Hátborzongató felvétel került elő: így „kísértettek” Luca napján a magyar határ mentén

Régi időkben, Luca napján fehérbe öltözött asszonyok járták a falvakat. Arcukat belisztezték vagy kendővel takarták, és így jártak házról házra, hogy elűzzék a gonoszt, jósoljanak – főleg szerelmi ügyekben –, és szerencsét hozzanak, gyakran ijesztgetve a gyerekeket. A fehér ruha egyszerre jelképezte a tisztaságot és a túlvilági, szellemi lényekhez kötődő megjelenést ezen a varázslatos napon.

Az ORF most előkerült archív felvételén 1982-ben burgenlandi magyar nemzetiségű gyerekek idézték fel, milyen lehetett ez a kísértetjáró, ördögűző szokás a magyar határ szélén.

A videón is jól látszik, hogy a fehér szín egyszerre utalt a tisztaságra és a túlvilágra: Luca alakja a néphitben nemcsak szent volt, hanem boszorkányos, démoni jelleggel is bírt. A maszkos, arctalan alakok nem pusztán köszöntők voltak, hanem rítusfigurák, akik számon kérték a ház rendjét, bőségét és vendégszeretetét. A gazdák jellemzően tojással, kolbásszal, szalonnával vagy apró pénzzel váltották meg a békét, a fukarkodókra pedig a rigmusok szerint baj, terméketlenség vagy balszerencse várt.

December 13., a legboszorkányosabb nap

Luca napja a régi kalendáriumok szerint Karácsony havának legboszorkányosabb napja volt. A közmondás is erre emlékeztet: „Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja.”

Az 1582-es Gergely-féle naptárreform előtt december 13-a számított a téli napfordulónak, az év legrövidebb nappalának és leghosszabb éjszakájának. Bár a csillagászati tél kezdete ma már december 22-re esik, a napfordulóhoz kötődő pogány hiedelmek tovább éltek, és összekapcsolódtak az ókeresztény vértanú, Szent Luca ünnepével.

A néphit kétféle Lucát ismert: a jóságos szentet és a boszorkányos, ártó alakot. A magyar hagyományban – hasonlóan a horvát, szlovén és osztrák népszokásokhoz – ez utóbbi vált hangsúlyosabbá.

EZ IS ÉRDEKELHET

Mikor van Luca-nap? Ezek a Luca napi népszokások, így történik a Luca széke készítése, Luca-búza vetése

A Gergely-naptár bevezetése előtt Luca napja volt az év legrövidebb napja, ezért gazdag szokáshagyomány kötődik hozzá, mint a Luca búza vagy a Luca széke.

Íme a 3 legismertebb szokás, ami Luca naphoz kötődik

Kevés olyan jeles nap akad a népi kultúrában, amelyhez annyi hiedelem kapcsolódna, mint Luca napjához. December 13-a alkalmas volt termékenység-varázslásra, házasság- és haláljóslásra, időjárás-előrejelzésre, ugyanakkor bizonyos női munkákat – például fonást vagy varrást – kifejezetten tilos volt végezni, nehogy Luca megbüntesse a ház népét.

1. A Luca-búza szokása

Az egyik legismertebb Luca-napi hagyomány a búzacsíráztatás: egy cserépbe búzát vetnek, és ha karácsonyig minden szem kikel, a következő év bőséges termést ígért. A búza gyors növekedése emellett jó karácsonyváró dekoráció: jelzi, hogy közeledik az ünnep.

Egy marék búzát vessünk földbe vagy vattára, szórjuk sűrűn, de ne halmozzuk egymásra. Fedjük vékony földréteggel, enyhén nedvesítsük, és tegyük meleg, napfényes helyre. A titok a rendszeres, de mértékkel történő öntözés. Ma már zacskós vetőmaggal is könnyen beszerezhető a búza, és a kihajtatott növény vidám asztaldíszként vagy ételfeltétként is szolgálhat.

2. A Luca-szék készítése

Luca napján kezdődött a Luca-szék készítése, amelyet karácsonyra kellett befejezni. A székhez kilencféle fát használtak (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsafa), és 13 darabból, 13 nap alatt állították össze, szög nélkül. Innen származik a „olyan lassan készül, mint a Luca-szék” mondás.

A néphagyomány szerint aki időben elkészült, az éjféli misén a székre állva meglátta a boszorkányokat, akik ilyenkor szarvat viseltek. A bátor férfiak mákot szórtak útközben, hogy a gonosz lelkek felszedjék, míg ők menekülhettek. A ház ajtajára belülről pentagramot rajzoltak, amely távol tartotta a boszorkányokat, a széket pedig elégették, ezzel véget vetve a varázslatnak.

3. Időjóslás és szerelmi varázslatok

Luca napjától karácsonyig az időjárást is figyelték: minden nap jelezte a következő év egy-egy hónapjának várható időjárását.

A naphoz szerelmi varázslások is kötődtek. A lányok minden nap haraptak egyet az almájukból, és az utolsó falattal az utcára mentek: az első szembejövő fiú lett a jövendőbeli férjük. Aki szépséget akart, Luca napján vízbe tett almát fogyasztott, és az almás vízben mosakodott.