Körvonalazódik Kapitány István nagy terve: így lesz pár éven belül rezsinagyhatalom Magyarországból

A Gazdasági és Energetikai Minisztérium új vezetése, Kapitány István miniszter, Tótth András államtitkár, valamint Bart István, Tarjányi Krisztina és Zsoldos István helyettes államtitkárok határozott irányváltást terveznek. A cél az, hogy a kötelező átvételi rendszer (KÁT) idején tapasztalt napenergiás "aranylázhoz" és járadékvadászathoz hasonló jelenségek ne ismétlődhessenek meg a szélenergia piacán.

A kormányzat egy olyan kiszámítható környezetet teremtene meg, amelyben nem csupán egyszeri projektpiac alakul ki, hanem a szereplők politikai alapú kivételezés vagy hátrasorolás nélkül bízhatnak a folyamatos tenderlehetőségekben.

Az ambiciózus bővítéshez elengedhetetlen a villamosenergia-hálózat korszerűsítése, mivel az elmúlt években a minimálisan szükséges fejlesztések fele is elmaradt. Az Európai Unió Helyreállítási Alapjából származó, mintegy 530 milliárd forintos keretből 50 milliárdot okosmérők telepítésére fordítanak az olyan elosztóknál, mint az MVM, az E.ON és az Opus.

A fennmaradó, nagyságrendileg 480 milliárd forintot a nagyfeszültségű hálózat, többek között a rendszerirányító MAVIR fejlesztésére használják fel. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) által koordinált program nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a hálózat képes legyen befogadni az évente tervezett 1000 megawattnyi új csatlakozási kapacitást.

A szélenergia ismételt bevonása kritikus fontosságú a hazai ellátásbiztonság szempontjából. Jelenleg mintegy 8600 megawattnyi napenergia-kapacitás csatlakozik a hálózathoz, amelynek átlagos kihasználtsága azonban csupán 15 százalékos. Ezzel szemben a modern szélturbinák – részben annak köszönhetően, hogy a kormány 130-ról 199 méterre emelte a megengedett legnagyobb magasságot – hazai viszonyok között is 25 százalék feletti kapacitáskihasználtsággal működhetnek. A két technológia kiválóan kiegészíti egymást, hiszen a szél jellemzően a napsütésmentes időszakokban, valamint este és éjszaka a legerősebb. Emiatt a széllel termelt áram piaci értéke jelenleg jóval magasabb, ami állami támogatás nélkül is vonzóvá teszi a beruházásokat.

A fejlesztések újraindítása ugyanakkor komoly kihívásokkal is jár. A korábbi, tájvédelmi okokra hivatkozó kormányzati ellenállás miatt másfél évtizedig szüneteltek a beruházások, így mára hiányzik az egységes szabályozási gyakorlat. A környezetvédelmi, légügyi és katonai korlátozások mellett a madárvédelem is sarkalatos kérdés. Utóbbi kapcsán a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület konfliktustérképet juttatott el Kapitány Istvánnak, valamint Gajdos László élő környezetért felelős miniszternek, hogy a tervezés során a természetvédelmi szempontok is kellő súlyt kapjanak.

A piaci érdeklődés már most jelentős. Augusztus 31-ig első körben 700 megawattnyi hálózati csatlakozási kapacitásra (MGT) ír ki pályázatot az állam. Amikor legutóbb a Győr-Moson-Sopron vármegyei Vadosfára összpontosítva osztottak ki ugyanennyi kapacitást, a végeredmény felemás lett. A Tiborcz Istvánhoz köthető Green Energy Investhor (GEI) díjnemfizetés miatt elveszítette 500 megawattos jogosultságát, miközben a Nagy Szilárdhoz – Nagy Márton volt nemzetgazdasági miniszter testvéréhez – köthető Trustify-csoport 200 megawattal a piacon maradt. Az új stratégia értelmében az állam már nem egyetlen nagy csatlakozási pontban gondolkodik, hanem a meglévő, kihasználatlan, vagy éppen a napelemparkok melletti kisebb, 50-70 megawattos hálózati kapacitásokat párosítaná az igényekkel.

A beruházni vágyó szereplők között megtalálható többek között az Alteo, a Veolia, a Nap Nyrt., a Greenergy, az STS Group, a 8G-csoport, az Electron Holding és a GEI is. A kormányzat jelenleg piacpárti megközelítést alkalmaz, így senkit sem zárnak ki a korábbi időszakból. Bár a megszerzett engedélyek adásvétele nem lesz tiltott, a tisztán spekulatív célú kereskedelmet azzal tervezik visszaszorítani, hogy a határidőre meg nem valósuló projektektől visszavonják a hálózati csatlakozási jogot.

Egy-egy szélerőmű-projekt megvalósítása a nulláról indulva átlagosan három és fél-négy évet vesz igénybe. A hazai turbinagyártás felélesztése a kínai dominancia miatt nem reális opció, a beszerzést pedig nehezíti, hogy az európai gyártóknál másfél-két éves a várólista, így a fejlesztőknek sokszor az ázsiai piac felé kell fordulniuk. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a kiszámíthatatlan energiapiacon, hosszú távú áramvásárlási szerződések (PPA) hiányában a stabil banki finanszírozás is nehezebben érhető el. Mindezek ellenére a szakma optimista, hiszen ha a szabályozás tisztázódik, és a szélenergiát megfelelő akkumulátoros energiatárolási (BESS) megoldásokkal sikerül integrálni, akkor a szélerőművek két évtizedes csendet megtörve ismét érdemi, ráadásul tisztán piaci alapú villamosenergia-mennyiséggel láthatják el Magyarországot.

Címlapkép: Hegedüs Róbert, MTI/MTVA