Lassan indul az őszi gombaszezon: íme, a hazai erdők első ínycsiklandó kincsei - te felismered őket?

Az igazi gombaszezon jellemzően szeptember–októberre esik, és a hazai erdőkben ideális esetben ilyenkor bújik elő a legtöbb ehető faj is. A gombászok már türelmetlenül várják, mikor méltóztatik végre feléledni a vargánya, de a szerencsésebbek addig sem maradnak vadon termő gomba nélkül. Mutatjuk, milyen kincseket rejthet már most a kora őszi természet, de előtte nézzük, a hazai gombászok milyen keserves hónapokon vannak túl... 

Még augusztus elején írtunk arról, hogy bár a zivataros időjárás hozott némi enyhülést az országos méretű, rekordot döntő aszályban, de a hazai erdők talaja nyár végére sem ázott át kellőképpen. Hiányzott az a tartós, párás meleg, amely igazán beindítaná a nyári gombaszezont – erről is mesélt a HelloVidéknek Varga Tamás biológus, szombathelyi gombász.

Piszok rossz éven vannak túl a hazai gombabarátok

Az év eddigi időszaka kifejezetten gyengére sikerült, bár tavasszal még akadtak biztató jelek. „Ilyenek voltak például a májusi pereszke és a tövisaljgomba, amelyek már április elején, sőt a tövisaljgomba már márciusban megjelentek. Ezekből Szombathely környékén jócskán szedtem is, aztán hosszú szünet következett” – mesélte Varga Tamás.

A nyár egyik legjellemzőbb gombája, a mezei szegfűgomba, amely szinte mindenhol megtalálható, idén szinte teljesen kimaradt. „Vas megyében csak egyszer láttam pár darabot, ráadásul már összeszáradva” – tette hozzá. Nemcsak az ehető gombák, de a mérgező fajok is ritkák idén. Piruló galócát is csak egy-két helyen láttam, de más alig van. A karbonszagú csiperke, vagyis a népnyelvben sárguló csiperke, ami nyáron általában ellepi a réteket, parkokat, most teljesen hiányzik.”

Ahogy a szombathelyi gombász korábban lapunknak mesélte, a gombahelyzet idén nemcsak Magyarországon volt eddig kedvezőtlen. „Ausztriában, Burgenlandban és Stájerországban, ahol nyáron is elvileg gombahegyeknek kellene lenniük, szintén alig látok valamit” – mondta a szombathelyi gombász.

Függetlenül a nyári időszaktól, rengeteg gomba előbújhat még

A hazai gombászok most leginkább az őszben, illetve az elmúlt napok esőzéseiben bíznak. Érkeznek is az első Facebook-fotók, az első szerencsés találatokról. Kosárszámra találtak fenyőtinórut például Veszprém megyében, a Balaton-Felvidéken, de Zalában akadt, aki már egy kosárnyi vargányát is begyűjthetett (A neten 6000 forontért árulta a minap kilóját). Varga Tamás Szombathely környékén az elmúlt napokban két gombafajt is szintén gyűjtött.

„Nincs minden négyzetméteren, de aki keres, az talál...!” – írta pár napja Facebook-bejegyzésében is. Az általa említett fajok a szemcsésnyelű fenyőtinóru és a vöröses nyálkásgomba voltak.Lássuk is, mit érdemes ezekről a fajokról tudni:

Szemcsésnyelű fenyőtinóru

Ez az ehető gomba, amelyet fenyőaljagombaként vagy fenyővargányaként is emlegetnek, 2–10 centiméter átmérőjű kalapjával ismerhető fel, amely fiatalon félgömb alakú, később ellaposodik, színe sárga, okker, barnássárga vagy vörösesbarna. Felülete nyálkás, ragadós, szárazon fénylő, bőre könnyen lehúzható. Csöves része fiatalon szűk pórusú, amelyek idővel kitágulnak, nedves időben pedig tejszerű cseppeket választ ki.

A tönk 4–10 centiméter hosszú, többnyire hengeres, világossárga, a csúcsán fiatalon fehéressárgás, később megbarnuló szemcsék láthatók rajta. Húsa eleinte kemény, majd megpuhul, fehér vagy halványsárgás, színe nem változik, illata kissé gyümölcsös, íze jó. Májustól novemberig fordul elő, főként erdei és feketefenyők alatt. Étkezési értéke jó, de a kalap bőrét fogyasztás előtt célszerű lehúzni. Jó hír, hogy mérgező fajjal nem téveszthető össze, legfeljebb az ehető barna gyűrűstinóruval.

A vargányán túl is van élet: íme, a vöröses nyálkásgomba 

Ez szintén ehető gomba, más néven narancsszínű nyirokgomba, amely 4–10 centiméter átmérőjű, púpos, majd ellaposodó kalapjáról ismerhető fel. Színe rézvörös vagy narancsbarnás, nedvesen tapadós, szárazon fénylő. Lemezei mélyen lefutók, ritkák és vastagok, színük a rózsás okkertől a narancson át a bíborbarnáig, végül feketésbarnáig változik. Tönkje 5–10 centiméter hosszú, alul elvékonyodó, orsószerű, színe a kalappal megegyező, töve sárga. Fiatal korában pókhálószerű burok köti össze a kalapot és a tönköt, amely később elszakad, szálas gallérzónát hagyva maga után. Húsa vastag, rugalmas, narancsos vagy rézvörös, a tönk aljában élénksárga, rágásnyomokban lilásvörös.

Illata gyümölcsös, íze kissé fanyar. Júliustól decemberig fordul elő, főként erdei és feketefenyők alatt. Elkészítve lilásvörös színt kap. Összetéveszthető a nem ehető nyálkástönkű pókhálósgombával vagy az ehető barna nyálkásgombával.

A gyilkos galóca is előbújt, nagyon vigyázzatok!

Ha létezik gomba, amit érdemes legelőször megtanulni felismerni, akkor legyen az a gyilkos galóca! A mérgező gombák közül ugyanis ez a faj a legveszélyeseb, amelynek legfőbb ismertetője a bocskora, amely azonban a hegyvidéki területekkel ellentétben a homokos talajon nem látszik, így fokozottan óvatosnak kell lenniük a gombászóknak:

Fontos tudni!

A gombagyűjtés törvényi szabályozása azonos a vadon gyűjthető növényekével, vagyis naponta személyenként legfeljebb 2 kilogramm gyűjthető állami tulajdonú, nem védett erdőkben és mezőkön. Védett és magánterületeken a gombagyűjtéshez engedély szükséges.

Emellett bizonyos területeken, például erdőgazdasági vagy parkerdei területeken is lehetnek további korlátozások. Végezetül még egy figyelmeztetés: soha ne szedjünk bizonytalan gombát szakellenőri vizsgálat nélkül!