Vallott a szakértő: piaci alapon sosem fog megtérülni a Paks II. projekt – évente több milliárd adóforintot égetünk el az orosz hitel törlesztésére

Alig néhány éve még kibékíthetetlennek tűnt az Európai Unió két legnagyobb gazdaságának atomenergiáról alkotott felfogása. Franciaország villamosenergia-rendszerének gerincét évtizedek óta az atomerőművek adják, ezért Párizs az atomot a klímasemlegesség, az ellátásbiztonság és az ipari versenyképesség egyik alapvető eszközének tekinti. Németország ezzel szemben 2023-ban az utolsó három működő reaktorát is leállította, és hosszú ideig uniós szinten is ellenezte, hogy a nukleáris energia ugyanolyan politikai vagy pénzügyi támogatást kapjon, mint a megújulók.

Az orosz–ukrán háború utáni energiaválság, az orosz gáz visszaszorulása, a villamosenergia-igény várható növekedése és a klímacélok együttesen azonban újraértékelték az atomenergia helyét Európában. Az Európai Bizottság legutóbbi nukleáris programja szerint az unió beépített atomerőművi kapacitása a 2025-ös 98 gigawattról 2050-re mintegy 109 gigawattra emelkedhet. A tagállami tervek megvalósításához a Bizottság becslése alapján 241 milliárd eurónyi beruházásra lehet szükség: ebből 205 milliárdot új erőművekre, 36 milliárdot pedig a meglévő blokkok üzemidejének meghosszabbítására kellene fordítani.

Az unió tehát már nem az atomenergia kivezetésére készül. Ez első látásra akár a magyar energiapolitika utólagos igazolásának is tűnhet: Magyarország régóta a francia atomenergia-párti táborhoz tartozik, miközben Berlin és részben Brüsszel is közelebb került ehhez az állásponthoz. Csakhogy az európai politikai fordulat még nem válaszolja meg, jelent-e valódi stratégiai előnyt számunkra a franciák támogatása, ha Paks II. továbbra is orosz technológiára és orosz kivitelezőre épül.

Ezért három alapvető kérdést tettünk fel cikkünkben: mekkora még valójában a német és a francia felfogás közötti szembenállás, melyikhez áll közelebb az EU hivatalos irányvonala, és profitálhat-e Magyarország abból, hogy a vita látszólag a franciák javára dől el. Arra is kíváncsiak voltunk, nevezhető-e egyáltalán zöldnek az atomenergia, vagy az alacsony szén-dioxid-kibocsátás mögött olyan környezeti és pénzügyi kockázatok húzódnak meg, amelyek Paks II. esetében már felülírhatják az elvi előnyöket.

Enyhül a német–francia szembenállás

Németország az elmúlt évtizedekben következetesen haladt az energiaátmenet útján. Drasztikusan növelte a megújulóenergia-kapacitásait, leállította az atomerőműveit, és közben a szén- és lignitalapú termelés visszaszorításában is előrelépett. Náluk az atomenergia elutasítása sokáig túlmutatott a belpolitikai szempontokon: Berlin következetesen ugyanazt a felfogást képviselte az uniós vitákban is – magyarázta a Pénzcentrum kérdésére Kéri András, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet ügyvezető igazgatója.

A 2025-ös német kormányváltás nem az atomenergia-kivezetés visszafordítását, hanem Berlin uniós álláspontjának átalakulását hozta.

Berlin már nem blokkolja az atomenergiával kapcsolatos uniós szabályozásokat, és elfogadta a technológiasemlegesség elvét, miközben otthon továbbra is fenntartja a nukleáris leállást. Tehát Németország és Franciaország atomenergiával kapcsolatos álláspontja az elmúlt időszakban érzékelhetően közeledett egymáshoz, enyhült a korábbi szembenállás

– fogalmazott a szakértő.

