Évszázadok óta sütik a magyar családok: a farsangi fánk titkai, babonák és furcsa szokások

A zsiradékban sült tésztát jelentő fánk szó már a 16. században is létezett. Egyaránt használták a kelt és a vékonyra kisodort és feldarabolt változatra. Az utóbbi gyakran megkapta a csöröge jelzőt is a száraz tésztadarabok zörgő hangjára utalva. A 19. század eleji szakácskönyvek aztán már mindig különbséget tesznek a kettő között: előbbit a farsangi, utóbbit a forgács jelzővel illetik. Annál is inkább, mert addigra a szalagos fánk már tényleg a farsang elengedhetetlen tartozékává vált.

Ennek megfelelően, ahogy az egész farsangi időszakhoz, úgy a fánkhoz is legkülönfélébb szokások, babonák kezdtek kapcsolódni. Erről tanúskodnak az alábbi, régi újságokból vett részletek is - írta a Gasztroregesz.hu.

EZ IS ÉRDEKELHET

Évszázadok óta készítik a magyar családok: íme az eredeti szalagos fánk titka

Évekig kísérleteztem azt a receptet, amivel mindenkinek szalagosra sikerül a fánkja. A pontos leírás, a trükkök a cikkben találhatók!

Ethnographia, 1899

Farsang elmultával hamvazó szerdán reggel a legények kosarakkal s bögrékkel házról-házra járnak és zsírt, tojást, lisztet kérnek. Háziasszonyuk süt belőle fánkot, pogácsát, rántottát, mit a megmaradt borral elfogyasztanak, így szakítják végét a farsangnak (Hajós, Pest vm.).

Ethnographia, 1904

Farsang utojján, hushagyó kedden, az első fánkot kidobgyák a tikoknak; ha megeszik jó tojók lesznek.

Világ, 1914

A történeti iskola szerint, a farsangi fánkot evőeszköz nélkül, három ujjal kell enni, még pedig (tud zongorázni?) a harmadik, negyedik és ötödik ujjal. Ez a nézet azon a babonán alapul, hogy a farsangi fánk nemzeti szentség, amelyhez szentségtörés olyan nemzetközi szerszámmal nyúlni, mint a kés-villa. A pragmatikus iskola, amelyhez kiválóbb szociológusaink is tartoznak, ezzel szemben azt állítja, hogy a farsangi fánk nem is eredeti magyar szertartás, hanem az 1531-iki nagy éhínség idején honosodott meg és tulajdonképpen Dél-Németországból származik, amely abban az időben még túlnyomókig agrár-ország volt. Ezek szerint a kés-villa-tilalom a farsangi fánk terén csak arra való, hogy az uralkodó osztályok elriasszák a farsangi fánk evésétől a szegényebb néposztályok embereit, akiknek kérges keze nem alkalmas arra, hogy az olyan lenge alkotmányt meg tudja fogni.

Tolnai Világlapja, 1930

A farsangi fánkba egy gyűrűt és egy gyűszűt sütnek. Aki a gyűrűt találja meg, az abban az évben házasságot köt, aki a gyűszűt, az nem talál élettársat.

Tolnai Világlapja, 1933

Nem szabad húshagyókedden megfeledkezni a gyümölcsfákról s a kukorica tésztás vagy gánicás kanalat hozzá kell veregetni a fához, hogy jól teremjen. Ilyenkor jó nagy kenyeret kell sütni, hogy nagyfejű legyen a káposzta. Jó termés lesz akkor is, ha a letisztogatott fa mellett fánkot sütnek.

Tűzbe dobják az első farsangi fánkot, a kenyértészta egy kis darabkáját, ami főzés-sütés közben az edényekből kipattan, kiesik, a tűzé egy-egy falat a lakomák minden fogásából, s ha a tűz nagyon mozog, lisztet hintenek bele, de néhol meg is itatják a tüzet: begyújtás előtt mutató- és középujjukkal keresztalakban vizet vetnek reá, vagy főzés közben néhány szem parazsat a tűzhely vaslapjára tesznek s ezeket a leves habjával öntözgetik. Ha ily módon eleget nem tesznek neki, vagy másvalamikép megsértik (szidják, beleköpnek, szemetet dobnak bele), kipattan, panaszra indul s a házra is rászállhat, vagy megbosszultatja magát égi testvérével, a villámmal.

Néprajzi Értesítő, 1961

Lábod (Somogy): farsangra fánkot sütnek. Ebből eltesznek nagypéntekre, akkor a disznónak adják.

Népszava, 1974

Kapuvár környékén a farsangi fánkok némelyikébe babszemet sütnek, és az a lány, akinek ez jut, a hiedelem szerint, biztosan férjhez megy.

Képes Újság, 1975

Az első farsangi fánkot oda kell adni valamelyik gyereknek, aki éppen arra jár, és míg ő a fánkot eszi, addig kell leszedni a régi rafiát a szőlőről, akkor bőven terem a tőke.

Magyar Szó, 1975

A tesztafélék közül első helyre került a fánk és a rétes. Egyik házban fánkkal kezdték az ünnepeket és rétessel zártak, középre sorakoztatták a csörögét. Máshol éppen fordítva. Az első farsangi fánkot eltették, megszárították, megtörték, s hittek abban, hogy ez segít a beteg jószágon. Ezt a port keverték a beteg állat ételébe.

Zalai Hírlap, 1993

Zalában is általános szokás, hogy húshagyókedden még a legszegényebbek is igyekeznek gazdagon terített asztal mellé ülni: illő disznóhúst, kocsonyát, hordóskáposztát fogyasztani és jó sok bort inni. Az ünnepi asztalról csaknem elmaradhatatlan a farsangi fánk. Régi szokás, hogy ekkor „inkább a has fakadjon, mintsem egy kicsi étel megmaradjon”.

Keresztény Élet, 1997

Ugyanezen a napon, vagy a hozzá közel eső vasárnapon rendezték a sebestyén bált, ahova idősebbek is elmentek, hogy a zsírban sült farsangi fánkból megkínálják a mulató fiatalokat. Tették azért, hogy „aki abból övött, annak nem vitte majd el a bűti szél a háza tetejit”.