Kiderült az igazság a Tisza-kormány vagyonadójáról: így sarcolhatják meg a leggazdagabb magyarokat

Az elmúlt hetekben ismét előkerült a vagyonadó Magyarországon. A kormánypárt programja szerint az egymilliárd forint feletti vagyonra vetnének ki éves terhet, nagyjából 1 százalékos kulccsal. A Tisza párt becslései szerint 160–180 milliárd forintos bevétellel számolnak, miközben a rendszer 25–30 ezer háztartást érinthet.

Több vállalkozó és befektető is véleményt nyílvánított a vagyonadóval kapcsolatban. Wáberer György nagyvállalkozó például, a választás előtti napokban nyilatkozta, hogy „más országokban is fizetnek a gazdagok adót, és a kisember arányosan sokkal többet adózik, ez igazságtalan, változtatni kell ezen a rendszeren. Örülök, ha sok adót kell fizetni, mert akkor valószínűleg sokat is keresünk”. 

Tóth Ildikó pedig nemrégiben adott nyilatkozatott a Pénzcentrumnak, ahol szintén támogatta ennek az adónemnek a bevezetését. Mint mondta: 

A jelenlegi gazdasági helyzetben én magam is támogatom. Komoly gazdasági krízisben vagyunk, ezért minden eszközhöz hozzá kell nyúlni, és a nagytőkéseknek is hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy az ország kilábaljon.

- hangsúlyozta a Cápák Között befektetője. Hozzátette, az alapelv most logikus, de nagyon óvatosan kell megtervezni. Egy rosszul kialakított vagyonadó több kárt okozhat, mint hasznot. A tőkét nem lehet büntetni, és a már leadózott vagyon újra adóztatása tőkekimenekítést indíthat el, ami nem hozza meg a kívánt eredményt.

Véleménye szerint egy átgondolt konstrukció viszont működhet. Például ha előre rögzített, időben korlátozott rendszert vezetnek be, mondjuk három évig tart, majd fokozatosan kifut és megszűnik. Ez kiszámíthatóbb és elfogadhatóbb lehet. Ha viszont határozatlan idejű vagyonadót vezetnek be, az növelheti a vagyonkimenekítést, ami újabb társadalmi feszültségeket okozhat.

EZ IS ÉRDEKELHET

Jön a többkulcsos adórendszer Magyarországon: annak fog fájni igazán, akinek ennyi félretett pénze van

Egyeseknek több tízezer forinttal is nőhet a nettó bére, a leggazdagabbak viszont új adó bevezetésével szembesülhetnek.

Vannak viszont olyanok, akik nem ennyire támogatóak. Az OTP elnöke Csányi Sándor szerint több adót is hajlandó lenne fizetni, de a már megszerzett vagyon különadóztatását nem tartja igazságosnak. 

Zsiday Viktor befektetési szakember egy korábbi blogbejegyzésében szintén bírálta a vagyonadó ötletét. Szerinte nehéz pontosan meghatározni a vagyon értékét, ami az adó alapja lenne, és az ilyen típusú elvonás növelheti az elvándorlás kockázatát az érintettek körében.

Jellinek Dániel is arra hívta fel a figyelmet, hogy egy vagyonadó bevezetését csak alapos előkészítés mellett lehet megfontolni. Példaként Norvégiát és Franciaországot említette, ahol a tehetősebb rétegek egy része a magasabb adóterhek miatt külföldre helyezte át a lakóhelyét vagy a vagyonát. Franciaországban ez a folyamat is hozzájárult ahhoz, hogy a kormány később átalakította a rendszert, és a teljes vagyonadó helyett már csak az ingatlanokra vonatkozó adó maradt érvényben.

Mit mondanak a külföldi példák a vagyonadóról?

A vagyonadó nem számít elterjedt megoldásnak. Európában jelenleg három ország alkalmaz klasszikus formát:

• Spanyolország
• Norvégia
• Svájc

A legtöbb ország megszüntette. Németország 1997-ben, Svédország 2007-ben, Franciaország 2018-ban lépett vissza vagy szűkítette a rendszert.

