legidősebb győztes a két évvel ezelőtt másodmagával díjazott Leonid Hurwicz volt, 90 évesen a mechanizmus tervezés alapjainak kidolgozásáért kapta a díjat. A 62 korábbi díjazott között egy nő sem akad.

Dominálnak a győztesek között az amerikaiak: a 62 győztesből 42 született/dolgozott és élt az USA-ban. Beleszámoljuk ebbe a 42-be a magyar származású, 1920-ban Budapesten született Harsányi Jánost is. Ő 1994-ben játékelméleti kutatásaiért megosztva nyerte el a díjat, a német és azzal John Nash-sel közösen, akinek munkássága azóta az Egy csodálatos elme című filmből vált szélesebb körben ismerté. Az eredetileg gyógyszerészként végzett Harsányi 1948-ban, a gyógyszertárak államosítása után hagyta el az országot, Ausztráliában és az USA-ban tanult matematikát, közgazdaságtant és statisztikát, majd mindkét kontinensen oktatott is.