Tényleg éhen halnának a városiak, ha nem lenne vidék? Itt a válasz!

Az ENSZ szerint a Föld népessége 2050-re elérheti a 9,7 milliárdot, ezzel együtt a lakosság kétharmada lesz városlakó. Mivel nem lesz már több megművelhető földterület, és az urbanizáció fokozatosan szorítja vissza a már meglévő mezőgazdasági körzeteket, a népesség élelmiszer-szükségletének kielégítése állandó kérdéseket vet fel. Számolnunk kell a klímaváltozással és az extrém időjárási körülményekkel is, melyekre a hagyományos agrárgazdaságok átalakulása jelenthet megoldást.

A baljós jövő elkerülése érdekében nyitni kell az új lehetőségek felé, ebből adódóan egyre nagyobb érdeklődés övezi a városi gazdálkodást, mint alternatívát. A Minnesotai Egyetem új tanulmánya fordulatos módon azt prezentálja, hogy a városi területek már most elég sok élelmiszert termelnek, a kihívást inkább a helyi termelőknek a helyi fogyasztókkal való összehangolása jelenti.

Az élelmiszertermelés egy amerikai nagyvárosban sokkal erőteljesebb, mint ahogy azt bárki is gondolta volna: a zöldség- és gyümölcsfogyasztásuk 10 %-át fedezik a helyben megtermelt áruk.

Az ok nagyon egyszerű: bár a szárazföld 40 százalékát élelmiszertermelésre használja az emberiség, a gazdálkodással érintett területek nagy része azonban nem közvetlen emberi fogyasztásra termesztett növények előállítását jelenti.

A helyben megtermelt élelmiszerek fogyasztásával a szállítás és a csomagolás költségein is jócskán le lehet faragni, valamint a szállítással járó káros környezeti hatások is csökkenthetőek.

Ez mind szép és jó, de hogyan lehetséges?

A városi kertészetnek már évek óta le vannak fektetve az alapjai: a tetőtéri kertek és az elhagyatott területek hasznosítása mellett a leggyakoribb forma a vertikális gazdálkodás. A vertikális kert alapgondolata az, hogy a hiedelmekkel ellentétben a növényeknek nem talajra van szükségük, hanem az abból kinyert vízre és tápanyagokra. A vertikális farmon éppen ezért földet nem találunk, valamint a növények sem klasszikusan egymás mellett helyezkednek el, hanem függőlegesen hevernek egymáson.

A hagyományos növénytermesztés egy tucat olyan tényezőnek van kitéve, amit az ember nem tud befolyásolni. A függőleges gazdaságok nagy előnye, hogy mindezek kontrollálhatóak: a hőmérséklet, a fény intenzitása, a levegő páratartalma, vagy a víz pH értéke is egyaránt mesterségesen szabályozható. A modern berendezésekkel olyan feltételeket lehet létrehozni a zárt térben, amik optimálisak az adott növény növekedéséhez, évszaktól és napszaktól függetlenül.

A mezőgazdasági termelés a Föld édesvíz-készleteinek körülbelül 70 százalékát veszi igénybe, miközben nyilvánvaló, hogy az ivóvízforrásaink végesek. A vertikális gazdaságok erre a problémára is megoldást nyújtanak, többségük szennyvíztisztással és az esővíz összegyűjtésével működik. Az öntözésben kétféle módszer jelenik meg:

míg a tápfolyadékos (hidroponikus) termesztési rendszer a hagyományos mezőgazdasághoz képest 70 százalékkal kevesebb vizet használ fel, addig a tápanyagpermetes (aeroponikus) metódus esetén ez a érték 90 százalék.

A vertikális farmok főleg leveles zöldségeket (rukkolát, fejes salátát, spenótot, kelkáposztát és fűszernövényeket) termelnek, mert jelenleg még csak a gyors növésű növények mellett tudnak költséghatékonyan működni. A gyümölcsfák és a gabonafélék megjelenése még várat magára, de a paradicsom, az uborka, a paprika, és néhány gyümölcs (pl. eper) már most is a kínálat részét képezi.

A New Jersey-ben található Aerofarms vertikális gazdasága majdnem 1 millió kg friss zöldséget állít elő évente 6400 négyzetméteren. Ha ugyanezt a mennyiséget hagyományos gazdaságban termelnék meg, akkor 130x ekkora területre lenne szükség.

Mi a helyzet itthon?

Hazánkban a legutóbb felmért 6 millió hektáros termőterület több mint háromnegyede mezőgazdasági térség volt. A KSH adatai alapján földművelő tevékenységet 9 ezer gazdasági szervezet és 416 ezer egyéni gazdaság folytat, valamint hazánkban is jellemző, hogy a vetésterület túlnyomó részét gabonanövények adják, melyek döntő többségben nem alkalmasak emberi fogyasztásra.

Bár a hazai városi és vertikális kertészet még gyerekcipőben jár, innovatív ötletekből nincs hiány.

A Mobilgomba egy könnyűszerkezetes termesztőház, lényegében egy mobilkonténer ad otthont a gombáknak a pince vagy a fólia helyett. Viszonylag kis erőfeszítéssel lehet nagy eredményeket elérni: a telepítés után 15 nappal már meg is történhet az első szüret. Szalárdi Zoltán ügyvezető szerint bárki könnyedén belevághat a vállalkozásba, mivel a gombatermesztés nem igényel előképzettséget, illetve a helyi adottságoktól függetlenül bárhol végezhető a tevékenység. A Mobilgomba vezetője elárulta, hogy a céget már több települési önkormányzat megkereste, mivel a közmunkaprogram kibővítésének egy remek alternatívája lehet a gombatermesztés.

Félelmetes, hogy mennyire kevés víz és föld szükséges ahhoz az új magyar növénytermesztési technológiához, amit az Európai Unió is támogat. A Biopolus által megteremtett technológia alapja az űrkutatásban gyökerezik, de a marihuána-termesztők körében vált igazán népszerűvé. A technológia olyan kérdésekre keresi a választ, hogyan lehet a jó minőségű növényeket minél kisebb helyen előállítani úgy, hogy a városi élelmezés és fenntarthatóság a lehető legoptimálisabb legyen, illetve hogyan lehet városban keletkező szennyvízből, szerves anyagokból és hulladékból energiatermékeket vagy biotermékeket előállítani.

A módszert számokban lehet a legkönnyebben illusztrálni: míg a szántóföldi paradicsomtermesztés esetében 1 kg termés előállításához 200-250 liter vízre van szükség, a hidropóniás termelésben ugyan ez az 1 kg paradicsom 100 liter vizet igényel. A ködkamrában ehhez akár már 10-12 liter víz is elegendő.