Roston sült kacsamáj tízezerért: megéri? Teszten a balatonmáriafürdői Port Étterem

Miután pont a közelben van az egyik kedvenc Balaton-parti fagyizóm, ezért viszonylag sokszor jártam már erre. Ezerszer sétáltam el az étterem előtt, miközben a partra igyekeztem, és többször megfogadtam már, hogy egyszer ki is próbálom az ételkínálatot. Ráadásul tudtam, hogy számos elismerést is bezsebeltek már: az év stradétele versenyek, top10 kikötői éttermek kategória helyezett, street kitchen díjak. Szóval elég ígéretes.

Egy zalaegerszegi barátnőmmel beszéltük meg, hogy valahol „félúton” találkozunk, és ez pont Balatonmáriafürdő lett. Nem is volt kérdés, hogy a Port Étteremben foglalunk asztalt. A foglalást a közösségi oldal üzentküldő alkalmazásában tettem meg. Bevallom, kicsit nehézkesen működött. Jött az automatikus üzenet, hogy írjam le, hogy mit szeretnék. Pedig ezt már korábban megtettem. Szóval leírtam újra. És aztán egy napig vártam, hogy másnap választ kapjak. De végül jól működött a foglalás, a teraszon egy remek helyen biztosítottak asztalt nekünk a választott napon és idősávban.

De lássuk az étlapot! Ahogy azt hirdetik, tényleg a magyaros fogások és a modern konyha találkozik rajta.

Szezonális étlap, helyi termékek, tematikus hétvégék. Az előételek és levesek között öt fogás kapott helyet, ahol a legdrágább tételt az aszalt paradicsomos füstös marhatatár frizé salátával képviseli, ami 5.290 forintba kerül. Ezek között a legjobb áron a gusztusos Angus marhahúslevest kóstolhatjuk meg, amibe petrezselymes házi metélt kerül 2.690 forintért. Jöhetnek a főételek? Itt a kínálat igazán bőséges és hatalmas a választék: összesen tizenhárom féle étel közül kereshetjük meg az aktuális kedvencünket, ebből kettő gyerek adag: a bolognai penne és a klasszikus rántott csirkemell 3.390 forintba kerül. A legdrágább és leginkább exkluzív elemként a roston sült kacsamáj mutatkozik be, amit igazán magyaros lecsós tarhonyával körítenek. Ennek ára tíz forint híján tízezer, tehát 9.990 forint.

Ha ebben a kategóriában is a legjobb árat keressük, akkor a 4.490 forintos Angus burger a mi választásuk, amit steakburgonyával és füstölt majonézzel kínálnak.

És hogy mit találhatunk még itt? Többek között somogyi vadpörköltet vagy sous-vide marhastefániát. Utóbbi receptje szerint a megtisztított és fűszerezett marha stefániát egy forró serpenyőben kérgesre sütik, majd a fűszerekkel (csillagánizzsal, fahéjjal és friss kávéval) együtt vákuumtasakba teszik; ezután jöhet a vákumtasakos, 48 órás, igen lassú párolás. Más ízlésre ott a konfitált kacsacomb, az egészben sült pisztráng, rántott sertésszűz, vagy épp a mangalicatarja.

Én végül a sous-vide csirkesupréme mellett szavaztam, amihez erdei gombás rizottó és zsályavaj dukál az étlapon. Mindez 5.690 forintért, ami egészen korrekt árnak tűnik, főként, hogy a szuvidált eljárással készített csirke supreme igazán komoly háttérlogisztikát igényel a speciális vágású csirkemell darabbal. Bár nem vagyok nagy konyhatündér, de miután korábban már kóstoltam, így jól tudom, hogy ebben az eljárásban a bőrös csontos csirkemell bőrét és a szárnycsontját is rajta hagyják a filé részen, de a többi csontot eltávolítják róla. Az erdei gomba és a rizottó fúziója pedig több, mint remekül hangzik mellé. A barátnőm az aznapi séf ebédajánlat kínálatából választott, amit minden nap 11:30 és 14:00 óra között kínálnak 3.890 forintért. A gulyásleves mellé ezúttal tejszínes, zöldséges, csirkés spagettit szolgáltak fel. Két házi limonádét is kértünk: klasszikus citromosat és mangós ízben.

A séf ajánlata ebédvariáció minden héten változik.

Elsőként a leves érkezett meg, és figyelmesen megkérdezték, hogy hozzák-e addig az én fogásomat is, hogy senki ne egyen egyedül. Barátnőm beszámolója szerint a gulyásleves gazdag és ízletes volt; nem túl fűszeres, de nem is íztelen. A refluxa miatt a levét nem kanalazta ki, de amúgy abszolút pozitívan nyilatkozott róla. A második fogás – a spagetti – amolyan klasszikus és szokványos volt; ránézésre és ízre is. Semmi extra, de teljesen hozta az elvárásokat. A szuvidált csirkémmel őszintén szólva kicsit küzdöttem a csontok és a bőr miatt. Ízre kissé talán túl „semmilyen”, legalábbis az én ízlésemnek – és ezt nem kritikának, csak véleménynek szánom. A gomba: azzal tényleg nem tudtam mit kezdeni. Sem az ízével, sem a tálalással. A gombás rizottó hallatán valami egészen másra asszociáltam, de – ahogy a képeken is látszik – itt három erdei gomba szelet került a rizsre. Végső soron minden elfogyott, de talán a fúzió, talán az ízek miatt, de biztosan nem rendelném még egyszer.

Sajnos a desszerteknek már nem jutott hely a gyomrunkban. Pedig a kókuszos panna cotta mangós tápiókával és a kávés créme brulée vaníliás krémsajt fagylalttal is nagyon jól hangzott. Talán legközelebb. Mert jó eséllyel visszatérünk ide a bőséges főétel kínálatot tesztelni.

Címlapkép: Jeki Gabriella