Megvannak a devizahitelek forintosításának lépései

A forintosítás menetrendje

A fair banki és a forintosítási törvényjavaslat együtt nagyjából már felvázolja, hogyan forintosítják a devizahiteleket:

• Január 1-jétől már az új, rögzített árfolyam alapján esedékesek a törlesztőrészletek (svájci frank: 256,47, euró: 308,97 forintos árfolyam).

• Március-áprilisban megkapják az ügyfelek a postai tájékoztatást az elszámolásokról és a forintosításról.

• 30 napjuk lesz az ügyfeleknek, hogy jelezzék: devizában szeretnének maradni (erről lásd a keretes írásunkat). Ha nem teszik, akkor február 1-jei visszamenőleges hatállyal forintosítják a jelzáloghitelüket. A szerződés az értesítés kézhezvételét követő 31. napon, vagyis legkésőbb május 31-éig automatikusan módosul, a február 1-je óta (a még vissza nem állt kamat miatt) fizetett többlet-törlesztőrészletet a banknak át kell utalnia.

• Az új törlesztőrészletet első alkalommal májusban (a banki tájékoztatás határidejét követő hónapban) kell fizetni, a szerződések a devizanem és a kamatozás kivételével a forintosítás révén változatlanok maradnak.

• Ha megtörtént a forintosítás, de nem tetszik az ügyfélnek a forintosított hitel feltételrendszere, akkor ingyen felmondhatja a hitelét a szerződésmódosulást követő 60 napon belül, vagyis az utolsóként tájékoztatást kapó ügyfelek esetében legkésőbb július 30-áig.

• A felmondást követő 90 napon belül ki kell egyenlíteni a tartozást, vagyis a banki tájékoztatást követő 150 napon belül, legkésőbb október 28-áig le kell zárulniuk a hitelkiváltásoknak.

Ha valaki az említett 30 napos határidőn belül jelzi bankjának, hogy devizában maradna, és meg is felel valamelyik feltételnek, akkor helyreáll a devizahitel eredeti kamatszintje (a ritka, referenciakamatozású esetekben a kamatfelára), ezzel azonban várakozásaink szerint nem sokan élnek a fokozódó árfolyamkockázatok és az egyébként is jellemzően alacsony szintre kerülő forintkamatok miatt.

A forintosított hitelek kamatszintje

Hogy mennyire éri meg kiváltani a hitelt egy kedvezőbbel, azt a forintosítás utáni kamatszint (+ kezelési költség) és az elérhető forinthitelek kamatszintjének viszonya határozza meg. (Persze az MNB-től függő kamatkockázatról sem szabad megfeledkezni, hisz referenciakamatozású hitelekről lesz szó, de ez kezdetben kevésbé megfogható.) Az alábbi három szabály fog vonatkozni a forintosított hitelek kezdeti, friss kamatszintjére a hétfőn benyújtott forintosítási törvényjavaslat szerint, ehhez képest lehet majd dönteni egy hitelkiváltásról.

• Kiindulópont: a jelenleg 2,1 százalékos 3 havi BUBOR-ra a devizahitel eredeti (pl. svájci frank bankközi kamatlábához képest számított) kamatfelárát kell a bankoknak felszámítaniuk,

• Felső korlát: nem lehet azonban magasabb a kamat sem a devizahitel eredeti, sem a mostani (pontosabban a tavaly július 19-ei) kamatszintjénél. A kamatfelár pedig 4,5 (lakáshitelek), illetve 6,5 (szabad felhasználású hitelek) százalék alatt lehet csak.

• Alsó korlát: a kamatfelár nem lehet kevesebb, mint 1 százalék.

A korábban ez utóbbi helyett tervezett 2 százalékról kedden már írtunk, akkori véleményünk szerint ez utóbbi korlátba ütközött volna bele a frankhitelesek viszonylag nagy része, ugyanis esetükben az eredeti hitelkamat a mostani 2,1 százalék BUBOR-hoz képest 2 százalékos feláron belül, vagyis 4,1 százalék alatt volt. A 3,1 százalékos kamatszint alatt azonban már tényleg kevesen lehetnek, így az 1 százalékos alsó kamatfelár-korlát nem lesz effektív a döntő többség esetében.