Újabb vörös vonalat léphet át Kína, az USA ősellenségével üzletelnek: mit fog lépni Donald Trump?

Irán jelenlegi légiereje finoman szólva is elavult. Bár a rezsim rendszeresen beszél saját fejlesztésű vadászgépekről, a hangzatos bejelentések mögött általában nincs valódi teljesítmény. A "saját" Kouszar valójában egy régi amerikai F-5-ös másolata, az alacsony észlelhetőségűnek szánt Kaher-313 pedig csupán egy repülésképtelen makettnek bizonyult. Így az ország kénytelen még az 1979-es forradalom előtt beszerzett, mára múzeumi darabnak számító F-14-esekre, valamint az olcsóbb dróntechnológiára támaszkodni. Ez a kapacitás azonban elégtelennek bizonyulhat egy esetleges amerikai támadással szemben.

A modernizáció érdekében Teherán két irányba tapogatózott. Oroszország szívesen adna el Szu-35-ösöket vagy akár a legújabb Szu-57-eseket, ám az ukrajnai háború miatt a szállítások drasztikusan csúsznak. A megrendelt félszáz gépből 2026 elejéig mindössze kettő érkezett meg, és a teljes flotta átadása akár 2028-ig is elhúzódhat. Ráadásul az orosz légvédelmi rendszerek harctéri teljesítménye is kérdéseket vetett fel az iráni vezetésben.

Ezzel szemben a kínai hadiipar csillaga emelkedőben van. Miután 2025 májusában a kínai gyártmányú J-10C vadászgépek fölényes győzelmet arattak egy indiai–pakisztáni légicsatában, Teherán figyelme Peking felé fordult. A találgatások 2026. február 8-án kaptak új lendületet, amikor az iráni légierő ünnepségén a kínai katonai attasé egy J-20-as – Kína legmodernebb, ötödik generációs lopakodó vadászgépe – makettjét ajándékozta az iráni parancsnoknak.

A gesztus azonnal beindította a spekulációkat: vajon Kína hajlandó lenne legféltettebb csúcstechnikáját is átadni? Helyi források tudni vélik, hogy egy 2 milliárd dolláros, olajért cserébe kötött üzlet keretében a J-20-asok mellett J-10C gépek, HQ-9 légvédelmi rendszerek és speciális radarok is érkezhetnek. Peking motivációja kettős lehet: egyrészt az üzleti siker, másrészt a demonstráció, hogy kész megvédeni szövetségeseit az amerikai nyomással szemben.

Szakértők szerint azonban a J-20-asok tényleges átadása kevéssé valószínű. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg eddig következetesen elzárkózott a típus exportjától, ráadásul Teheránban komoly kockázatot jelentene az izraeli és amerikai hírszerzés jelenléte. Ahogy egy szakmai vicc tartja: "Vadászgépeket eladni Iránnak olyan, mintha tervrajzokat adnánk Izraelnek." Peking vélhetően inkább az exportra szánt, fejlesztés alatt álló J-35A típust kínálná, elkerülve, hogy legkritikusabb technológiai titkai illetéktelen kezekbe kerüljenek. Emellett a szükséges infrastruktúra kiépítése és a pilóták kiképzése is éveket venne igénybe.

A makett átadása minden bizonnyal inkább diplomáciai üzenet és elrettentési kísérlet, semmint konkrét, azonnali üzleti megállapodás a csúcsgépekről. Ugyanakkor a kínai–iráni együttműködés mélyülése tagadhatatlan. A légvédelmi rendszerek, a ballisztikus rakétákhoz szükséges alapanyagok szállítása és a közös hadgyakorlatok mind azt jelzik, hogy Peking egyre komolyabb szereplővé válik a térség biztonságpolitikájában, új fejfájást okozva ezzel Washingtonnak.