Ezért lóg ki olyan sok kamasz a sorból: úgy tűnhet, gyengébb képességűek a többieknél

Az ELKH-hoz tartozó MTA-PPKE Serdülőkori Fejlődés Kutatócsoport Kovács Ilona akadémikus vezetésével a kamaszok fejlődésének eddig feltáratlan területével, a biológiai kor és a kognitív képességek összefüggésével foglalkozik. A rangos Nature Scientific Reports folyóiratban megjelent legújabb tanulmányukban rámutattak arra, hogy a serdülők kognitív képességeinek szintje nemcsak életkorukkal, hanem az ultrahangos csontkormérés segítségével megállapítható biológiai korukkal is összefügg. Az eredmények többek között segítik a kamaszkorban kialakuló pszichiátriai zavarok megértését, és hozzájárulhatnak azok kezeléséhez.

A serdülőkori fejlődés – az idő múlásán túl – egyértelműen függ a pubertás kezdetétől is, amelyben nagymértékű egyéni változatosság figyelhető meg. Ez okozhatja azt, hogy egy gimnázium első évfolyamán számos különböző magasságú, viselkedésű, eltérő társas, illetve érzelmi viszonyulású és különböző szintű kognitív képességekkel rendelkező diákot láthatunk. Annak ellenére, hogy a pubertás kezdetének időpontja mind az agyi, mind a viselkedéses fejlődési pályákat meghatározza, a terület eddigi kutatásai során a szakemberek kevésbé kontrollálták ezt a változót.

A biológiai érettség megállapítására korábban alkalmazott módszerek elavultak, az életkor és a biológiai kor szétválasztása eddig nem történt meg hatékonyan.

Egy serdülő fejlettségi szintjét a másodlagos nemi jegyek vizuális felmérése alapján állapították meg, ami nemcsak nagyon szubjektív és pontatlan, de a vizsgált személy számára is kellemetlen lehet. Modern technikai eszközökkel azonban többféle lehetőség is adódik a biológiai kor megállapítására, melyek közül a kutatócsoport most az ultrahangos csontkormérést választotta.

A csontéletkor a csontvázrendszer fejlettségi állapotáról ad információt, ennek meghatározásakor a csontképző központok meglétét, a csontok alakját, valamint az alkarcsontok közép- és végdarabjainak összecsontosodási mértékét veszik figyelembe. A csontkor fejlettségi állapotát ultrahangalapú műszer segítségével végzik, amelynek nincs káros hatása a szervezetre. A módszerrel többek között a serdülők várható testmagassága is nagy pontossággal meghatározható.

Csontkor, életkor és intelligencia

A csontkor-meghatározáson átesett serdülők közül a kutatók olyanokat válogattak ki, akiknek az életkora megegyezik, de a csontkoruk eltérő, és fordítva, a csontkoruk megegyezik, de az életkoruk eltérő. Így létrejött egy olyan disszociáció (elkülönülés) az érés (csontkor) és a tapasztalat (életkor) között, ami lehetővé tette, hogy a kutatók külön-külön tanulmányozzák ezek hatásait.

A résztvevők kognitív teljesítményét egy komplex intelligenciateszttel mérve azt találták, hogy a biológiai kornak rendkívül jelentős hatása van mind az IQ-ra általánosságban, mind egyes specifikus kognitív képességekre. Az eredmények alapján azonos életkori csoporton belül az érettebbek munkamemóriája és feldolgozási sebessége magasabb szinten van, míg az azonos biológiai korú, de idősebb résztvevők verbális képességei jobbak.

A kutatócsoport eredményei egyértelműen rámutatnak arra, hogy a csontkor a serdülőkori fejlődés ígéretes jelzője lehet a terület jövőbeli kutatásai számára. Hazai és nemzetközi viszonylatban is ez az első olyan projekt, amely világosan szétválasztja az ember kamaszkori fejlődésének biológiai és tapasztalatfüggő elemeit, ezáltal lehetővé teszi a kamaszkori fejlődéssel kapcsolatos kérdések pontosabb megválaszolását.

Az alkalmazott módszerrel megbízhatóan, az egyén szintjén is meg lehet határozni a különböző készségekre vonatkozó szenzitív periódusokat, ami segít annak kijelölésében is, hogy mi a legalkalmasabb időintervallum egy adott készségben való jártasság megszerzésére. Mindez hasznos lehet egyénre szabott tananyagok kidolgozásában, de a tudomány, a zene és a sport területén tehetséges kamaszok kiválasztását is szolgálhatja.

A másik rendkívül fontos tényező az agy kamaszkori sérülékenységéhez kapcsolódik, hiszen számos pszichiátriai zavar köthető a gyermekkorból a felnőttkorba való átmenethez. Azzal, hogy a kutatók ezt az érzékeny periódust pontosabban meg tudják határozni, hozzájárulnak a betegségek megértéséhez, megelőzéséhez és kezeléséhez is.

A projektben fontos szerepet játszik többek között Gombos Ferenc alváskutató, illetve Utczás Katinka, a Testnevelési Egyetem antropológus munkatársa is. A kutatócsoport munkájáról további információ magyar nyelven a BÉTA lab oldalán, angol nyelven pedig itt található.