Évtizedekig elzárták a magyarok elől ezt a vadregényes vidéket: lenyűgöző, mi fogadott minket a rettegett Vasfüggöny helyén

Magyarország legnyugatibb szegletén jártunk, a magyar–osztrák–szlovén hármashatár közelében. Itt húzódott egykor a Vasfüggöny – a hidegháború idején kettéosztott Európa határvonala. Ma már nincs aknazár és szögesdrót: helyette itt halad az EuroVelo 13 kerékpárút, amely közel 10 ezer kilométeren követi az egykori határvonalat, amely Európa szocialista részét választotta el a kontinens demokratikus országaitól – a Barents-tengertől egészen a Fekete-tengerig. A hajdani Vasfüggöny helyén ma már „zöld övezet” húzódik: történelmileg izgalmas, természeti szépségekben gazdag vidéken tekerhetünk végig – igaz, a meredekebb dombok néha próbára teszik az embert.

A Vasfüggöny térsége azonban ma is őrzi a hidegháború örökségét és a trianoni békeszerződés következményeit. Az itt élő közösségek generációk óta őrzik a határmentiséghez kapcsolódó történeteket, a nemzetiségi hagyományokat, a sajátos népi kultúrát és azokat a helyi ízeket, termékeket, amelyek máshol mára szinte teljesen eltűntek. Éppen ez adja a Vasfüggöny kerékpárút egyik legnagyobb különlegességét is: biciklivel haladva nemcsak tájakat fedezhetünk fel, hanem közvetlen kapcsolatba kerülhetünk azokkal az emberekkel, történetekkel és helyi értékekkel is, amelyek igazán egyedivé teszik ezt a vidéket. Egy magyar kezdeményezésű és vezetésű, széles közép-európai partnerségre épülő uniós projektből született Danube Story Portal a hasznos turisztikai térképek mellett több határmenti történetet, helyi termelőt és kerékpáros élményt is összegyűjtött, amelyek a térség kevésbé ismert arcát mutatják be, a helyi közösségek bevonásával. Ez volt a mi segítségünkre is, amikor a Vendvidéken útnak indultunk.

Ez már a legnyugatibb országrész: a Vendvidék

Szentgotthárdtól nyugatra járunk, a Vendvidék legnyugatibb pontja Felsőszölnök község, azon belül is a Hármashatárkő, melyet a trianoni döntés után állítottak fel közvetlenül az osztrák, szlovén és magyar határ találkozásánál. Tudtátok, hogy Magyarországon itt kel fel a legkésőbb a nap? (Viszonyításként: az ország legkeletibb pontján 27 perccel korábban, mint Felsőszölnökön).

Sokan az Őrség részeként gondolnak rá, pedig saját világ: dombosabb, szórványtelepülésekkel tagolt, ahol a fenyőerdők közt a Rába vadregényesen kanyarog. A túrázáson túl a környék biciklivel is bejárható, bár a hullámzó dombvidék itt-ott rendesen próbára teheti az embert. Cserébe viszont olyan élmények jönnek szembe, mint az ország egyetlen Határőrmúzeuma, ahol a hidegháború mindennapjai és a határőrség retró világa is megelevenedik. A térségben a helyi gasztronómia is erős: erdei gombás vadételekkel, fenyőrügyszörppel olyan vendéglátóhely vár, mint a Hajdina étterem – ahol aztán vasi dödölle nyomába is eredtünk. De ne szaladjunk ennyire előre…

Útban Apátistvánfalva felé

Madártávlatból az egész hármashatár: a kétvölgyi kilátó

Első állomásunk Kétvölgy, aminek legmagasabb pontján, a Katalin-dombon áll a 2011-ben épült kilátó, ahonnan tiszta időben nemcsak a Vendvidék dombjait, hanem az Alpok vonulatait is látni. A kilátó egyébként a BŰRICZA nevet kapta az önkormányzattól – a helyi szlovén nyelvjárásban ez a település egykori nevére, a Permisére utal.

A történelmi Vendvidék teljes területe a Rábavidék mellett a Muravidéket is magába foglalta, amely a trianoni békeszerződés óta Szlovénia része. (A Muravidék ma Szlovénia legészakibb történelmi régiója, központja Muraszombat, ami 1920 előtt szintén Magyarországhoz tartozott. A régió területe 910 négyzetkilométer.) A megmaradt magyarországi terület nem túl nagy, két nap alatt keresztül kasul bebarangolható: mindössze 94 km². A vidék lakosairól, a magyarországi szlovénekről kapta a nevét, akiknek hagyományos magyar neve a vendek. (A vend egyébként azt jelenti: tót).

