Csak hitegették a melósokat: vége, becsődölt a legendás vidéki gyárkomplexum

Ahogy a HelloVidék korában beszámolt róla, négy gyáregységében 30-40 dolgozója kivételével az összes alkalmazottjának felmondott a nagymúltú Tungsram. A felszámolás alatt álló cégnél januárban még nagyjából háromezren dolgoztak. A nyári felmondáshullámban 1600-an kerültek utcára, további nagyjából ötszázan pedig maguk mondtak fel.

Még a decemberi ünnepek előtt néhány nappal jelentették be, hogy Zalaegerszegen a Videoton, Újpesten a Bakony Kerámia és a Rauscher, Hajdúböszörményben egy nem nevesített befektető és Scintilla Kft. venné át gyáregységeit és dolgozóinak egy részét, Nagykanizsán pedig egy ingatlanüzemeltetéssel foglalkozó cég ipari parkként hasznosítaná a gyártelepet, s alkalmazna egykori Tungsram-dolgozókat. (Kisvárdán tavaly teljesen leállt a termelés).

Viszont azóta sem változott érdemben a helyzet, ahogy a Népszava mai cikkében azt írta, most is óriási a bizonytalanság a Tungsram egykori dolgozói között, semmit nem tudni az „utódcégekről.”

Nem sikerült megegyezni a befektető-jelölttel, így lakat került az újpesti gyárra, ahonnét mindenkit elküldtek, azokat is, akiket addig munkaerő-közvetítő cégeken keresztül foglalkoztattak, csak az állagmegóváshoz szükséges személyzet maradt

– nyilatkozta a lapnak Sallai Gábor, az április elseje óta végelszámolás alatt álló a Tungsram Dolgozók Független Szakszervezete elnöke.

A lap információi szerint a felszámolás alatt álló Tungsram hajdúböszörményi gyáregységében is többen utcára kerültek azok közül, akiket még februárban is azzal hitegettek, hogy az új befektető majd átveszi őket, hiszen zavartalan a termelés az üzemben.

Sallai Gábor szerint a bezárt újpesti gyárból elküldöttek 99 százaléka talált új munkát – méghozzá jobban fizetőt az addiginál, hiszen a Tungsramnál a jelentős többség minimálbért vagy szakmunkás bérminimumot kapott,

a vidéken utcára kerülteknek viszont nem ilyen egyszerű új megélhetést keresniük. Információink szerint a legnehezebb helyzetbe a nagykanizsai elbocsátottak kerültek.

Nagykanizsán korlátozott az álláslehetőségek száma, több, mint ezren veszítették el munkájukat, s bár sokan akár a napi 100-200 kilométeres ingázást is vállalták egy új munkáért, nagyjából kétszázan állás nélkül maradtak, s csak a hajdani, cirka 1200 fős létszám tizede maradhatott az új cégeknél.

A gyártelep működtetése a Tungsram Üzemeltető és Szolgáltató Kft.-hez került, amely kevesebb, mint három tucat dolgozót vett át, a többiek a gyártásért felelő Főnix-Plass Kft.-hez kerültek, amelynek tulajdonosa a Tungsram Germany GmbH.

Hajdúböszörményben a gépgyártást, s vele nagyjából 40 dolgozót a Scintilla Kft. vette át, valamivel több, mint tízen maradhattak a huzalgyártó üzemben, a spirálgyártás átvételéről viszont nem sikerült megegyeznie a Tungsramnak a befektető-jelölttel. Így akik ott reméltek munkát, szintén utcára kerültek.

A lap Információi szerint sokáig hitegették őket, a munkaerő-közvetítő folyamatosan meghosszabbította kéthetente lejáró szerződésüket, hogy aztán egyik napról a másikra elküldjék őket.

A hajdúsági kisvárosban – Nagykanizsához hasonlóan – igencsak korlátozott az üres állások száma, így a többségnek a cirka 20 kilométerre fekvő Debrecen jelenthet mentsvárat, vagyis ingázniuk kell.