Végre kiderült, mire költik valójában a magyar lakosság pénzét: súlyos adatok láttak napvilágot

A jövő évi költségvetés benyújtásának alkalmával érdemes áttekinteni, hogy az elmúlt 14 évben a kormány mennyit és mire költött az adófizetők és hitelezők pénzéből. Az elmúlt időszak kormányzati kommunikációjával egyetértve, amely 2010-hez viszonyítva határozza meg a kiadások értékét (hogy jó nagy számokat kapjunk), valóban fontos áttekinteni a költségvetési kiadásokat, azonban nem nominális, hanem reálárakon és a kiadási arányokon keresztül.

Elemzésében a Gazdaságkutató Intézet rámutat, hogy azt, hogy az állami szervek (központi kormányzat, önkormányzatok, társadalombiztosítás) mekkora összeg elköltése felett rendelkeznek, az államháztartás GDP arányos értéke szemlélteti. Az arány 2015-ig lassan növekedett, majd a világgazdasági konjunktúra során, a Covid-válság bekövetkeztéig csökkent. Ekkor természetes módon megemelkedett, és ezen a szinten maradt (49-51%). Az arány változásában hasonló trend figyelhető meg a V3 és a kelet-közép-európai országok esetében is. A magyar állam azonban minden évben GDP arányosan 3-8 százalékponttal többet költött, mint a többi régiós ország.

Az elmúlt 14 év másik fontos változása a központi költségvetés arányának növekedése az államháztartáson belül (2010: 67%, 2023: 79%). A kormányzati funkciók egyre erősebb centralizálása (oktatási és egészségügyi intézmények elvétele az önkormányzatoktól), valamint az önkormányzatoktól elvont források, valamint a nyugdíjrendszer átalakítása (infláció követés a vegyes indexálás helyett) mind-mind hozzájárultak ehhez a növekedéshez. Ennek a trendnek a tükrében (az önkormányzatok súlya az államháztartáson belül 25%-ról 12%-ra csökkent) nem meglepő, hogy az önkormányzatoknak nincs elegendő forrása beruházások végrehajtására.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a magyar kormány a magasabb költségvetési kiadást csak egyre nagyobb költségvetési hiányból tudta finanszírozni az utóbbi években. 2016-tól kezdődően átlagosan 2 százalékponttal nagyobb hiánnyal rendelkezett a magyar költségvetés, mint az Európai Unió átlaga. Ez kifejezetten rossz adat a 2016-2019 közti világgazdasági konjunktúrában, amikor nagy összegű európai uniós források érkeztek, illetve a kamatszint is rekord alacsony volt.

A központi költségvetés funkcionális megoszlása eltér a gyakran elemzett államháztartási kiadások szerinti megoszlástól. Utóbbi az önkormányzatok, valamint társadalombiztosítási alapok kiadásait is magába foglalja, továbbá a kiadások végső tényleges felhasználása eltérhet az államháztartási csoportosítástól, amit a KSH funkcionális megoszlása korrigál. Ez alapján 2010-hez képest az egészségügyi, az oktatási, a szociális, a védelmi, valamint a lakásügyi és a településfejlesztési arányok csökkentek 2022-re.

Előállítottuk a 2010 és 2022 közötti kiadások kumulált különbségét, ha a 2010. évi kiadási arányok változatlanul maradtak volna 2022-ig. Ebben az esetben 2010-es árakon számítva 1000 milliárd Ft-tal költhetett volna többet a magyar állam szociális védelmi kiadásokra, 770 milliárd Ft-tal oktatásra, és 1050 milliárd Ft-tal védelemre.

Ugyanakkor a 2010-es arányokhoz képest 635 milliárd Ft-tal költött többet a kormány általános közszolgáltatásokra (aminek legnagyobb része a végrehajtó és törvényhozó szervek, pénzügyi és költségvetési ügyek, valamint a külügyek), 845 milliárd Ft a többlet a közrend és közbiztonság esetében, valamint 781 milliárd Ft-tal lett több az egészségügyre és 540 milliárd Ft-tal a környezetvédelemre fordított összeg. Előbbi a Covid miatti orvos és nővér béremelés, valamint az egyszeri egészségügyi beszerzések, az utóbbi az EU-s követelményeknek való megfelelés miatt nőtt.

Összefoglalva elmondható, hogy a magyar kormány a többi kelet-közép-európai országhoz képest, de az ország gazdasági teljesítményéhez képest is nagyobb államháztartási kiadással működik, amelyet az EU átlaghoz képest nagyobb költségvetési hiányból finanszíroz. Ugyanakkor ez a közszolgáltatások színvonalában nem érzékelhető, valamint a hosszú távú növekedést is bizonytalanná teszi a magas eladósodás és az ebből eredő kamatterhek miatt.

A kiadások megoszlásában jól látható a kormány preferenciája: a szociális és társadalmi egyenlőtlenséget csökkentő kiadások visszavágása mellett többet költ önmagára (általános közszolgáltatások), valamint a közrend és közbiztonságra (rendőrség, TEK, titkosszolgálatok).