• Spanyolországban a vagyonadó progresszív rendszerben működik. A kulcsok 0,2 és 3,5 százalék között mozognak, és már 700 ezer euró feletti vagyon esetén fizetni kell. A 3 millió eurót meghaladó vagyonokra külön szolidaritási adó is vonatkozik, így a legnagyobb vagyonnal rendelkezők magasabb terhet viselnek.
• Norvégiában egységesebb a rendszer, nagyjából 1,1 százalékos kulccsal. A küszöb viszonylag alacsony, ezért a lakosság mintegy 10–12 százaléka érintett. A bevétel érzékelhető, de nem meghatározó a költségvetésben. Az elmúlt években több vagyonos norvég külföldre költözött, ami a szabályozás egyik gyakran említett következménye.
• Svájcban a vagyonadó kantonális hatáskör, ezért a szabályok és kulcsok területenként eltérnek. Általában 0,1 és 1 százalék közötti adókulcsok jellemzőek. A rendszer decentralizált, ami erősíti a kantonok közötti adóversenyt.

Franciaországban korábban teljes vagyonadó működött, ezt azonban 2018-ban átalakították. Azóta már csak az ingatlanvagyon után kell fizetni. A változtatás mögött több tényező állt, köztük a tőkekiáramlás mérséklésének szándéka.

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján több ország azért szüntette meg a vagyonadót, mert hasonló problémák jelentkeztek. Nehéz pontosan meghatározni a vagyon értékét, különösen a vállalkozások és a nem likvid eszközök esetében. A bevétel sok helyen alacsony maradt, a teljes költségvetéshez képest marginális súllyal. Emellett a vagyon mobil, így nő a tőkekivonás kockázata.

Ezek miatt sok ország inkább célzottabb adókat alkalmaz. Ilyen az ingatlanadó, az örökösödési adó vagy a tőkejövedelmek adóztatása. A számok is ezt támasztják alá. Norvégiában a vagyonadó nagyjából a GDP 0,6 százalékát hozza, Spanyolországban az összes adóbevételen belül körülbelül fél százalékos arányt képvisel. Svájcban ennél magasabb a szerepe, de a sajátos, decentralizált rendszer miatt ez nehezen hasonlítható más országokhoz. A nemzetközi trend alapján a vagyonadó inkább kiegészítő bevételi forrás, nem a költségvetés egyik fő pillére.

Gyakorlati nehézségek adódhatnak

Bagdi Lajos, a Niveus adótanácsadója szerint a vagyonadó bevezetése a teljes adóbevételi szerkezet ismeretében Magyarországon inkább szimbolikus lépésként értelmezhető, mintsem jelentős bevételi forrásként. Úgy látja azonban, hogy a nagyobb vagyonok magasabb közteherviselése hozzájárulhat az igazságosabb elosztáshoz, különösen akkor, ha nőnek a társadalmi különbségek. A szakmai körök ugyanakkor óvatosak, mert a szabályozás gyakorlati alkalmazása nehéz, és számolni kell gazdasági mellékhatásokkal, például tőkekiáramlással vagy az adóoptimalizálás erősödésével.

A vagyonelemek körének meghatározása kulcskérdés. A nemzetközi gyakorlat alapján a nettó vagyon adóztatása a kiindulópont, ami magában foglalja az ingatlanokat, a pénzügyi eszközöket, a készpénzt és más befektetéseket. Vita van arról, hogy a vállalati részesedések bekerüljenek-e az adóalapba, mivel ezek értéke sokszor becslésen alapul, és az értékelési módszertan jelentősen befolyásolja az eredményt. Felmerülhet differenciált adózás is, ahol egyes vagyonelemek magasabb, mások alacsonyabb kulccsal adóznának. Fontos szempont a kettős adóztatás elkerülése, mivel bizonyos elemek után már most is fizetnek adót a magánszemélyek.

- hangsúlyozta Bagdi Lajos.

A küszöb meghatározásánál Bagdi szerint a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy érdemes magas értékhatárt alkalmazni, így az adó csak a leggazdagabb 1–2 százalékot érinti. A jelenlegi javaslat, amely 1 milliárd forint felett számol 1 százalékos kulccsal, ebbe az irányba mutat. Becslések szerint Magyarországon legfeljebb 50 ezer ember rendelkezik ekkora nettó vagyonnal, ami a lakosság körülbelül fél százaléka.

A gazdasági hatások kettősek lehetnek. Pozitívumként jelenik meg az egyenlőtlenségek csökkentése és a költségvetési bevételek növelése. Ugyanakkor nemzetközi példák alapján fennáll a tőkekiáramlás kockázata, és csökkenhet a hazai eszközökbe irányuló befektetési hajlandóság. Ez hatással lehet az ingatlanpiacra és a forintalapú befektetésekre is, például az állampapírok iránti keresletre. A végső hatás nagyban függ a részletszabályoktól és a gazdasági környezettől.

