Kinyílt a tavasz lila szépsége a Fertő-tónál: le ne szedd, horror bírság járhat érte!

A Fertő-Hanság Nemzeti Park friss bejegyzésében hívta fel a figyelmet a tavasz egyik legszebb védett virágára, a leánykökörcsinre. Ez a különleges növény leginkább domboldalak száraz gyepein bukkan fel, ahol eleinte szőrbundába burkolózva védekezik a hideg ellen. Ahogy melegszik az idő, lila virágai teljes pompájukban tündökölnek, nemcsak a poszméhek, hanem a természetjárók örömére is.

Bár csábító lehet leszakítani, a tapasztaltabb kirándulók tudják, hogy nem érdemes: a védett kökörcsin hamar elveszíti szirmait, kiásni pedig teljesen felesleges, mert hosszú karógyökere miatt a legtöbb próbálkozás sikertelen. Ha valaki mégis szeretne kertjébe ültetni, érdemes kertészeti áruházakban keresni – itt akár 10 ezer forint alatt is beszerezhető ez a gyönyörű növény.

Igazi hungarikum ez a kis virág

A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) a boglárkafélék családjába tartozó, Európában őshonos, száraz gyepeken élő, Magyarországon védett növény. Számos érdekes népi neve van, mint lókökörcsin, kikirics, kükörics, tikdöglesztő, alamuszvirág, kokasharang és varjúkikerics. Ez a növényfaj Dél-Németországban, a Kárpát-medencében, az Észak-Balkánon és Ukrajnában is megtalálható. Magyarországon az Északi- és Dunántúli-középhegységben, valamint a Dél-Dunántúlon szórványosan él, míg a Nyugat-Dunántúlon és az Alföldön ritkábban fordul elő.

A leánykökörcsin egy 10-40 cm magas, lágyszárú évelő növény, amely erős, hosszú karógyökerekkel rendelkezik, hogy száraz élőhelyein biztosítani tudja a vízellátását. Egyenes, felálló szára, selymesen gyapjas levelei védenek a tavaszi fagyoktól. A levelek hosszú nyélen ülnek, tőállóak és szárnyasan szeldeltek. A szár csak a virágzás végén nyúlik meg, ekkor jelennek meg rajta a három örvösen álló, gallérozó fellevelek, melyeket keskeny, behajlított sallangok díszítenek.

Március és április között virágzik. A halványlila, kehelyszerű virágok magányosan, a szár csúcsán nyílnak. A virágokat sűrűn szőrös, sallangos murvalevelek veszik körbe. A hat csészelevél nagy, színes, 4-5 cm hosszú, sziromszerű. A porzók élénk sárgák. Borongós időben a virágok gyakran lehajlanak, mintha bókolnának Termése aszmagcsokor, a magok hosszú, szőrös repítőkészülék végén ülnek. A szél segítségével nagy távolságra jutnak el a magok. Mikor nedvesség éri csavarodott szárukat, kiegyenesedik, és a magot a földbe fúrja.