Rendkívüli bejelentés az új magyar szélenergia-programról: kiderült a csapda, amivel rengeteg pénzt bukhatunk

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) a tervek szerint augusztus 31-ig írja ki az új szélerőművek hálózati csatlakozását célzó pályázat első körét. A cél az, hogy 2030 végéig összesen 4000 megawattnyi (MW) új kapacitás épüljön ki az országban. A hatalmas beruházói érdeklődés miatt már ebben az első szakaszban a vártnál több, közel 1000 megawatt sorsa dőlhet el. A kiírás egy kombinált aukció keretében valósul meg, ahol a résztvevők egyszerre pályázhatnak a fizikai csatlakozási jogra és a termelési támogatásra. Bár a hazai szélerőmű-kapacitás bővítése az ellátásbiztonság és az energiafüggetlenség szempontjából is kulcsfontosságú, a beruházásoknak egy jóval tágabb európai iparvédelmi keretrendszerhez is igazodniuk kell.

EZ IS ÉRDEKELHET

Kiderült a magyar energiarendszer sötét titka: durván bezuhant a szén, de itt a következő nagy akadály

Meglepő ország vezeti a világ energiafelhasználási rangsorát, ha nem a teljes fogyasztást, hanem az egy főre jutó energiaellátást nézzük.

Noha a hazai kiírás ezt közvetlenül nem szabályozza, a vonatkozó uniós rendeletek miatt a fejlesztéseknél érvényesíteni kell az európai gyártókat védő intézkedéseket, még akkor is, ha ez növeli a beruházási költségeket. Az EU ugyanis felismerte, hogy el kell kerülni a kontinens kiszolgáltatottságát a tiszta energiára való átállás során, megelőzve az orosz gáz vagy a kínai napelemek kapcsán korábban tapasztalt függőséget.

A kínai szélturbinák ugyan 30-40 százalékkal olcsóbbak és gyorsabban beszerezhetők európai versenytársaiknál, a gyanú szerint ezt a behozhatatlannak tűnő előnyt piacromboló állami támogatásokkal érik el. Az alacsony árak mellett ráadásul súlyos biztonsági kockázatok is felmerültek. Katonai és kiberbiztonsági szakértők szerint az európai hálózatra kapcsolt ázsiai berendezések a beépített szoftvereken keresztül távoli adatszerzésre vagy akár a kritikus infrastruktúrák szabotálására is lehetőséget adhatnak. Ezt felismerve több tagállam – köztük Litvánia és Csehország – már szigorított a szabályozásán, az Európai Bizottság pedig belső iránymutatásában megtiltotta a kínai gyártmányú inverterek alkalmazását az általa finanszírozott projekteknél.

A kontinens iparának védelme már átfogó jogszabályi szinten is megjelent. A nettó zéró iparról szóló uniós rendelet (NZIA) előírja, hogy ha egy adott technológiai komponens több mint 65 százaléka egyetlen EU-n kívüli országból származik, a tagállamoknak kötelező pontlevonással vagy kizárással kell sújtaniuk az onnan érkező ajánlatokat.

Szintén beszédes, hogy az Európai Bizottság 2026 elején hivatalos, mélyreható vizsgálatot indított a világ egyik legnagyobb kínai turbinagyártója ellen a tiltott állami támogatások miatt. Ha a gyanú beigazolódik, az EU piacvédelmi vámokat vezethet be a versenyfeltételek kiegyenlítése érdekében, ami várhatóan komoly geopolitikai feszültséget és ázsiai válaszlépéseket eredményez. A szigorodó szabályozási környezet a magyar piacra is hatással van, hiszen a kiberbiztonsági előírások, köztük a NIS2 irányelv alapján a hazai hálózatüzemeltetőknek is kötelességük elutasítani azokat a berendezéseket, amelyek távoli eléréssel sebezhetők, vagy nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek.

Bár a szigorodó szabályozás és az európai gyártók előnyben részesítése hosszabb távon garantálhatja a kontinens energiafüggetlenségét és kiberbiztonságát, a folyamatnak komoly ára van. Az olcsó kínai technológia kiszorítása jelentősen megdrágíthatja és lelassíthatja a zöldenergia-ipari beruházásokat, ami különösen a szegényebb tagállamok – köztük Magyarország – számára jelent nehezen feloldható gazdasági dilemmát a most induló hálózatfejlesztések során.