A fordulatról a Reuters már 2025 májusában beszámolt: az új német kormány jelezte Franciaországnak, hogy többé nem ellenzi az atomenergia és a megújulók azonos elbírálását az uniós jogszabályokban. A lépés azért is volt jelentős, mert a két ország vitája korábban több európai energiaügyi döntést késleltetett.

A franciák álláspontja eközben lényegében változatlan maradt. „Párizs továbbra is az atomenergiát tekinti a dekarbonizáció egyik meghatározó pillérének, ezért következetesen kiáll annak hosszú távú fenntartása és fejlesztése mellett” – ecsetelte Kéri András.

Franciaország tehát a meglévő erőműpark fenntartása mellett új reaktorok építésére is készül, uniós szinten pedig továbbra is azért küzd, hogy a nukleáris energia legitim alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiaként kapjon támogatást.

Mindez nem jelenti azt, hogy Németország maga is visszatérne az atomenergiához, vagy hogy a két ország energiarendszere hasonlóvá válna. A közeledés elsősorban politikai: Berlin elfogadta, hogy Párizs más úton kíván eljutni a klímasemlegességhez. A korábbi német–francia frontvonal így jelentősen elhalványult, az atomenergiával szembeni legerősebb tagállami ellenállás pedig lényegében Ausztriára maradt.

Brüsszel zöld utat adott az atomnak, de ennek komoly ára van

Az EU hivatalos álláspontja közelebb áll a francia megközelítéshez, de fontos pontosítani, mit is jelent ez. Az Energiaklub ügyvezető igazgatója szerint az EU az atomenergiát kifejezetten legitim, szükségesnek tekintett, alacsony karbonintenzitású technológiaként kezeli azokban a tagállamokban, amelyek használni akarják.

Az uniós taxonómia ugyanakkor nem megújuló energiaforrásnak nyilvánította az atomenergiát, hanem szigorú műszaki és biztonsági feltételek mellett felvette bizonyos nukleáris tevékenységeket a fenntartható befektetések közé. Ez megkönnyítheti a finanszírozásukat, de nem jelent általános és feltétel nélküli ajánlást a részükről.

A brüsszeli álláspont kettősségét szinte példátlanul jól mutatta két, egymást követő bírósági döntés. Az Európai Unió Törvényszéke 2025. szeptember 10-én elutasította Ausztria keresetét, és helybenhagyta, hogy meghatározott feltételekkel az atomenergia és a földgáz is szerepelhessen a fenntartható befektetések rendszerében. Egy nappal később viszont az Európai Unió Bírósága megsemmisítette a Paks II. állami támogatását jóváhagyó bizottsági döntést.

A két ítélet valójában nem mond ellent egymásnak. Az első arról szólt, hogy az atomenergia elvileg hozzájárulhat-e a klímaváltozás mérsékléséhez; a második pedig arról, hogy egy konkrét, közpénzből finanszírozott beruházás megfelel-e az uniós közbeszerzési és állami támogatási szabályoknak. Brüsszel tehát nem az atomenergia létjogosultságát vitatja, hanem azt vizsgálja, hogy egy-egy projekt költségeit és kockázatait milyen arányban viseli az állam, illetve az adófizető.

Erre Franciaország sem kap automatikus felmentést. Az Európai Bizottság 2026 márciusában mélyreható vizsgálatot indított a francia állam azon támogatási terve miatt, amelyből az EDF hat új reaktort építene. A Bizottság azt akarja tisztázni, hogy a több tízmilliárd eurós konstrukció nem hárít-e aránytalanul sok kockázatot az államra, és megfelelő ösztönzőket hagy-e a hatékony kivitelezésre.

Ez az atomenergia mai európai dilemmájának egyik lényege: a technológia politikai elfogadottsága nő, az új erőművek megépítéséhez ugyanakkor szinte mindenhol jelentős állami szerepvállalás szükséges.

Magyarország a franciák oldalán áll

Magyarország régóta a francia felfogást támogatja, ami a paksi atomerőmű jelentős hazai szerepe és a Paks II. beruházás miatt logikus politikai álláspont. A német ellenállás enyhülése ezért elvileg kedvező fejlemény: kisebb az esélye annak, hogy uniós szabályok vagy finanszírozási feltételek eleve hátrányba hozzák az atomenergiát.

