Végre elindult a hazai kajsziszezon: ilyen lesz az idei termés, eddig ehetjük a nyári kedvencet

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara körképe szerin az idei hazai kajsziszezon rendkívül változatos képet mutat: míg egyes termőtájakon jó, sőt kifejezetten nagy termés várható, addig más térségekben a tavaszi lehűlések és a fagykárok jelentős terméskiesést okoztak ebben az évben is. A szakmai tapasztalatok ugyanakkor egyértelműen rámutatnak arra, hogy a kajszitermesztés eredményességét nem kizárólag az időjárási szélsőségek határozzák meg.

Az idei év ismét bebizonyította, hogy a tavaszi fagyok elleni védekezés önmagában nem jelent teljes biztonságot. Még a kedvező adottságú termőhelyeken és korszerű fagyvédelmi rendszerekkel ellátott ültetvényekben is jelentős eltérések tapasztalhatók a különböző fajták teljesítményében. Számos esetben ugyanazon ültetvényen belül egyes fajták kiváló termést adnak, míg a szomszédos sorokban lévő más fajták évek óta alig teremnek. Ez egyértelműen jelzi, hogy a kajszi gazdaságos termesztésének alapja a megfelelő termőhely, a termőhelyhez adaptált fajta és a korszerű termesztéstechnológia összehangolt alkalmazása.

Magyarországon jelenleg mintegy 5500 hektáron folyik kajszitermesztés, a termésmennyiség évről évre jelentősen ingadozik, általában 15–25 ezer tonna között alakul. Az elmúlt öt évben ugyanakkor a tényleges termés ennél jóval alacsonyabb volt: mintegy 4700-5000 hektárról átlagosan 6500 tonna kajszit takarítottak be.

A legnagyobb termőtáj továbbra is Bács-Kiskun vármegye, ahol az alföldi sík területeken az ültetvények jelentős része 10 termőévből 6-7 évben számottevő fagykárt szenved. Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében szintén komoly károkat regisztráltak. Ezzel szemben a folyamatosan erősödő Tolnai termőtájon idén jó termés várható. Hasonlóan jelentős különbségek figyelhetők a fajták és termőhely kölcsönhatását illetően a termésbiztonságban Somogyban, a Balaton-felvidéken, valamint a Pest vármegyei és budai termőtájakon is.

A szakértők szerint a hazai kajszitermesztés egyik legnagyobb problémája, hogy az ültetvények jelentős része ökológiailag kevésbé jó termőhelyre került, illetve sok esetben olyan fajták telepítése történt meg, amelyek nem illeszkednek a magyarországi klimatikus viszonyokhoz.

Különösen nagy kockázatot jelent, hogy a hazai ültetvényekben alkalmazott fajták jelentős része mediterrán térségben nemesített fajta. Ezek esetében elsődleges szempont a korai érés, amelyet rövid hidegigény és korai virágzás kísér. Ez Magyarországon komoly termesztési kockázatot jelent, mivel a korai virágzás fokozott fagykár kitettséggel jár. A szakértők szerint a jövőben kiemelten fontos, hogy csak megfelelő, többéves hazai gazdasági értékmérő vizsgálatokon átesett fajták kerüljenek üzemi telepítésbe, különösen a támogatott beruházások esetében.

A korai és középérésű kajszifajták szedése már megkezdődött. A tartós hőség várhatóan gyorsítja az érést, ami a fajták érési idejének összetorlódását okozhatja, elsősorban a betakarítás megszervezését nehezítve. Hazai kajszi várhatóan július végéig elérhető lesz a piacon.

A kajszi továbbra is az egyik legkedveltebb hazai gyümölcsfaj, mind a fogyasztók, mind a feldolgozóipar számára. A jó minőségű termés iránt erős a piaci kereslet, a gyümölcs friss fogyasztásra és feldolgozásra egyaránt kiválóan alkalmas.

Világszinten a kajszitermelés meghaladja a 4 millió tonnát. A legnagyobb termelő Törökország, ahol évente több mint 1 millió tonna kajszi terem. Az Európai Unió éves termése 500–700 ezer tonna, amelynek 80–85 százalékát Spanyolország, Olaszország, Franciaország és Görögország adja. Magyarország részesedése az uniós termelésből jelenleg 4–5 százalék, miközben a hazai kereslet teljes kielégítése továbbra sem biztosított.

A szakmai célkitűzések szerint a következő 10–15 évben megfelelő termőhely-választással, korszerű technológiával és jól működő fajtakísérleti rendszerrel a hazai kajszitermelés akár 50 ezer tonnára is növelhető lenne. A kajszitermesztés jövője szempontjából ezért elengedhetetlen az ágazat szakmailag megalapozott újraszervezése, a korszerű termesztési ismeretek szélesebb körű elterjesztése, valamint a termőhelyhez és a hazai viszonyokhoz legjobban alkalmazkodó fajták előtérbe helyezése.