A jeli arborétum főkertésze elárulta a titkot: felejtsd el a tuját, ezt ültesd a tökéletes örökzöld sövényért

Évtizedeken át, aki kertes házat vett, és sövényt akart – természetes örökzöld falat a kertbe –, az szinte automatikusan tuját ültetett. Tízezrével vásárolták a magyar családok ezt az örökzöldet, ezen belül is leginkább a smaragdtuját. Nem véletlen hát, hogy a nyugati országrészben – különösen Zalában és Somogyban – sok, örökzöld-termesztéssel foglalkozó család is csak úgy emlegette, mint „a kenyérnövényt”.

Gyakran a kertészek teljes forgalmának akár 50 százalékát is ez az egy növény, a smaragdtuja adta, annyira megérte ezzel a fajtával foglalkozni – mesélte pár éve a HelloVidéknek Megyeri Szabolcs, aki arról is beszélt, a tuja hosszú ideig azért is volt ennyire népszerű, mert sokan problémamentes növénynek gondolták: télen-nyáron zöld maradt, jól takart, és nem igényelt különösebb gondozást.

Idővel egyre többen szembesültek azzal, hogy a tuja mégsem olyan jó választás

A smaragdtuja ugyanis nem ad tökéletes takarást: kúpos növekedésű, így az ágak között idővel természetes rések alakulnak ki. Az sem igaz, hogy teljesen gondozásmentes lenne: rendszeresen szükség van az elszáradt részek eltávolítására, visszavágásra és ápolásra is – de ahhoz, hogy kiderüljön, idő kellett. Az elmúlt 5-10 évben ráadásul egyre súlyosabb egészségügyi problémák jelentek meg. A tujaállományokban többek között gombás betegségek (például Kabatina- vagy Pestalotiopsis-fertőzések), illetve rovarkártevők – például a kérget károsító szúbogarak – is egyre gyakrabban okoznak pusztulást.

A szakértői tapasztalatok szerint a smaragdtuja a klímaváltozás hatásait „duplán” megsínyli.

A tartós aszály, a hőstressz és a szélsőséges téli időjárás együtt fokozatosan legyengíti a növényt. Ilyenkor csökken a gyantaképződés is, amely normál esetben fontos védelmi mechanizmus a kórokozókkal és kártevőkkel szemben. A legyengült növénybe így könnyebben jutnak be a fertőzések, amelyek gyorsabb sárguláshoz és pusztuláshoz vezethetnek.

Időlegesen azért meg lehet menteni a száradó tujasort

Az utóbbi években már a kevésbé aszályos nyugati országrészben is egyre gyakrabban láthatók sárguló, visszaszáradó tujasorok. Ahol még életképes az állomány, ott átmeneti megoldást jelenthet az öntözés, a párásítás, a tápanyag-utánpótlás és a célzott növényvédelem, de ezek inkább csak lassítják a romlást, mintsem megállítják azt. Vannak ugyan kedvezőbb mikroklímájú területek – például mélyfekvésű, párásabb kertek vagy erdővel körülvett ingatlanok –, ahol a tuja továbbra is jobban érzi magát. A kertészeti tapasztalatok szerint azonban Magyarország jelentős részén ezek a feltételek nem adottak.

A szakértői álláspont szerint ezért hosszú távon nem feltétlenül a tuja jelenti a legjobb irányt a hazai sövénytelepítésben – még ha bizonyos környezetekben továbbra is működő megoldás marad is.

A kérdés ma már az, mi kerülhet a helyükre, milyen örökzöld sövényt ültessünk!

A témáról a minap egy sajtóbejáráson Ruborits Tamással, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. munkatársával, a Jeli Arborétum okleveles főkertészével beszélgettünk, aki szerint a smaragdtuja hosszú távon egyáltalán nem tartható fenn Magyarországon a mai formájában.