Kéri András szerint azonban ebből hiba lenne arra következtetni, hogy az európai erőviszonyok átrendeződése automatikusan megerősíti Paks II. helyzetét.

A francia felfogás támogatása jelenleg inkább politikai deklaráció, mintsem működő ipari partnerség. Paks II. valójában orosz technológiára és Roszatom-kivitelezésre épül, stratégiai előnyt legfeljebb akkor jelentene, ha a francia fél ténylegesen átvenné a projekt irányítását és finanszírozását, erre pedig jelenleg nincs reális esély

– jelentette ki az Energiaklub ügyvezető igazgatója.

Attól tehát, hogy Magyarország ugyanabban az európai vitában Párizs mellett áll, a projekt még nem válik francia beruházássá, és az orosz függésből eredő kockázatok sem tűnnek el.

A francia nukleáris ipar ráadásul maga is komoly nehézségekkel küzdött az új generációs EPR-reaktorok építése során. A normandiai Flamanville 3 blokkot tizenkét éves késéssel kapcsolták hálózatra, a Le Monde beszámolója szerint pedig a francia számvevőszék – a finanszírozási költségeket is beleszámítva – 23,7 milliárd euróra becsülte a teljes költségét.

Továbbá a Financial Times arról írt, hogy brit Hinkley Point C első blokkjának indulását 2030-ra tolták ki, miközben a beruházás becsült ára 2015-ös árakon már 35 milliárd font, mai értéken pedig közel 49 milliárd font. Ezek a példák az Energiaklub szerint óvatosságra intenek azzal az elképzeléssel szemben, hogy egy francia szerepvállalás önmagában megoldaná Paks II. problémáit.

A francia szerepvállalásnak ugyanakkor van már kézzelfogható eleme is. A Framatome és az MVM Paksi Atomerőmű 2024 októberében hosszú távú üzemanyag-szállítási szerződést kötött, amely 2027-től járulhat hozzá a jelenleg működő, orosz tervezésű VVER-reaktorok ellátásához. 2026 áprilisában az MVM Paks három másik európai üzemeltetővel együtt egy teljesen európai VVER–440-es üzemanyag továbbfejlesztéséről és jövőbeli alkalmazásáról is megállapodott a Framatome-mal.

Ez érdemi lépés Paks I. üzemanyag-ellátásának diverzifikálására, technológiai engedélyezése és gyakorlati bevezetése azonban időigényes folyamat. Paks II. orosz fővállalkozói és technológiai karakterét pedig egyik megállapodás sem változtatja meg.

Zöldenergia-e egyáltalán az atomenergia?

Az atomenergia körüli vita egyik oka, hogy a „zöld” kifejezés alatt a felek gyakran mást értenek. A támogatók elsősorban arra hivatkoznak, hogy az atomerőművek működés közben nagyon kevés szén-dioxidot bocsátanak ki, időjárástól függetlenül termelnek, és nagy mennyiségű fosszilis alapú áramot válthatnak ki. A bírálók viszont a teljes életciklus költségeit, az uránbányászatot, a baleseti kockázatot, a radioaktív hulladékot, a hosszú építési időt és a jelentős vízigényt is beleszámítják a mérlegbe.

A szakértőnél tehát arról is érdeklődtünk, ők hova sorolnák ezt a vitatott technológiát. 

Pragmatikus álláspontot képviselünk az atomtechnológia energetikai célú hasznosítása kapcsán. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a 21. században új atomerőmű-beruházások csak rendkívül körülményesen, jelentős állami támogatással tudnak megvalósulni. Az atomenergia látványos építési boomja lényegében Kínára koncentrálódik

– fejtette ki Kéri András.