A bevételi oldalon Bagdi úgy látja, hogy a vagyonadó éves szinten körülbelül 100–150 milliárd forintot hozhat. Ez az összeg önmagában nem fedezi az esetleges párhuzamos adócsökkentések költségeit, ezért nem tekinthető teljes költségvetési megoldásnak. Inkább kiegészítő eszközként jelenik meg, amelynek fő szerepe az újraelosztásban van.

Egy széles adóalap lehet hatékony

Nyári Zsolt, a K-X Consulting Kft. szakértője szerint a jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetben felmerülhet a vagyonadó bevezetésének indokoltsága. Úgy látja, hogy Magyarországon a vagyon jelentős része szűk körben koncentrálódik, ami társadalmi szempontból indokolhat egy ilyen típusú elvonást. Nemzetközi adatok alapján a leggazdagabb 1 százalék kezében van a vagyon több mint harmada, míg a felső 10 százalék birtokolja a teljes vagyon közel kétharmadát.

Ebben szerepet játszott az egykulcsos adórendszer is, így a vagyonadó részben a progresszivitás irányába mozdíthatná el az adózást. Emellett a tervezett intézkedések, például az adójóváírás vagy az áfacsökkentés bevételkiesést okozhatnak, amelyet a vagyonadó részben ellensúlyozhat.

A szakértő szerint az adó akkor lehet hatékony, ha az adóalap kellően széles. Ennek érdekében nemcsak az ingatlanokat és pénzügyi eszközöket lenne célszerű bevonni, hanem a nagy értékű ingóságokat is, például járműveket, műtárgyakat vagy ékszereket. Indokolt lehet a külföldi vagyonelemek figyelembevétele is, megfelelő szabályok mellett, hogy elkerülhető legyen a kettős adóztatás. A gyakorlatban azonban komoly nehézséget jelenthet a nem regisztrált vagyon feltárása, a külföldi adatok beszerzése, valamint a nem tőzsdén jegyzett vállalkozások értékelése. Ha ezek a problémák nem kezelhetők, az szűkítheti az adóalapot, és növelheti az adóelkerülés kockázatát.

Nyári szerint az 1 milliárd forintos értékhatár nemzetközi összevetésben magasnak számít, így csak egy szűk réteget érintene.

Az elfogadhatóságot ugyanakkor több tényező is befolyásolja, például hogy pontosan milyen vagyonelemek tartoznak az adó alá, milyen mentességek jelennek meg, illetve hogyan kezelik a nem likvid vagyon esetét. Kérdés az is, hogy a fizetendő adóból levonhatók lesznek-e a korábbi adók vagy az adott évben megszerzett jövedelmek után befizetett terhek.

A befektetési hatásokat illetően a szakértő úgy látja, hogy a vagyonadó befolyásolhatja a döntéseket, de várhatóan nem drasztikus mértékben. Csökkenhet a befektetési hajlandóság, ha az adót egy összegben kell megfizetni, és ez likviditási problémát okoz. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a vagyon egy része produktívabb, jövedelmet termelő befektetések felé mozdul. A tőkekiáramlás mértéke nagyban függ a szabályozás részleteitől és attól, hogy a befolyó bevételeket mire használja az állam. Ha fennmarad a bizalom az átlátható és hatékony felhasználásban, az mérsékelheti az elvándorlást. A gazdasági növekedésre gyakorolt hatást összességében korlátozottnak tartja.

A költségvetési hatás kapcsán Nyári Zsolt úgy véli, hogy a vagyonadó nem hozna érdemi fordulatot a bevételekben. Becslése szerint évente 80–120 milliárd forint közötti összeggel lehet számolni. Ez nem jelent teljes megoldást, ugyanakkor hozzájárulhat a költségvetéshez, amennyiben a rendszer nem okoz jelentős működési vagy gazdasági problémákat.

Mondd el, mit gondolsz: segíts formálni a Pénzcentrum jövőjét!

Segíts nekünk még jobbá tenni a Pénzcentrumot! Egy rövid, anonim kérdőívvel szeretnénk jobban megismerni, hogyan használod az oldalt, milyen témák érdekelnek, és miben fejlődhetnénk tovább. A válaszaid alapján finomítjuk tartalmainkat, rovatainkat, sőt akár új szolgáltatásokat is bevezethetünk, hogy még hasznosabbak legyünk a mindennapi pénzügyi döntéseidben. A kitöltés mindössze 10–12 perc, és minden visszajelzés nagy segítség számunkra.