Agymosás a szupermarketek húspultjain: ez lehet a magyarok nemzeti ételének veszte

Vidám beszélgetés, kedélyes nevetgélés és némi zeneszó is hallatszott délelőtt nyolc óra körül már szinte mindenhol a darányi böllérverseny helyszínén. A disznókat már hajnalban égi útra küldték, és a hangulat is lassan a tetőfokára hágott. A kis somogyi faluban idén már a kilencedik alkalommal szervezték meg a megmérettetést, egykor a hagyományok szeretete, egy igazán közösségi program és a kulturális kincsek megcsillogtatása hívta életre az azóta messze földön híressé vált böllérversenyt. A rendezvény azóta szépen kinőtte magát, és ma már határon túlról is szép számban képviseltetik magukat a versenyzők.

Ezúttal összesen tizenöt csapat nevezett a versenyre, köztük felvidéki magyarok Búcs településről, az erdélyi testvértelepülés böllérjei Székelymuzsnáról, valamint a budakovaci horvátok. Elsősorban barátok, civil szervezeti és önkormányzati kapcsolatok révén gyarapodik évről-évre a létszám, és nem feltétlenül a csapatok, hanem az azokban részt vállaló böllérsegédek és látogatók száma. A rendezvény sikere nem véletlen: hóban, fagyban, mínuszokban és jeges időben is garantálják a finomságokat, fűszerezve némi humorral, kreativitással, házi készítésű itókákkal, fúvós zenével és hagyományőrzéssel, valamint igazi vidéki hangulattal.

Egyre inkább a háttérbe szorul manapság a sertéstartás, és a vidéki falvakban is csupán a lakosság mintegy tíz százaléka foglalkozik ezzel, nem is beszélve a városok lakóival, akik talán még nem is láttak közelről disznót. Fontos, hogy megmutassuk nekik és a jövő generációjának, hogy a hús honnan érkezik. Hogy nem az áruházak húsos-pultja termeli azt, hanem meg kell dolgozni érte. Hogy micsoda vérrel és verejtékkel jár egy disznóvágás, de közben milyen hatalmas közösségi élmény

– mondta Villányi László polgármester a HelloVidéknek.

A darányi böllérkedés a disznóvágás igazi, hagyományos módjait mutatta be, amely a szúrástól az esti disznótorosig tart. Állítják, hogy egy vérbeli böllér akár egyes egyedül is képes leszúrni egy három mázsás sertést, ehhez csak a megfelelő technikára és erőnlétre van szükség. Itt azért persze többen is segédkeztek a művelet során: a tizenöt disznót kábítással, mindenféle fájdalom okozása nélkül segítették át a sertések mennyországába. Előbb azonban...

Fontos somogyi népszokás, hogy a disznóvágások kezdetén hangolódásként és a hideg ellen a résztvevők legurítanak egy pohárka jóféle, házi jellegű pálinkát (akadt ezúttal szilva-, körte- és vegyes gyümölcsből készült párlat is). Az elsőt Dezső egészségére: a név bizonyára mindenki számára igen ismerős lehet a kuriózumnak számító Tanú című filmből. A második kupica pálinkát a böllér és a böllérsegédek egészségére isszák. A vérbeli böllérek azonban megválogatják a poharukat is, és legszívesebben a disznó körmét hurcolják magukkal a nap folyamán, hogy abból húzzák le a pálinkát.

A szúrás után több szempontból is fontos a vér felfogása: egyrészt a reggelinek kiváló hagymás vérnek, másrészt a véres hurkába való alapanyagnak. Ezután jöhet a perzselés, de ennek is több, hagyományos módja létezik: egyesek a szalmás módszert választották, mások a fával fűtött, kézi hajtású perzselőt, de egy csapat forró vízzel és láncokkal oldotta meg a feladatot. És bár napjainkban szinte minden, gyakran még a fűrész is elektromos, itt minden egyes munkafolyamatot kézi erővel végezték a résztvevők – mesélte Máj Péter, hagyományőrző, aki egész nap a böllérkedés hangulatát osztotta meg a látogatókkal, miközben folyamatosan mesélt az aktuális feladatokról, eseményekről.

"Jó, ha egy csapat sokoldalú és minden feladatra van egy igazi szakembere. Leginkább ezért tudunk jól haladni, hiszen mi egy összeszokott, a közös munkában más területeken is összeszokott közösséget alkotunk" – mutatott rá Kozma László, a szintén somogyi Vízvár település polgármestere. A vízvári böllértanyán a falu horvát nemzetiségű hagyományaihoz híven rotyogott a kondérban az abalé, és az apróra sütött húst ropogós fehér kenyérrel és pogácsával tálalták.

Mellettük érdekes egyveleget választottak a tiszacsegei csapat tagjai, akik a halat keverték a disznóságokkal. A különös párosítás nem véletlen: a népviseletbe öltözött böllérsegédek között akadt egy helybéli, egykori darányi lakos is. "Mindig is fontosak voltak számomra a hagyományok, a barátság és a finom ételek. Amikor évekkel ezelőtt elkerültem Darányból, már tudtam, hogy egy saját éttermet szeretnék nyitni. Egy ideig a Balaton partján éltem, majd elköltöztem ebbe a közel ötezer lelkes településre, ahol szívemet és lelkemet is bele tudom adni a főzőtudományomba. Egy halászcsárdát nyitottam, és most onnan hoztunk egy kis halat is a sertéshúsok mellé, hogy ezzel is kimutassam hálámat a gyerekkori falum felé. A gyökereimet soha nem fogom elfelejteni, és ezúttal már a harmadik alkalommal jöttünk vissza a tiszacsegei csapattal" – mesélte Szalai János.

A somogyi déli határszélhez közel több sváb falu is található, így ők sem maradhattak ki a böllérverseny izgalmaiból. A sváb hagyományőrzők sátorában krumplis kolbász, kódis kása és húsos hurka csalogatta a látogatókat. Hamarosan az is kiderült, hogy milyen egy igazi, sváb menü. A HelloVidéknek elárulták: orjaleves, tepsis burgonya és sült hús, majd este a klasszikus disznótoros, desszertként hurkával és kolbásszal.

És hogy melyek egy igazán jó disznóvágás kellékei? Nem, nem a hagyományos eszközök, amelyeket a darányi rendezvényen is megmutattak a résztvevők. Egy valamirevaló böllérkedés jóval több, mint munka és feladatok egész álló nap. "Ünnep, családi együttlét, munkamegosztás és hangulat" – jelentette ki Máj Péter hagyományőrző, akivel szinte mindenki azonnal egyetértett.

Egy jó disznóvágáshoz hozzátartozik emellett a hangulat, amit a folyamatos fúvószene, a népviseletek, a népi táncok és énekek tesznek még inkább emelkedetté. Így lesz a darányi böllérverseny a régi és az új, a hagyományok és a jelen generációinak finom ötvözete, ahol a végén az ízlelőbimbók sem csalódtak.

A csokonyavisontai csapat kenyértésztából sütött malaccal rukkolt elő, a ladiak krumplit tettek a kolbászba és gerslit a hurkába, a székelymúzsnaiak gömböc levest készítettek, a darányi betyárok pedig abalével készült savanyúlevest kínáltak. A böllértanyák végül egyetértettek abban, hogy a legjobb ételek fűszere a szeretet, az odaadás és a szívből jövő jókívánság.

Fotók: Jeki Gabriella