Kiderült: ezért halmozódik rengeteg kacat a magyaroknál

A Jófogás csapata 4600 felhasználót kérdezett meg arról, hogy mihez kezd feleslegesnek ítélt dolgaival. A válaszadók kicsivel több, mint fele állítja, hogy könnyen megszabadul a szükségtelennek ítélt tárgyaktól, míg 46 százalék vallotta be, hogy ez nehézséget okoz számára. De vajon miért? A legtöbben (16%) úgy gondolják, hogy sose lehet tudni, mire lesz még jó a már 5 éve nem hordott ruha, vagy a polcon porosodó DVD lejátszó, ezért elvből nem dobnak ki, vagy adnak el semmit. 12 százalék bevallotta, hogy halogató típus, vagyis Pató Pál úr "ej, ráérünk arra még" hitvallását követi, ezért esik nehezére a búcsú. 10 százalék egyszerűen a lustasággal indokolja a gyűjtögetést, míg 8 százalék hivatkozott érzelmi okokra; ők saját bevallásuk szerint képtelenek elengedni a tárgyakat.

Dr. Meskó Norbert szerint az idősebbekre (akik a világháborút követő nélkülözés évtizedeiben szocializálódtak) inkább jellemző lehet a használati tárgyakhoz való ragaszkodás, míg a fiatalabbak - akikre a fogyasztói "használd-dobd el-vegyél újat" szellemiségben nevelkedtek - könnyebben képesek elengedni tárgyakat újabb holmik szerzésének reményében.

Valójában a holmik megőrzése és tárolása teljesen természetes, amelyet egyre inkább felülírni látszik a modern fogyasztói világ normája, amely folyamatos vásárlásra sarkall bennünket. A kutatási eredményekben mutatkozó kettősség valószínűleg ennek a két normának az egymáshoz feszüléséről szól, tette hozzá a szakember.

Eladunk és adományozunk

Örömteli eredmény, hogy a válaszadók azonos arányban, 37-37 százalékban adják, vagy adományozzák el a számukra már értéktelen, de még használható darabokat. A válaszadók 14 százaléka azt állította, hogy soha semmit nem dob ki vagy ad el, hanem inkább őrizget, míg 13 százalék esetén a megunt tárgyak, eszközök és ruhák válogatás nélkül a kukában landolnak.

A legtöbben bizonyos időközönként és rendszerességgel ráveszik azért magukat a válogatásra.  A kitöltők 58 százaléka minimum évente, sőt, 16 százalék havonta átnézi a dolgait. 22 százalék nem köti időhöz a tevékenységet, egész egyszerűen akkor szabadulnak meg a tárgyakról, amikor azok már nem férnek el a szekrényben és a polcokon. A válaszadók mindössze 2 százaléka állította azt, hogy soha nem szabadul meg a felesleges dolgaitól.

A gyűjtögetés életvezetési problémák tünete is lehet

A szakember összegzése szerint a kutatás látványosan bemutatja, hogy miként ütközik össze bennünk a megszerzett tárgyaink ésszerű megőrzésének, a tartalékok képzésének hagyományos normája a mesterségesen felpörgetett fogyasztó igények gerjesztésének pazarló, habzsoló normájával.

A kutatásban résztvevők többsége (58%) egy éven belül megszabadul a feleslegesnek tartott holmiktól, és csak néhányan számolnak be arról, hogy soha nem teszik meg ezt. A tárgyak gyűjtésének nyilván van egy olyan formája is, amely bizonyos alkalmazkodási és életvezetési problémák egyik tünete lehet. Amikor valakit a normál életvezetésében, munkájában, társas kapcsolatai alakításában gátolnak a felhalmozott tárgyak, illetve minden energiáját az újabb holmik megszerzésére fordítja, akkor valójában pszichés problémáról beszélhetünk. Ennek aránya persze viszonylag alacsony az össznépességben.