Kétvölgyi kilátó (Fotó: M.A.D. - Studio)

A Vendvidéket idehaza Rábavidéknek is hívják, központja Szentgotthárd. Falvaiban mindössze háromezren élnek. Bár közigazgatásilag az Őrségi Nemzeti Park része, a Vendvidék mégis önálló tájegység. A szocializmus idején elzárt határsáv volt, így az államosítás és a téeszesítés káros hatásai nagyrészt elkerülték. Erdői és természeti értékei máig megőrizték érintetlenségüket. De a Vendvidék nemcsak természeti, hanem kulturális értelemben is különleges térség. A Rábavidéken ma is jelentős számban élnek ugyanis szlovén nemzetiségű magyarok: hat településen – Felsőszölnökön, Apátistvánfalván, Alsószölnökön, Kétvölgyön, Orfalun és Szakonyfaluban – valamint Szentgotthárdon. Számuk 3000 főre tehető.

Sokan ezért is, mind a mai napig Vendvidéknek hívták ezt a tájegységet (mi is így szoktuk meg). A szlovén nemzetiségű idősebb lakosok, ha rákérdeznek nemzeti hovatartozásukra, vendeknek nevezik magukat. Ők ezt szokták meg, évtizedeken át, az „átkosban” ez volt anyanyelvként beírva a személyi igazolványukba. De a fiatalabbak, és határ másik oldalán, Szlovéniában nem szeretik a „vendezést” (történelmi okokból), inkább a „Szlovén Rábavidék vagy Rábamente” a bejáratott elnevezés. Manapság emiatt is egyre inkább hanyagolják a magyar oldalon is a Vendvidék kifejezést, helyette a Mura-Rába vidéket használják.

Határőrök skanzenje Apátistvánfalván – itt találkoztunk a határőrség utolsó parancsnokával

Meseszép, dimbes-dombos kis vend falu Apátistvánfalva, ami Harding Szent István ciszterci apátról kapta a nevét. Az ő tiszteletére emelték fel 1785-ben a ma is álló, műemléki védettségű templomot, amely a település egyik legszebb épülete. Ha erre járunk, azonban nemcsak a templom miatt érdemes megállni: a falu egyik legkülönlegesebb helye a Határőrmúzeum, ahol megelevenedik a hidegháború időszaka és az egykori határőrség világa.

A múzeumban élethűen berendezett hálókörleteket, fegyverszobát, ügyeleti helyiséget, sőt még a lovas határőrség istállóját is megnézhetjük. Itt találkoztunk Béndek Józseffel, a Határőrség utolsó országos parancsnokával, aki felidézte: 2005-ben az alkotmánymódosítás megszüntette a határőrség fegyveres testületi jellegét, majd 2007 végén, a schengeni csatlakozás után a szervezet beolvadt a rendőrségbe – ezzel Magyarországon megszűnt a határőrség.

Béndek Józseffel a Határőrmúzeum bejáratánl (Fotó: M.A.D. - Studio)

„Akkoriban, 2006-ban úgy gondoltuk, kell egy emlékhely, ahol a határőrség történetét be tudjuk mutatni” – mesélte. Mint elmondta, több egykori kollégájával közösen kezdték keresni a megfelelő helyszínt, végül így találtak rá az apátistvánfalvi egykori határőrörs épületére. A laktanya akkoriban már évek óta üresen, leharcolt állapotban állt, a múzeum létrehozásában aztán végül több tucat egykori határőrkolléga segített.

Béndek József színes, izgalmas tárlatvezetésen mesélt a régi időkről, miközben a termekben valódi időutazásban lehetett részünk. Az ügyeleti szobában komplett telefonközpont fogadott bennünket, a falon pedig az elmaradhatatlan figyelmeztetés: „Az ellenség lehallgat!” Az 1970-es és ’80-as évek világába csöppenünk: az eligazító szobában őrbundát, csizmát, kulacsot, járőrtáskát és vegyvédelmi felszereléseket láthattunk, de berendeztek fegyverszobát, legénységi hálót és kultúrhelyiséget is mozigéppel, Orion 60-as televízióval, rádióval és csocsóasztallal.

A gyűjtemény egyik legérdekesebb, egyben kissé mókás darabjai a cipőre csatolható „szarvaslábak”, amelyeket megtévesztésre és hamis nyomok hagyására használtak. Különleges kordokumentum az a díszes füzet is, amelybe azoknak a személyeknek a fényképe és története került be, akik segítettek illegális határsértők elfogásában. Nemcsak határőrök szerepelnek benne, hanem civilek is, akik segítségükért pénzjutalmat kaptak – az 1950-es években a 200-300 forint komoly összegnek számított.

A határőrmúzeumban (Fotó: M.A.D. - Studio)

Mindennapok a hálókörlettől a határnapig

A múzeum udvara is tartogat meglepetéseket. Itt sorakozik egy teljesen berendezett istálló, egy Lada Niva terepjáró, határkő, határőrfülke, de még egy repülőgépmotorral hajtott Tupoljev A–3 aeroszán is. A különleges szovjet jármű egykor a Fertő tavon közlekedett jégen, havon és vízen az 1970-es és 1980-as években. Láthatunk eredeti határsorompót is, amely Hegyeshalomból került ide.