Más országokban is épülnek reaktorok, de jóval kisebb léptékben, miközben már rendelkezésre állnak gyorsabban telepíthető, olcsóbb és alacsonyabb pénzügyi kockázat mellett működtethető technológiák – tette hozzá az ügyvezető igazgató.

Az atomenergia tehát lehet alacsony szén-dioxid-kibocsátású, ettől azonban egy konkrét atomerőmű még nem lesz automatikusan gazdaságos, környezeti szempontból kockázatmentes vagy energiapolitikailag előnyös. „Paks II.-t is ezen a projektalapú mérlegen kellene megítélni, nem általános atomenergia-párti vagy atomenergia-ellenes jelszavak alapján” – állítják az intézetnél.

A Duna már most megmutatta a beruházás egyik fizikai korlátját

A szakértők szerint a kiemelt kockázatok közül a Duna hűtőkapacitásának kérdése vált a leglátványosabban aktuálissá.

A Duna hűtőkapacitásának hiánya: ez a Paks II. projekt legsúlyosabb fizikai korlátja. A környezeti hatástanulmány teljesen ignorálja a klímaváltozás hatásait

– jelentette ki Kéri András.

Az alacsony vízhozam és a magas vízhőmérséklet ráadásul egyszerre okozhat problémát, így nem pusztán arról van szó, hogy egy szélsőségesen száraz időszakban eléri-e elegendő víz az erőmű hűtőrendszerét. Idén láthattuk, hogy a rendkívüli aszály és a Duna kritikusan alacsony vízállása miatt a működő paksi atomerőmű termelését súlyosan vissza kellett fogni, a kormány pedig két uszály elsüllyesztésével próbálta megemelni a hűtővízkivételnél a vízszintet. A folyó válsága tehát éppen akkor tette kézzelfoghatóvá a paksi hűtés sérülékenységét, amikor ugyanazon a telephelyen két további, egyenként 1200 megawattos blokk építése zajlik.

Kevés víznél a hűtőrendszer működtetése válik nehezebbé, magas vízhőmérsékletnél pedig az erőmű által felmelegített hűtővíz visszaengedése jelent környezeti kockázatot. Ha a Duna eleve túl meleg, a további hőterhelés az élővilágot veszélyeztetheti, ezért termeléskorlátozásra lehet szükség. Paks II. esetében tehát nem csupán az a kérdés, hogy egy átlagos évben rendelkezésre áll-e elegendő víz, hanem az is, milyen gyakran fordulhatnak elő többhetes szélsőséges időszakok az erőmű tervezett, több évtizedes üzemideje alatt.

Évtizedekre maradhat velünk a radioaktív hulladék problémája

Kéri András a radioaktív hulladékok kezelését is a beruházás nyitott kérdései közé sorolta.

Paks kis és közepes aktivitású hulladékainak kezelésére létezik működő rendszer, a kiégett fűtőelemek és a nagy aktivitású hulladékok végleges elhelyezése azonban továbbra sincs megoldva

– világított rá a szakértő.

Jelenleg átmeneti tárolás történik, miközben a végleges mélységi geológiai tároló lehetséges helyszínének kutatása még folyamatban van. Nyitott kérdés a létesítmény megépítésének időpontja és hosszú távú finanszírozása is. Ez azért különösen fontos, mert a hulladék kezelésének költsége nem ér véget az erőmű leállításával: a döntés pénzügyi és környezeti terhei több generáción át fennmaradhatnak.

Formálisan már épül Paks II., kulcsfontosságú technológiai kérdések mégis nyitva maradtak

Az orosz–ukrán háború utáni szankciós és exportellenőrzési környezet a projekt beszállítói láncát is átalakította. A Paks II. irányítástechnikai rendszerére eredetileg az orosz RASU, valamint a francia Framatome és a német Siemens Energy konzorciuma szerződött. A német exportengedély elmaradása miatt azonban a Siemens Energy nem tudta teljesíteni a rá eső szállításokat, a Roszatom pedig 2025 végén megszüntette vele a szerződést.

