Ez már a Balaton haláltusája: riadót fújtak, de tényleg elkerülhetetlen a tó pusztulása?

A júliusban publikált adatok tanúsága szerint a Balaton szállodaiparának legjelentősebb szereplői 20-40 százalék közötti visszaesésről adtak számot az előző év teljesítményéhez viszonyítva. A szállodaipari szakértők a kiemelkedően erőteljes magyarországi inflációs hatás miatt drasztikusan gyengülő belföldi keresletnek, valamint a külföldi utak relatíve kedvezőbb ár-érték arányának tudják be a térségben általánosan érzékelhető ágazati recessziós hatást. További nehézséget jelent a külföldi turisták immár trendszerű elmaradása: 2022-ben a Balaton mentén szabadságukat töltő üdülőknek mindössze negyede érkezett külhonból a Magyar Turisztikai Ügynökség kapcsolódó adatsorai értelmében, és a helyzet azóta se javult érezhetően - írta a Piac és Profit.

A térségi turizmusgazdaság szélsőségesen szezonális működése okán a nyári adatok romlása az év egészének mutatóira rányomja majd bélyegét, hiszen a vendégéjszakák számának közel kétharmada (tavaly 63 százaléka) a nyári hónapokban realizálódott. Tekintettel arra, hogy az ágazatban elköltött minden tizedik forint SZÉP-kártyákra feltöltött munkáltatói forrásokból eredt, az idei főidénytől immár hidegélelmiszer-termékekre is fordítható állami kezdeményezésű kedvezménykártya-rendszer bővülő felhasználhatósága alapvetően rontja a szóban forgó ágazat jövedelmezőségi kilátásait.

A Balaton közelgő végnapjait jelzi, hogy a számottevően romló hazai szállodaipari értékesítési adatsorokkal párhuzamosan a vonatkozó horvát statisztikák a tengerparti desztinációk kiemelkedő eredményességéről tanúskodnak, hiszen a dalmát turizmus volumene idén immár 32 százalékkal bővült a tavalyi év azonos időszakához képest, azon belül a külhoni célpiacokról érkező turistacsoportok felől generálódó forgalom 41 százalékkal haladta meg az egy esztendővel korábban mért költési szintet. További tehertétel a hazai perspektívákra nézvést, hogy a Balaton tradicionális célpiacaiként számon tartott német, osztrák küldőterületek dominálják a horvát idegenforgalmi szolgáltatásexport makroadatait, valamint a tavaly még hazánk idegenforgalmi adatsorait is kedvezően befolyásoló V4-térség nemzetgazdaságainak küldőterületei.

Habár tavaly még 2,8 millió vendég 8,8 millió vendégéjszakát töltött a tóparti üdülőövezetben hozzávetőlegesen fele-fele arányban a szállodaipari létesítményekben (45 százalék) vagy a magánszállás-helyeken időzve szabadnapjain, azonban a térség romló pozíciói már nehezen voltak elfedhetők a szezon egyre rövidülő jellegéből adódóan. A pandémiát követő piaci élénkülés felettébb viszonylagos jellegére világít rá azon adat is, miszerint a Covid újabb hullámaitól kísért 2021-es esztendőben mértnél mindössze 24 százalékkal volt magasabb az egy évvel később realizált vendégéjszakaszám a Balaton-régióban. Az inflációs problémáktól sújtott idei esztendő során pedig a külpiac korábbi gyengülése mellett a turisztikai kereslet belpiaci lába is megrogyott: a K&H Bank által készített idei felmérés szerint a hazai háztartások 68 százaléka nem tervez 5 napnál hosszabb belföldi utat az idei évben, míg e deklasszálódó kör 77 százaléka döntően anyagi okokból kifolyólag egyáltalán nem szándékozik üdülési célra fordítani jövedelméből.

A tájegység viszonyaira manapság fokozottan ható térségi idegenforgalmi recessziós trendek kiváltó okainak értelmezéséhez fontos volna visszatekintenünk a Balaton-mentén anno kialakult üdülőövezet létrejöttének mikéntjére, amely gazdaságtörténetileg kódolt folyamatok alapján hamar belátható lenne a napjainkban a tópart mentén működő aggregált kapacitásoknak a valós kül- és belpiaci keresleti igényekhez képesti viszonylagos túlméretezettsége

- jegyezte meg a Piac és Profit, majd hozzátették, hogy az évtizedeken át elmaradt közberuházások halmozódása, a korábban védettséget élvező nádasok irtása, az egykori nyári táborok és üdülősorok helyén felhúzott lakóparkoknak a rekreációs- és üdülőterületet szűkítő uniformizált sora, valamint a kimagasló népsűrűség folytán immár végletesen túlterhelt helybeli közúthálózat és csatornarendszer együttese egyre kevésbé képes vonzerőt gyakorolni a hagyományos térségi tömegturizmusnál ma már jóval magasabb igényszinttel bíró külhoni turista-célközönségre.