A kiállítás egyik legkülönlegesebb része szintén az udvaron áll: az egykori műszaki határzár egy darabja, vagyis az a rendszer, amelyet sokan egyszerűen csak Vasfüggönyként emlegetnek. Ahogy Béndek József elmagyarázta, a határövezet több részből állt: volt vadfogó sáv, nyomsáv, elektromos jelzőrendszer, telefonoszlopsor és manőverút is. A határ közelében újabb műszaki és szögesdrót-kerítés húzódott.

Ahogy a határőrparancsnok még elmesélte, a múzeumba ma is sokan érkeznek: volt határőrök, családok, valamint az Őrségbe és a Vendvidékre látogató turisták is rendszeresen felkeresik. Szlovéniából is gyakran érkeznek csoportok – mesélte alkalmi idegenvezetőnk. A Határőrnapot minden évben itt, Apátistvánfalván, június 27-éhez legközelebb eső vasárnap tartják, 11 órakor kezdődő ünnepséggel és koszorúzással, idén sem hagyják ki…

A határőrmúzeum kertjének relikviái (Fotó: M.A.D. - Studio)

Miért éri meg a világ végén csúcséttermet nyitni?

Délidőben érkeztünk Apátistvánfalva környékére, így útba ejtettük az Apát Panziót is, ahol Oroszlán Ádám tulajdonos fogadott bennünket. A hely nemcsak wellnesshelyként és panzióként működik, hanem a vendvidéki gasztronómia egyik fontos állomása is, itt üzemel a Hajdnia étterem, ahol helyi alapanyagokból készült fogásokat is megkóstolhatunk. A tulajdonos – ahogy meséli – Budapestről érkezett családjával, és szinte azonnal beleszerettek a környékbe.

A panzió épületének története sem mindennapi: eredetileg úttörőtábornak épült, és egészen 1989-ig így is működött. Később turistaszálló lett, a két falu közös tulajdonában állt, majd 2008-ban került új kézbe – akkor vásárolta meg a család.

Egykor úttörőtábor volt, most itt működik a Hajdina étterem és az Apáti Panzió is (Fotó: M.A.D. - Studio)

„Szerelem volt első látásra, a környezet is, ezzel a sok erdővel, a meseszép dombokkal” – mesélte Oroszlán Ádám. Vallja, a Vendvidék hangulata Magyarországon egyedülálló. Sokan erdélyi vagy svájci tájakhoz hasonlítják, amit főként a sűrű fenyvesek és az alpesi jellegű mikroklíma ad. Bár sokan összemossák az Őrséggel, a Göcsejjel vagy általában a Vas–Zala vidékkel, valójában egészen más karakterű tájról van szó. Ahogy magyarázta, a Vendvidék jóval erdősebb, vadregényesebb vidék, míg az Őrség inkább kulturális örökségéről és szeres településszerkezetéről ismert. Utóbbiban a házak kisebb csoportokba, úgynevezett „szerekbe” rendeződnek, míg a Vendvidéken inkább a szórványtelepülések jellemzőek: a domboldalakon egymástól távol álló porták, kaszálók és erdők váltják egymást.

Erdő, vadak és helyi ízek találkozása a Hajdinában

A természet közelsége a Hajdina konyhájában is visszaköszön: a vadételek uralják az étlapot. Kóstolhatunk itt tárkonyos vaddisznóragulevest hajdinával, burgundi szarvasragut, de a helyi klasszikus, a dödölle sem maradhat el.

Ahogy Oroszlán Ádám mesélte, a vendvidéki gasztronómia alapjai közé tartozik a hajdina, a tökmagolaj, a gombák és a vadból készült fogások. Az italoknál pedig a fenyőrügyszörp, a málnaszörp, valamint a gyümölcspálinkák – körte, alma vagy szilva – idézik meg a térség hagyományos ízeit. Ezek náluk is kihagyhatatlan részei a kínálatnak.

Oroszlán Ádám (Fotó: M.A.D. - Studio)

A dödölle – ahogy azt a konyhában, a Hajdina séfjétől megtudtuk – elsőre egyszerű ételnek tűnik, de az elkészítése komoly rutint igényel.

„Ez egy krumplis alapú étel: megfőzzük a burgonyát, leöntjük róla a vizet, áttörjük, majd annyi lisztet adunk hozzá, amennyit felvesz. Ez a lényeg., eltalálni az arányokat” – árulta el Oroszlán Ádám is. Mint mondta, a megfelelő állag eltalálása azonban már tapasztalat kérdése.

Íme, a hamisítatlan egy tál dödölle (Fotó: M.A.D. - Studio)

A dödöllét köretként és önálló fogásként is kínálják errefelé: vörösboros szarvasragu mellé éppúgy jól működik, mint tejföllel tálalva, önmagában.

Ahogy még megtudtuk, a hármashatár szélén egyre meghatározóbb a turizmus, és mind több biciklis is érkezik a térségbe. A panzió vendégköre is meglehetősen vegyes: sokan jönnek Budapestről, Győr környékéről, Mosonmagyaróvárról vagy az Alföldről, de egyre több az osztrák és szlovén vendég is – főként az étterem miatt.

Fotó: M.A.D. - Studio