Közel háromszorosára nőtt a bedőlt hitelek aránya

Az öt évvel ezelőtti 7 százalékról 19,4 százalékra, vagyis csaknem a háromszorosára emelkedett a nem teljesítő, 90 napon túli késedelemben lévő lakossági hitelek aránya a magyar bankoknál - mutatják az MNB hétfőn közzétett adatai. A 90 napnál kisebb, de szintén késedelemben lévő hitelek aránya eközben "csak" 12,7 százalékról 14,5 százalékra nőtt. A jelentős késedelemben lévő hitelek esetében nőtt, a kisebb késedelemben lévőknél viszont csökkent az arány az elmúlt egy évben.

Ma a magyar bankoknál 1244 milliárd forintnyi lakossági hitel van 90 napon túli késedelemben, ami egy év alatt 2,3 százalékos növekedést jelent, így a növekedés akár átértékelődési hatásokkal is magyarázható (és tényleg: a frank árfolyama 244 forintról 257 forintra emelkedett időközben). A kisebb késedelemben lévő hitelek állománya szerencsére 8,1 százalékkal csökkent, ami arra utal, hogy a probléma legalább nem termelődik folyamatosan újra.

Utóbbi kijelentést támasztja alá az is, hogy a 90 napon túli késedelemben lévő hitelek körében az egy évnél régebben megcsúszott hitelek aránya ma már 77 százalék, vagyis ezekkel van az igazi probléma: a bankok saját maguk előtt görgetik lavinaként a nem most, hanem jóval korábban keletkezett problémákat.

A banki portfóliótisztítást a kilakoltatási moratórium, a nyomott lakásárak és a devizahiteles elszámolás is akadályozzák. Utóbbi leginkább azért, mert a késedelmes hitelek esetében még nem ismert az elszámolás pontos MNB-képlete, így nem tudni, (pl. késedelmi kamatokkal együtt) egészen pontosan mekkora összeggel tartoznak az adósok. Ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy az elszámolások a forinthiteleket is érintik.

Ahogy az egyik fenti ábrán is látható volt, a szabad felhasználású jelzáloghitelekkel van a legnagyobb probléma - ide tartozik a nem teljesítő hitelek fele. Ezen belül szinte mindegy, forintalapú vagy devizaalapú a hitel: a forintalapúak 31,7 százaléka, a devizaalapúak 30,1 százaléka van késedelemben. Itt szemmel láthatóan sokkal inkább a bankok laza kockázatfelmérése és az ügyfelek alacsony általános hitelfelvételi kockázattudatossága okozta a problémát, nem pedig az, hogy devizában vették fel a hitelt.

A lakáshitelek esetében kisebb, de szintén nem kicsi a probléma: a devizaalapúak NPL-rátája 18,6 százalék, a piaci forinthiteleké 14,3 százalék, a támogatott lakáshiteleké pedig 4,6 százalék. A jövő év első felében forintosításra kerülő devizaalapú jelzáloghitelek (lakáscélúak + szabad felhasználásúak) körében a nem teljesítő hitelek aránya ma már 24,1 százalék. A problémát valószínűleg a devizahiteles csomagok folyamatos lebegtetése is táplálta (moral hazard).

A nem teljesítés problémáját a bankok az elmúlt években aktív hitelástrukturálási tevékenységgel és más fizetéskönnyítő megoldásokkal igyekeztek orvosolni. Mindez azonban csak részmegoldást hozott: az MNB friss adatai alapján az átstrukturált lakossági hitelek 53 százaléka ma már 90 napon túli késedelemben van.

A nem teljesítő hitelek igazi problémáját tetézi a bankok oldalán, hogy a követelés érvényesítésének és értékesítésének lehetőségei nagyon korlátozottak. Ami utóbbit illeti, a harmadik negyedévben gyakorlatilag leálltak a követelés-eladással a bankok. A jelzáloghitel-portfólió tisztításában élen járó Nemzeti Eszközkezelő e környezetben szintén csak korlátozottan tudta ellátni feladatát.

Ez nem lehet véletlen: ahogy fent említettük, a devizahiteleket mellett a forinthitelek egy részének pontosa tartozásösszege is bizonytalan a jövő februárban várható elszámolások miatt, így a követelésvásárlás egyelőre a korábbi szint töredékére esett. A harmadik negyedévben mindössze 6,5 milliárd forintnyi lakossági követelést értékesítettek a hitelintézetek, szemben a korábbi negyedévekre jellemző 30-50 milliárd forinttal. Ez a jelenség természetesen rontotta az NPL-statisztikát: amennyiben 40 milliárd forinttal több problémás hitelt értékesítettek volna a bankok június és szeptember vége között, a lakossági NPL-ráta a júniusi 18,8 százalékos szint közelében maradt volna.