Elképesztő pusztítást videóztak a Tisza-parton: egy ártatlannak hitt rágcsáló tarolja le a fákat

Nemrég Döme Gábor, a Haldorádó tulajdonosa TikTok‑oldalán osztott meg egy videót, amelyben a Tisza‑part fáinak rágott kérgű, letört törzsű példányait mutatja be, hozzátéve: „A hód csinálta, szerintetek ez rendben van?” A rövid videóhoz egy nap alatt több mint 200 hozzászólás érkezett, a vélemények pedig erősen megoszlottak. Ahogy egyesek írják: „1990‑es évekbeli visszatelepítési programoknak köszönhetően! Egy nagy baromság volt.” Mások viszont a hódok védelmére kelnek, és úgy gondolják: „A hódokra szüksége van a természetnek meg nekünk is, ha tetszik, ha nem.”

De mi az igazság a hódokkal kapcsolatban Magyarországon? Mikor és miért telepítették vissza őket, és milyen szerepet töltenek be az élővilágban?”

@domegabor_official

♬ The End of Separation - Claudia Clars

Miért fontosak a hódok az élővilágnak? Miért jók ha itt vannak Magyarországon?

A hódokat Magyarországon a 20. század elejére mind kolbászba töltötték, kalapot készítettek belőlük. A hód (Castor fiber) Európa legnagyobb rágcsálója volt, amely a 19. század közepére szinte teljesen kipusztult Magyarországon a túlzott vadászat miatt — prémje és faggyúmirigye (pézsma) nagy értéket képviselt, így a populációt kíméletlenül vadászták, és az utolsó példányt a komáromi környéken lőtték ki az 1850‑es években.

A hódok visszatelepítési programja 1996‑ban indult a WWF Magyarország szervezet koordinálásában.  Az első állatokat főként Bajorországból hozták, mivel ott már jó állomány alakult ki korábbi reintrodukciók eredményeként.  A beavatkozás 1996 és 2008 között zajlott: összesen több mint 230 egyedet engedtek szabadon több helyszínen, így a Tisza, a Dráva, a Gemenc, a Hanság és más nagy folyók mentén. A program 2008‑ra lezárult, mert az ekkor kialakult populáció már önfenntartóvá vált — nem volt szükség további telepítésekre.

A hód nem pusztán „kártevő”, hanem sokkal inkább egy újraértelmezett ökoszisztéma‑alkotó faj — gyakran nevezik „ökológiai mérnöknek”. Nem véletlenül, hiszen:

• Vizes élőhelyeket hoznak létre és tartanak fenn azáltal, hogy gátakat építenek, ami lassítja a víz áramlását, növeli a víztárolást és javítja a vízminőséget.
• A föld alatti és parti biodiverzitás nő, mivel a gátak mögötti állóvizek ideális környezetet biztosítanak halfajoknak, kétéltűeknek, rovaroknak és madaraknak.
• Árvíz‑ és aszálykezelésben is szerepet játszanak, hiszen a gátak visszatartják a vizet és kiegyenlítik az áramlást hirtelen esőzések után.

A hódok jelenléte azonban az utóbbi időszakban elég sok ellenérzést szül

Mostanra azonban sokan úgy vélik, talán túl jól sikerült a hódmentés: a védett állatok fákat döntenek ki, töltéseket fúrnak meg, és patakokat duzzasztanak vissza. Ezek a tevékenységek komoly károkat okozhatnak az árvízvédelemben, a termőterületeken és a lakóterületeken, a vízügy számára pedig évi százmilliós pluszkiadást jelentenek.

A fák rágása, holtágak kialakulása vagy a mezőgazdasági területek veszélyeztetése konfliktusokat szülhetnek, ezért több európai országban dolgoznak különféle konfliktuskezelési megoldásokon. Ilyenek például a védőhálók vagy az úgynevezett „beaver deceiver” eszközök, amelyek segítenek megelőzni a nem kívánt gátépítést az infrastruktúra közelében.

"Ez a világ egyik legsikeresebb visszatelepítési programja, csakhogy időközben rendkívül átalakítottuk az életterüket, amiből sok helyen csupán néhány keskeny sáv maradt a vizek mellett. A körülbelül 2500 magyarországi hódcsaládban élő összesen 10-11 ezer hódnak csak pár százaléka okoz problémát"
- nyilatkozta az Agrárszektornak Czabán Dávid.