Egyelőre fájó gyengeséget mutat Európa a Grönland-ügyben: így Trump akár még meg is szerezheti a szigetet

Az Európai Bizottság egyértelműen fogalmazott: "Grönland Dánia része, és státuszának bármilyen változtatásáról kizárólag a grönlandiak és a dánok dönthetnek." Ezt az álláspontot visszhangozták az európai fővárosok, miután Trump felelevenítette korábbi területi igényét.

Az európai vezetők stratégiai dilemmával szembesülnek: miközben gyorsan kifejezték támogatásukat Dánia mellett, a vitát a NATO-folyamatok felé terelték, így jelezve az egységet, de elkerülve a közvetlen konfrontációt az Egyesült Államokkal.

Németország az elsők között kezelte kifejezetten NATO-ügyként a kérdést. Johann Wadephul külügyminiszter kijelentette, hogy mivel Grönland a dán királyság része, a NATO kollektív védelme alá tartozik, és biztonsági helyzetének bármilyen módosítását a szövetségen belül kellene megvitatni. Orbán Viktor magyar miniszterelnök hasonló álláspontot képviselt, "NATO-kérdésnek" nevezve Grönland ügyét.

Franciaország eközben csendben visszavonta korábbi katonai opciókat érintő nyilatkozatait. Bár Jean-Noël Barrot külügyminiszter tavaly felvetette európai csapatok Grönlandra telepítésének lehetőségét biztonsági érdekek veszélyeztetése esetén, egy francia kormányforrás szerint Párizs csupán áttekintette a lehetőségeket Dániával, támogatási kérés nélkül.

EZ IS ÉRDEKELHET

Trump újra bedobta a Grönland‑bombát: nem teszi zsebre, amit a dánoktól kapott

Dánia miniszterelnöke határozottan elutasította Donald Trump amerikai elnök Grönland megszerzésére vonatkozó kijelentéseit.

Mette Frederiksen dán miniszterelnök fogalmazott a legélesebben. Figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok Grönland elleni katonai lépése a háború utáni biztonsági rend alapjait rengetné meg: "Ha az Egyesült Államok katonailag megtámadna egy másik NATO-országot, minden megállna – beleértve a NATO-t és ezáltal a második világháború utáni biztonságot is."

Egyelőre Európa reakciója a politikai támogatásnál megállt. Az északi kormányok, valamint Berlin, Párizs és London diplomáciailag kiálltak Dánia mellett, de konkrét katonai kötelezettségvállalások nélkül.

Trump Grönland iránti érdeklődését az Arktiszon növekvő orosz és kínai jelenléttel indokolta. A NATO nem értékelte közvetlenül az amerikai elnök állításait, de megerősítette, hogy Oroszország haditengerészeti jelenlétet tart fenn a régióban, és a szövetség figyelemmel kíséri a kínai kutatóhajókat és parti őrség hajóit, valamint Moszkva és Peking növekvő együttműködését.

Európa óvatos kommunikációja mélyebb valóságot takar: amikor egy amerikai elnök nyíltan fenyegeti egy NATO-szövetséges területét, Európa ösztöne nem Washington közvetlen kihívása, hanem a következmények kezelése – emlékeztetve arra, hogy miközben a stratégiai autonómiáról beszél, a kontinens még mindig nem rendelkezik hiteles alternatívákkal az amerikai hatalommal szemben.