Már el is dőlt, ki lesz Donald Trump utódja? Tisztul a kép: ők vennék át bármi áron a hatalmat az USA-ban

A republikánus utódlási harc egyik leglátványosabb színtere a közelmúltbeli Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia volt. Míg J. D. Vance alelnök korábban éles hangvétellel sokkolta az európai elitet, addig Marco Rubio külügyminiszter idén jóval békülékenyebb, diplomatikusabb hangnemet ütött meg, Amerikát "Európa gyermekének" nevezve. Ez a kontraszt azonnal felerősítette a két politikus közötti rivalizálásról szóló pletykákat. Rubio, aki korábban a neokonzervatív tábort erősítette, mára sikeresen besorolt a MAGA-mozgalom mögé, és elnyerte Trump bizalmát is.

Bár alelnöki pozíciója miatt Vance tűnik a "jogos trónörökösnek", és a közvélemény-kutatásokban is vezet (41 százalékkal), a verseny még korántsem lefutott. A republikánus mezőnyben olyan nevek is felmerülhetnek, mint Ron DeSantis floridai kormányzó, a libertárius Rand Paul, vagy éppen Donald Trump Jr. és a médiaszemélyiség Tucker Carlson. A végső szót vélhetően maga Trump mondja majd ki. Az ő támogatása vagy elutasítása bárkit felemelhet vagy ellehetetleníthet a bázis szemében, az elnök azonban egyelőre mindkét fő esélyest "fantasztikusnak" nevezte.

A demokrata oldalon ezzel szemben egyelőre teljes a káosz. A helyzetet az elemzők gyakran csak "bohócautóként" emlegetik: rengeteg a jelentkező, és a mezőny folyamatosan bővül.

A felmérések és a politikai aktivitás alapján az egyik legfőbb esélyes Gavin Newsom kaliforniai kormányzó. Newsom tudatosan építi az "anti-Trump" imázst: agresszívan kritizálja az elnököt, és saját fegyverét, a közösségi médiát fordítja ellene. Ugyanakkor igyekszik pragmatikusnak mutatkozni, nyitva a konzervatívabb szavazók felé is.

Szintén erős pozícióból indulhat Alexandria Ocasio-Cortez (AOC), a progresszív baloldal ikonja. Bár sokan inkább a szenátusi karriert jósolják neki, népszerűsége és adománygyűjtő képessége miatt nem írható le. Ugyanakkor külpolitikai jártasságát – például Tajvan kérdésében – még a saját táborán belül is kritikák érték.

Kamala Harris volt alelnök sem adta fel ambícióit. A felmérésekben előkelő helyen áll, és aktív médiakampánnyal igyekszik rehabilitálni magát a 2024-es vereség után. Harris számára a legnagyobb kihívást a Biden-korszak öröksége és saját korábbi népszerűtlensége jelentheti. Mellette Pete Buttigieg volt közlekedési miniszter is próbálkozhat, akinek azonban továbbra is gyenge pontja az afroamerikai szavazók megszólítása.

A mezőnyben feltűntek a csatatérállamok szenátorai is. Mark Kelly (Arizona) és Elissa Slotkin (Michigan) például azzal növelték ázsiójukat, hogy nyílt konfliktusba kerültek a Fehér Házzal az "illegális parancsok" megtagadása kapcsán. Emiatt a Trump-kormányzat hazaárulással is megvádolta őket. Szintén figyelemre méltó Jon Ossoff georgiai szenátor, aki a Trump-kormányzat gazdagoknak kedvező intézkedései elleni éles kirohanásaival szerzett országos ismertséget.

A kormányzók sorában Josh Shapiro (Pennsylvania), Andy Beshear (Kentucky) és J. B. Pritzker (Illinois) is potenciális jelöltként szerepel. Ők mindannyian sikeres vezetők a saját államaikban, és a centrumból érkezve próbálhatják egyesíteni a pártot.

Míg a republikánusoknál a kérdés vélhetően a Vance–Rubio-tengelyen dől el Trump közreműködésével, addig a demokratákra egy hosszú, vérre menő és kiszámíthatatlan előválasztási küzdelem várhat 2028-ig.