Trump átírja a NATO szabályait: ez lehet a katonai szövetség új jövője?

A lap rámutatott, hogy a NATO átalakulása már Donald Trump második elnöksége előtt elkezdődött, az elmúlt időszakban azonban felgyorsult. Washington korábban is jelezte, hogy nagyobb erőforrásokat akar az Egyesült Államok saját érdekszférájára és a nyugati féltekére fordítani. A Trump adminisztráció közben több alkalommal jelentett be európai csapatkivonásokat és katonai képességcsökkentéseket.

A változásra született meg a NATO 3.0 koncepciója. Ennek lényege, hogy Európának nagyobb felelősséget kell vállalnia saját hagyományos védelméért, miközben az Egyesült Államok továbbra is a szövetség része marad, de kisebb katonai szerepet vállal Európában.

A NATO tagállamai 2035-ig vállalták, hogy GDP-jük 5 százalékát védelemre fordítják. A cél részben éppen az, hogy az amerikai szerepvállalás csökkenése mellett Európa képes legyen pótolni a hiányzó katonai kapacitásokat.

Mark Rutte NATO főtitkár szerint a folyamat erősebbé teheti a szövetséget. Úgy látja, Donald Trump nyomásgyakorlása arra késztette az európai országokat és Kanadát, hogy jelentősen növeljék védelmi kiadásaikat. Rutte ezt az elmúlt évtizedben megjelent többletforrásokra utalva „Trump-trillionnak” nevezte.

Az európai országok és Kanada tavaly együtt rekordösszegű, 139 milliárd dolláros védelmi kiadást teljesítettek. Ebből mintegy 60 milliárd dollárt amerikai fegyverekre fordítottak. Júliusban pedig több mint 50 milliárd dollár értékű védelmi beszerzést és szerződést jelentettek be a NATO ankarai védelmi ipari fórumán.

Az egyik látványos példa az európai önállósodásra a svéd Saab GlobalEye légtérellenőrző repülőgépeinek közös beszerzése. Legfeljebb tíz ilyen géppel válthatják ki az elöregedő amerikai Boeing AWACS rendszerek egy részét.

Tíz európai ország emellett egy közös ballisztikus rakétavédelmi koalíció létrehozásáról is megállapodott. Dánia, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Spanyolország, Svédország, Ukrajna és az Egyesült Királyság egy integrált európai rakétavédelmi rendszer kialakítását tervezi.

A folyamat azonban komoly kérdéseket is felvet. A Pentagon júniusban jelezte a NATO katonai vezetőinek, hogy csökkenti azokat az amerikai katonai képességeket, amelyeket egy európai konfliktus esetén a szövetség rendelkezésére tud bocsátani. A tervezett változások érintik többek között a B-52 es bombázókat, tengeralattjárókat és vadászgépeket is. Az Európában rendelkezésre álló F-16-os és F-15E harci repülőgépek száma körülbelül 150-ről 100-ra csökkenhet.

A NATO 3.0 egyik legnagyobb kritikusa Ivo Daalder, aki korábban az Egyesült Államok NATO nagykövete volt. Szerinte az új elnevezés nem változtat azon, hogy Washington alapvetően átértékeli Európa jelentőségét saját biztonságpolitikájában.

Daalder szerint a NATO alapja az volt, hogy a tagállamok közös fenyegetésérzékelésből indultak ki, és Európa biztonságát az amerikai biztonsággal összekapcsolták. Szerinte a Trump adminisztráció mindkét alapelvet feladta. Úgy látja, Washingtonban Oroszország már nem olyan fenyegetésként jelenik meg, amely közvetlenül érinti az Egyesült Államok biztonságát.

„NATO 3.0” szerinte ezért inkább új név, mint valódi megoldás. Daalder úgy fogalmazott, hogy az elnevezés olyan, mintha „rúzst tennének egy disznóra”, mert legfeljebb azt a reményt kelti, hogy Trump nem hagyja teljesen magára a NATO t.

Ian Brzezinski, az amerikai védelmi minisztérium korábbi európai és NATO politikáért felelős helyettes államtitkára szintén szkeptikus. Szerinte a Trump adminisztráció már nem tekinti Európát olyan létfontosságú amerikai érdeknek, mint korábban. Úgy véli, az Egyesült Államok nemcsak Európa külső biztonságának garantálói szerepétől lép hátrébb, hanem korábbi közvetítő szerepét is elveszítheti az európai országok közötti konfliktusokban.

A NATO jövője így egyre inkább attól függhet, hogy Európa milyen gyorsan képes saját katonai képességeit kiépíteni. A kiadások növelése már megkezdődött, az új fegyverrendszerek és közös projektek azonban évek alatt válnak tényleges katonai képességgé.

Közben az Egyesült Államok és európai szövetségesei között a politikai bizalom is megingott. Trump Grönlanddal kapcsolatos követelései, valamint az Irán elleni amerikai hadjárat miatt több európai ország és Washington között is éles viták alakultak ki. Olaszország és Spanyolország nem biztosított hozzáférést bizonyos amerikai műveletekhez, Franciaország pedig megtagadta, hogy Izrael az ország légterét használja amerikai fegyverek szállítására.

A NATO 3.0 tehát egyszerre jelenthet európai fegyverkezést és amerikai visszalépést. A kérdés az, hogy a növekvő európai kiadások képesek lesznek e időben pótolni azokat a katonai képességeket, amelyeket Washington fokozatosan kivon Európából.