Húzós időszak vár a magyar autósokra: kiderült az igazság a várva várt üzemanyagár-csökkentésről

Szeptember végére egyértelművé vált, hogy a globálisan rendkívül szűkös gázolajpiaci helyzetet itthon tovább nehezíti a nagy- és kiskereskedelmi árrések beszűkülése. Egy korábbi elemzés is rámutatott arra, hogy a mozgástér ugyan még nem fogyott el teljesen, de már nem maradt fájdalommentes megoldás, hiszen minél szélesebb körben és közvetlenebbül próbálja az állam lenyomni a kútárakat, annál nagyobb lesz a beavatkozás költségvetési vagy piaci ára. Alapvetően három eszköz maradt az asztalon.

Az első lehetőség a leginkább gázolaj-intenzív ágazatok, például a szállítmányozás és a logisztika célzott megsegítése. Bár ez közvetlen kiadást jelent az államnak, a kedvezményezetti kör szűkítésével a költségek kordában tarthatók. Ez a legkevésbé piactorzító megoldás, és ellátásbiztonsági kockázattal sem jár. Politikai hátránya viszont az, hogy az autósok széles köre kimarad belőle, így a kutakon a lakosság nem érzékel majd árcsökkenést - írta a Portfolio.

A második eszköz a finomítói extraprofit különadóztatása. Ez kommunikációs szempontból könnyen eladható, ráadásul bevételt is termelhet a költségvetésnek, amiből üzemanyagár-csökkentő intézkedéseket lehetne finanszírozni. Ugyanakkor rendkívül érzékeny terület, hiszen a piac könnyen önkényesnek ítélheti a lépést, ami rombolja a befektetői bizalmat, visszaveti a beruházásokat, és rontja a vállalatok versenyképességét. Önmagában ráadásul ez sem garantálja az alacsonyabb árakat.

A harmadik, politikailag legvonzóbb opció a jövedékiadó-csökkentés, amelynek eredményét minden autós azonnal és kézzelfoghatóan érezné tankoláskor. Ennek azonban rendkívül magas ára van. A szeptember 24-i, 366,2 forintos euróárfolyammal számolva egy 10 eurócentes adóvágás nagyjából 36,6 forintos literenkénti könnyítést jelentene. A hivatalos, 2025-ös hazai gázolajfogyasztási adatokat (4,555 milliárd liter) alapul véve ez mintegy 167 milliárd forint közvetlen jövedékiadó-kiesést okozna. Ha az árcsökkenés teljesen megjelenik a fogyasztói árban, a kieső áfabevételekkel együtt az állam vesztesége éves szinten a 210–215 milliárd forintot is elérheti. Egy ilyen jelentős, mesterséges árcsökkentés ráadásul élénkíti az üzemanyag-turizmust, a magyar dízelár túlzott leszakadása a régiós áraktól pedig rontja az importparitást, ami az eleve szűkös európai piacon már közvetlen és súlyos ellátásbiztonsági kockázatot jelent.

Mindent összevetve a magyar helyzetben jelenleg a célzott támogatások alkalmazása tűnik a legészszerűbb, legkisebb kockázatot rejtő lépésnek, amellyel elkerülhetők a súlyos költségvetési veszteségek és az üzemanyag-ellátás zavarai.