Áll a bál a palack visszaváltás rendszere körül: újra fellángoltak az indulatok, ez így már tarthatatlan

Az elmúlt hetekben fellángolt a vita a kiemelkedően magas visszaváltási aránnyal működő palackvisszaváltási rendszer árnyoldalairól. Különösen a fővárosban okoz egyre több panaszt a kukák feltúrása, valamint az automaták körüli állandó torlódás.

A helyzet orvoslására a MOHU szeptember elején felvetette a készpénzes kifizetés megszüntetését, így az utalványokat csak levásárolni lehetett volna, a bankszámlás utalás és a jótékonysági felajánlás megtartása mellett. Az Élő Környezetért Felelős Minisztérium azonban elutasította a javaslatot, mondván, a fogyasztóknak joguk van készpénzben visszakapni a betétdíjat akkor is, ha nincs bankszámlájuk, vagy nem akarnak vásárolni az adott üzletben.

Az Országos Kereskedelmi Szövetség tapasztalatai szerint a készpénzes beváltás lehetősége rendkívül komoly terhet ró a boltokra. A készpénz vonzóvá tette az iparszerű palackgyűjtést, ami odáig vezetett, hogy az üzletek udvarán tárolt, már visszaváltott göngyöleget esetenként ellopják, majd újra megpróbálják beváltani, a maradékot pedig szétszórják a környéken.

Szintén mindennapos higiéniai problémát jelent, hogy az utalványok sokszor szennyezetten érkeznek a kasszákhoz, és gyakori az ittas vagy rossz higiéniai körülmények között élő személyek megjelenése a bolti terekben. Ez a többi vásárlóból is ellenérzést vált ki, a kialakuló konfliktusok kezelése pedig folyamatosan az áruházak személyzetére hárul.

A készpénzes kifizetés megszüntetése ellen az egyik legfőbb érv az volt, hogy a lépés azonnal létrehozna egy feketepiacot, ahol a gyűjtők áron alul, készpénzért adnák el az utalványokat más vásárlóknak. Az OKSZ szerint azonban egyfajta másodlagos piac már most is működik, ugyanis vendéglátóhelyek és rendezvényhelyszínek jutalékért bíznak meg embereket a felgyülemlett göngyöleg visszaváltásával. Ők esetenként több száz palackkal blokkolják az automatákat, drasztikusan megnövelve a várakozási időt.

A problémát súlyosbítja a rendszer strukturális sajátossága. A visszaváltások 80 százaléka ugyanis alig több mint 1600 nagyobb – 400 négyzetméternél tágasabb, így kötelezően automatát üzemeltető – üzletben összpontosul. Noha a MOHU szeptembertől sávos átalánydíjjal egészítette ki az automatás helyeknek fizetett palackonkénti 3,5 forintos kezelési díjat, a terhelés továbbra is ezen a szűk rétegen csapódik le.

Az OKSZ éppen ezért nem a készpénzes kifizetés teljes eltörlését szorgalmazza, hanem annak térbeli leválasztását az élelmiszerüzletekről. Javaslatuk szerint különálló beváltópontokat kellene létrehozni olyan helyszíneken – például hulladékudvarokban vagy hajléktalanszállók környékén –, ahol a tömeges visszaváltás és a készpénzforgalom kevésbé zavarja a lakosságot és a vásárlókat. A szövetség hangsúlyozza, hogy a megfelelő modell kidolgozása nem a kereskedelem feladata, ahhoz a szociális szféra bevonására és a bevált külföldi példák vizsgálatára is szükség van.

A jelenlegi vita így már régen túlnőtt az 50 forintos betétdíj kifizetésének módján. A fő kérdés ma az, hogy a kereskedőknek meddig és milyen mértékben kell egyedül viselniük egy amúgy sikeresen elindult rendszer szociális, köztisztasági és biztonsági terheit.

Címlapkép: Kiss Dániel, MTI/MTVA