A szakember szerint is a smaragdtuja ugyan mesterséges beavatkozásokkal – például vegyszeres kezeléssel vagy folyamatos párásítással – ideig-óráig életben maradhat, de ez nem tekinthető fenntartható iránynak. Mint fogalmazott, a smaragdtuja „annyira nem idevaló”, hogy hosszú távon inkább el kellene engedni, és olyan fajokat kell helyette választani, amelyek vegyszermentesen is stabilan megmaradnak a házikertekben.

Ruborits Tamás három alternatívát is kiemelt, amelyeket kifejezetten alkalmasnak tart sövényként: a babérmeggyet, a korallberkenyét és a tiszafát.

1.  Korallberkenye – a modern kertek egyik leglátványosabb, vörös hajtású örökzöldje

A korallberkenye esetében Ruborits Tamás azt emelte ki, hogy az elmúlt években látványosan előtérbe került a kertépítészetben. Saját tapasztalata szerint még a 2000-es évek végén ritkaságnak számított, ma viszont egyre gyakrabban használt, jól alkalmazkodó, strapabíró sövénynövény, amely élénk vörös, majd később sötétzölddé érő hajtásaival erős díszítőértéket ad a kerteknek.

A szakember szerint a növény egyik előnye, hogy jól tűri a metszést, ezért sövényként is könnyen formában tartható, és városi, illetve kertvárosi környezetben is megbízhatóan fejlődik. Emellett a lombszíneződése miatt egész szezonban változatos látványt nyújt, ami miatt egyre gyakrabban választják a klasszikus tujafélék kiváltására.

Korallberkenye

2. Tiszafa – a lassú, de hosszú távon „legstabilabb” örökzöld sövény

A harmadik javasolt faj a tiszafa, amely lassú növekedésű, de hosszú távon rendkívül tartós sövénynövény. A szakember szerint bár a telepítése költségesebb, a fenntartási igénye alacsonyabb: amit az elején időben és pénzben „belerak” a kerttulajdonos, azt később visszakapja azzal, hogy kevesebb metszést és beavatkozást igényel.

Ruborits Tamás külön kitért arra is, hogy a lassan növő, stabil fajok hosszú távon fenntarthatóbbak, mint a gyors növekedésű, de folyamatosan intenzív metszést igénylő sövények – példaként a leylandciprust említette, amelyet idővel akár évente többször is vissza kellene vágni.

3. Babérmeggy – a „védekező” sövény, ami saját magát védi a betegségektől

A babérmeggy szerinte különösen jó példa a klímaváltozáshoz jobban alkalmazkodó növényekre. Mint elmondta, a faj egyik érdekes tulajdonsága, hogy fertőzés esetén a növény képes lokálisan „feláldozni” a megtámadott részeket: a fertőzött szöveteket elhatárolja és elpusztítja, így megakadályozza a kórokozó tovaterjedését. Ez a fajta védekezés sok esetben azt eredményezi, hogy nem az egész növény pusztul el, hanem csak kisebb részek károsodnak.

A babérmeggy emellett tavasszal látványos, fehér virágzatot hoz, termése pedig – fekete bogyó formájában – a madarak számára fontos táplálék, így a kert ökológiai értékét is növeli.

A close-up of a branch of an English Laurel or Cherry Laurel (Prunus laurocerasus)

A jeli arborétum főkertésze még arra is felhívta a figyelmet, hogy a növényvédelmi stratégiák és a kertészeti tudás is folyamatosan változik a klímával együtt. A korábban biztosnak hitt fajok ma már sok esetben nem teljesítenek úgy, mint évtizedekkel ezelőtt: a lucfenyő például sok helyen kiszárad, legyengül, vagy kártevők támadják meg.

A szakember szerint ezért a kertészkedésben is szemléletváltásra van szükség: a korábbi szakkönyvi tudást időről időre felül kell vizsgálni, mert a környezeti feltételek alapvetően megváltoztak.