Döbbenetes titkosszolgálati anyagok kerültek napvilágra: megelőzhető lett volna az ukrajnai háború?

William Burns, a CIA igazgatója 2021 novemberében utazott Moszkvába, hogy személyesen figyelmeztesse Putyint: az invázió katasztrofális következményekkel járna. Személyes találkozóra azonban nem kerülhetett sor, csupán telefonbeszélgetésre, mivel az orosz elnök a Covid-járvány óta szinte teljes elszigeteltségben élt fekete-tengeri rezidenciáján. Burns hiába ismertette az amerikai hírszerzés értesüléseit, Putyin figyelmen kívül hagyta azokat, és inkább Oroszország vélt stratégiai kiszolgáltatottságáról beszélt. Hazatérése után Burns egyértelműen közölte Joe Bidennel: Putyin támadni fog. Ezt követően az amerikai és a brit hírszerzés példátlan mennyiségű minősített információt osztott meg a szövetségesekkel, sőt részben a nyilvánossággal is, hogy érzékeltessék a fenyegetés súlyát.

A hírszerzési információk nem egyetlen kiemelt forrástól származtak, a bizonyítékok mozaikszerűen álltak össze. Ezek között szerepeltek a csapatösszevonásokat mutató műholdfelvételek, az orosz vezérkar Fő Műveleti Csoportfőnökségének lehallgatott kommunikációja, valamint az amerikai NSA és a brit GCHQ jelfelderítő ügynökségek által gyűjtött adatok. Emellett észlelték az ukrajnai oroszbarát diverzáns csoportok előkészületeit is. Az amerikaiak 2022 januárjára már a konkrét haditervet is ismerték: a többirányú támadást, a hosztomeli repülőtér tervezett elfoglalását, sőt a Zelenszkij elleni merényletterveket is.

Az európai – elsősorban a francia és a német – hírszerző szolgálatok mindezek ellenére szkeptikusak maradtak. Putyint racionális szereplőnek tartották, aki nem vágna bele egy nyilvánvalóan kudarcra ítélt hadműveletbe. A bizalmatlanságot tovább táplálta a 2003-as iraki invázió téves hírszerzési indoklásának emléke. "Elég idős vagyok ahhoz, hogy emlékezzek 2003-ra. Akkor elhittem önöknek" – mondta egy európai külügyminiszter Antony Blinkennek egy heves vita során. Kezdetben még Lengyelország sem volt teljesen meggyőződve a teljes körű invázió lehetőségéről, mivel a Belaruszban állomásozó orosz erőket túl gyengének ítélték egy átfogó hadművelethez.

Zelenszkij hónapokon át következetesen elutasította az amerikai figyelmeztetéseket. Attól tartott, hogy a háborús pánik gazdasági összeomlást idézne elő, és valójában ez Putyin célja. Legközelebbi tanácsadója, Andrij Jermak is megerősítette abban a hitében, hogy Oroszország a hibrid hadviselés szürke zónájában marad, és nem indít nyílt, nagyszabású inváziót. A francia és német vezetők is ezt az álláspontot képviselték az ukrán elnökkel szemben. Emmanuel Macron még februárban is arról számolt be, hogy Putyintól "biztosítékot kapott" az eszkaláció elkerülésére. Zelenszkij január 22-én videóüzenetben biztatta a lakosságot, hogy ne hallgassanak a konfliktust jósló hangokra. Ez utólag katasztrofális tanácsnak bizonyult, mivel hetekkel később ezrek rekedtek a hadműveleti övezetekben vagy kerültek orosz megszállás alá.

A háttérben az ukrán katonai vezetés az elnök kifejezett jóváhagyása nélkül is tett óvatos előkészületeket. Valerij Zaluzsnij, a fegyveres erők főparancsnoka hiába szorgalmazta a hadiállapot bevezetését, a nemzetbiztonsági tanács még február 22-én is csak a rendkívüli állapot kihirdetéséig jutott.

Zaluzsnij és tisztjei végül saját hatáskörben csoportosítottak át egységeket, és aknazárat telepítettek a fekete-tengeri partszakaszon. "Ha nem következik be az invázió, hadbíróság elé állíthattak volna minket" – emlékezett vissza az egyik tábornok. A helyzet abszurditását jelzi, hogy a német hírszerzés (BND) vezetője, Bruno Kahl még február 23-án este érkezett kijevi szállodájába tárgyalni. Másnap már lengyel segítséggel kellett kimenekíteni a menekülőkkel eltorlaszolt utakon keresztül.

Az invázió 2022. február 24-én hajnali 4 óra 50 perckor vette kezdetét. A brit és amerikai hírszerzés számára ez igazolást jelentett: hónapokon keresztül rálátásuk volt azokra a haditervekre is, amelyeket Putyin még saját elitjének nagy része elől is eltitkolt. Ugyanakkor London és Washington – akárcsak maga Putyin – súlyosan alábecsülte az ukrán ellenállást, és túlbecsülte az orosz haderő képességeit.

Kijev napokon belüli elestére számítottak, ezért a feladatot főként egy későbbi partizánmozgalom támogatásában látták. Kiderült az is, hogy túlzottan támaszkodtak az orosz hadsereg saját jelentéseire, amelyek rendszerszinten torzították a valóságot. A háború lassan három éve tart, és a becslések szerint eddig 400 ezer orosz katona sebesülését vagy halálát okozta.

Oroszország Ukrajna területének mindössze 13 százalékával tudta növelni a 2022 előtt megszállt övezeteket. Az európai titkosszolgálatok számára az invázió előrejelzésének kudarca fájdalmas tanulsággal járt: a legfőbb lecke, hogy semmit nem szabad kizárni pusztán azért, mert racionális ésszel lehetetlennek tűnik.