Hova vezet ez a megdöbbentő változás? Ezt tette a karanténhelyzet a vadon élő méhekkel

Korábban mi is írtunk arról, hogy mekkora bajban van a szárazföldi rovarpopuláció: a tudósok 24 százalékos csökkenést mértek az elmúlt 30 évre nézve, habár azt mondják, még nincs késő változtatni ezen a trenden és megmenteni őket. A repülő fajok, többek között a pillangók állnak legrosszabbul. A kutatók 166 hosszú távú felmérést analizálva jutottak következtetéseikre. A kinyert adatokat arra használták, hogy visszakövessék a populációk változásait 1925-ig – így állapították meg, hogy a terjeszkedő városok lehetnek az okai annak, hogy a szárazföldi rovarokból és bogarakból jóval kevesebb van napjainkban.

Ezt a tábort gyarapítják a méhek is. A koronavírus miatti korlátozások ugyanakkor most egy kicsit barátságosabb világot teremtettek a vadon élő fajtának, a természetvédők pedig abban reménykednek, hogy e változások közül néhány a továbbiakban is megmaradhat. Míg az emberek otthonaikba szorultak idén tavasszal, a vadvilág kevésbé volt kitéve különféle beavatkozásoknak, szennyezésnek, zavarnak.

Az egyik faj, aminek nagyon szüksége van a megújulásra, a vadon élő méheké: a populációjuk világszerte rohamosan hanyatlik, köszönhetően egyebek mellett az élőhelyeik elvesztésének, a légszennyezettségnek és a rovarölő szerek használatának

- írja cikkében a BBC.

Ezek az élőlények nélkülözhetetlenek ahhoz, amit megeszünk, és ahogy a környezetünk kinéz. Egyfajta teljes ökoszisztéma-szolgáltatást biztosítanak

- nyilatkozta a lapnak Gill Perkins, egy méheket védő alapítvány vezetője. Egy méhek nélküli világ nagyon más lenne, és alapjaiban változtatná meg az emberi életet. A méhek a világon a legfontosabb beporzók: annak az ételmennyiségnek a harmadát, amit megeszünk, ők termékenyítik meg, a virágzó növényeknek pedig a 80 százalékát. Más beporzó rovarokkal együtt hatalmas a globális gazdasági értékük.

A koronavírus miatti globális korlátozásoknak az volt az egyik legnagyobb környezeti hatása, hogy a légszennyezettség jelentősen csökkent. Ilyen körülmények között a méhek rövidebb idő alatt és hatékonyabban tudják teljesíteni a feladatukat, ez pedig segíthet az élettartamuk növekedésében is. Az autókból érkező kevesebb kibocsátás a méhek ellátásának is kedvez, ugyanis egy 2016-os tanulmány szerint a légszennyezettség jelentősen csökkenti a virágillatok erősségét és tartósságát.

A szennyező anyagok lebontják a növények által kibocsátott illatmolekulákat, ezzel nehezítve, hogy a méhek megtalálják őket.

Ez azt jelenti, hogy gyakran tovább repülnek az élelemkeresés reményében, amit aztán visszavisznek a fészkeikbe. A tanulmányban arról is írnak, hogy a magas ózonkoncentráció olyan kémiai változásokat okoz, amik megzavarják a méheket és akadályozzák az élelmezésüket.

A lecsökkent autósforgalom más előnyöket is tartogatott a méhek számára: szerencsére a pusztulásukban is csökkenés tapasztalható, mondt el Mark Brown, a londoni egyetem professzora. (Viszonyításképp egy 2015-ös, kanadai kutatók által jegyzett tanulmány szerint 24 milliárd méh és darázs leli halálát évente Észak-Amerikában az úton közlekedő járművek miatt.) A méhek lélegzethez jutása azonban nem jelenti azt, hogy mindenütt mézben bővelkedő időszak jön: a méhészek, farmerek küzdenek az utazási korlátozásokkal. Kanada és több európai ország nagyban függ a szezonális munkásoktól és a méhkirálynők importálásától – utóbbi azért fontos, hogy a kolóniákat újra feltölthessék. Az Egyesült Királyság például rengeteg királynőt importál Olaszországból. A méheket rendszerint repülőn szállítják, de a légiforgalom még közel sem tért vissza a megszokott rendszerbe, ezért ez most nem opció. Ha a méhészek nem lelhetik fel a méz előállításához szükséges munkaerőt, a kolóniák életében és működésében zavar keletkezik, ami megnehezíti a kezelésüket.

A karanténhelyzet talán sokakat ráébresztett arra, hogy a mentális egészség fenntartásában és a jóllét elérésében mekkora szerepe van a természetnek, aminek a méhek is aktív részei.

A szakértők abban reménykednek, hogy az erősebb tudatosság meghozza a gyümölcsét. Ugyanakkor, mint az összes többi környezeti változás, aminek most tanúi vagyunk, a méhek életére gyakorolt hosszú távú hatások is attól függenek, mi történik a korlátozások után, folytatódik-e a számukra kedvező tendencia. Az egyik változás éppen az lenne, hogy az emberek újra visszataláljanak kicsit a természethez.

És hogy mi lesz a magyar mézzel idén? Az enyhe tél és a korán jött tavasz kedvezett a méhcsaládok fejlődésének, a hosszan tartó szárazság és a március végi lehűlés miatt azonban mégis gyengébb lehet az idei repce- és akácméztermés, erről itt írtunk korábban. Az enyhe télnek köszönhetően az úgynevezett generációváltás - amikor elpusztulnak a téli méhek, és helyüket az új egyedek veszik át - sem hirtelen történt meg, így a méheknek is volt idejük felkészülni. A méhészek ugyanakkor ennek ellenére nem lehetnek bizakodók: a március végén és április elején érkezett hidegbetörés miatt az ország számos pontján keletkezett kár a növényekben, a gyümölcsfákhoz hasonlóan a korai tavaszi fagyra érzékeny akác is megsínylette a lehűlést.

Míg az akác esetében még van remény némi termésre, a repceméz jelentős részéről már lemondhatnak a méhészek.

Az aszály nagymértékben befolyásolta a virágzást. Most már hiába jön meg az eső, nem várható változás, sajnos az idei év nagyon gyenge lesz a repceméz szempontjából.