Ez nem jelenti azt, hogy az építkezés leállt volna. Az első betont 2026 februárjában öntötték ki, a Paks II. Zrt. közlése szerint pedig július végén megkezdődött az 5. blokk reaktorépülete alaplemezének betonozása is. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség módszertana alapján a projekt ezzel formálisan az építés alatt álló atomerőművek közé került.

A fizikai munkakezdés ugyanakkor nem oldja meg automatikusan a teljes technológiai lánc problémáit.

Az irányítástechnikai rendszerek német szállítója kilépett a projektből, így jelenleg nem is látható, hogyan lenne megépíthető az erőmű

– világított rá Kéri András.

Az Energiaklub értékelése szerint továbbra sem látható egyértelműen, hogyan pótolják a kieső német irányítástechnikai szállítót úgy, hogy a rendszer műszakilag megfelelő, engedélyezhető és hosszú távon karbantartható legyen. A projekt tehát egyszerre jutott el egy látványos építési mérföldkőhöz és maradt bizonytalan több alapvető beszállítói kérdésben.

Megsemmisítették az állami támogatás uniós jóváhagyását

Paks II. jogi helyzete szintén bizonytalanabbá vált. Az Európai Unió Bírósága 2025 szeptemberében megsemmisítette azt a 2017-es bizottsági döntést, amely jóváhagyta a magyar állami támogatást. A bíróság szerint a Bizottság nem vizsgálta meg kellő alapossággal, hogy megfelelt-e az uniós közbeszerzési szabályoknak a két új blokk kivitelezésének közvetlen, nyílt tender nélküli odaítélése az orosz vállalkozónak.

A döntés pontos jelentése fontos.

Nem Paks II. építési engedélyét vonták vissza, és az ítélet önmagában nem tiltotta meg a munkálatok folytatását. Az állami finanszírozás korábbi uniós jóváhagyása azonban megszűnt; az ügy visszakerült abba a szakaszba, amelyben a támogatást bejelentették, de még nem hagyták jóvá. A Bizottságnak az uniós bíróság szempontjai alapján újra meg kell vizsgálnia a konstrukciót.

Piaci alapon nem térülhet meg a beruházás

A legsúlyosabb vita végül arról szól, ki fizeti meg Paks II. tényleges költségeit. Kéri András azt állítja,

Paks II. tisztán piaci alapon soha nem fog megtérülni.

A szervezetnél felhívták a figyelmet, hogy 2015-ben publikált számításuk az üzemelés első tíz évére évi átlag 68–133 milliárd forintos támogatási igényt becsült, a feltételezéseket és az azóta megváltozott piaci környezetet azonban egy mai döntéshez természetesen újra kellene számolni.

Az alapvető kockázat ettől még nem változott: a hosszú építési idő, a költségtúllépés lehetősége, a hitel törlesztése és az erőmű jövőbeli bevétele közötti különbséget végül az államnak kellhet kipótolnia.

Működtetése és az orosz hitel törlesztése folyamatos, évi sok milliárdos közvetlen állami szubvenciót igényel majd, amelyet az adófizetők fognak állni

– figyelmeztetett az Energiaklub ügyvezető igazgatója.

Éppen ezért a német–francia atomvita enyhülése önmagában nem dönti el, hogy Magyarország jól járt-e a több mint egy évtizede meghozott stratégiai döntéssel. Az európai politika valóban elmozdult az atomenergia elfogadása felé, és ez kedvezőbb szabályozási környezetet teremthet az azt használni kívánó országoknak. Paks II. jövőjét azonban nem az dönti el, hogy az EU elvben zöldnek vagy szükségesnek tekinti-e az atomenergiát.

A valódi kérdés az, hogy a konkrét beruházás befejezhető-e működő beszállítói lánccal, jogszerű finanszírozással, kezelhető dunai hűtési és hulladékelhelyezési kockázatokkal, valamint olyan áron, amelyet a magyar gazdaság és az adófizetők még elbírnak. Franciaország politikai támogatása ezek egyikére sem ad automatikus választ.