Kereskedelmi Szövetség: 100 forint eladáson 40 fillért buknak a boltok, tarthatatlan a helyzet

A hat legnagyobb magyarországi élelmiszer kiskereskedelmi lánc 2024-es összesített mérlege azt mutatja, hogy tavaly minden 100 forint értékesítéssel 40 fillér veszteséget termeltek. Az 1. ábra jól mutatja a láncok költségszerkezetét. Mint ahogy ezen az ábrán látható, minden kasszánál kifizetett 100 forintból átlagosan 56,5 forintja megy el az eladott termékek beszerzésére (ELÁBÉ), több mint 19 forint adót von el az állam forgalmi adóra, kiskereskedelmi különadóra, és ahol marad eredmény, ott nyereségadóra, illetve 7 forint megy el bérekre.

További 11,5 forintot tesz ki a működési költség, amelybe számtalan tétel tartozik az ingatlanok üzemeltetésétől, a raktározáson és a szállításon át a hűtésig, vagy a friss pékáru sütési költségéig. Újabb 6 forint az egyéb nettó ráfordítás, ami többnyire olyan rendkívüli kiadásokat takar, mint a pénzügyi tételek, kamat, adósságtörlesztés, árfolyamkockázat, és más egyszeri, illetve nem várt kiadások.

A mindezek után fennmaradó rész lenne az adózott eredmény, ami az élelmiszer kiskereskedelemben a fejlett országok piacain jellemzően 2-3 forint. Ez az, ami Magyarországon tavaly -0,4 forint volt, azaz minden 100 forint értékesítés után 40 fillér veszteség keletkezett. Csakhogy ezek a láncok (név szerint: Aldi, Auchan, Lidl, Penny, Spar, Tesco) nem 100 forintokban számolnak, tavalyi értékesítésük összesen 4400 milliárd forint volt.

A kiskereskedelmi árrés a nettó beszerzési ár és a nettó értékesítési ár különbsége, aminek lényegében semmi köze a profithoz. (Magas árrés mellett is lehet veszteséges egy rosszul üzemeltetett bolt, és kis árrés is tud profitot termelni, ha hatékonyan működik.) Emiatt nehéz fordított módon kalkulálni, hiszen a fenti adatsorban a bruttó, azaz áfát és kiskereskedelmi különadót (ez együtt 31,5 százalék) is tartalmazó fogyasztói árból vezettük le a költségeket (lásd 1. ábra). Világos ugyanakkor, hogy a kiskereskedelmi árrésnek kellene fedezetet nyújtania a fenti költségelemek közül a működési költségekre, a bérekre és a rendkívüli kiadásokra. A kiskereskedelmi árrés az adatok tanúsága szerint erre már 2024-ben sem adott fedezetet, ehhez képest tette rá a kormány az árrésstopot, a forgalom közel egyötödét adó élelmiszer termékkörre.

A kormányzati kommunikáció azt sugallja, hogy ez a kiskereskedelem problémája, a vásárló szempontjából az a fontos, hogy az árak ezekben a termékkörökben csökkentek. Ez azonban félrevezető. A kiskereskedelmi árrésnek és az elméletben a még megmaradó pozitív működési eredménynek kellene mindezek mellett fedezetet nyújtania a kiskereskedelem beruházásaira, valamint mozgásteret adnia a láncoknak arra, hogy rendszeresen komoly akciókkal versengjenek a fogyasztókért. Azzal, hogy az árrésstop ezt ellehetetleníti, lényegében a vásárlóknak okoz kárt, hiszen a világon semmilyen vállalkozás (még a legnagyobbak se) nincs abban a helyzetben, hogy a veszteséget tartósan lenyelje. Ha az árrés nem elég erre, akkor a kiadásokat kell visszafogni, ami pedig ellehetetleníti a fejlesztéseket.

További károkat okoz az árrésstop azzal, hogy rontja a kiskereskedők alkupozícióit a beszállítókkal folytatott tárgyalásokon. A lényegében fix árrésekből a beszállítók pontosan meg tudják állapítani a konkurencia árait, és ez megszünteti a közöttük zajló versenyt. Ezzel a problémával szembesül most a kiskereskedelem, amikor egyre másra kapja beszállítóktól az áremelési igényeket tartalmazó szerződés módosítási kérelmeket. Ezek egy része valóban indokolt , költség oldalról alátámasztott igény, más részük azonban kizárólag a verseny hiánya miatt mehet át a szűrőn. A kiskereskedelem egyszerűen nem talál olcsóbb beszállítót, mert minden termelő és feldolgozó tudja, hogy „mihez kell áraznia”.

Így fordulhat elő, hogy miközben a kiskereskedelem sok 100 milliárd forint bevétel-kieséssel, és emiatt veszteséges üzemmel támogatja a kormány inflációcsökkentési törekvéseit, a termelők és feldolgozók nem veszik ki a részüket az áremelkedések elleni küzdelemből. Az alábbi két táblázatban világosan látszik, hogy a legnagyobb kiskereskedelmi cégek eredménye hogyan fordult három év alatt a normális 2,2-2,4 százalékos nyereségből veszteségbe, miközben minden más szereplő – az élelmiszeripar és a kisebb kereskedelmi szereplők – nyeresége viszonylag stabil maradt.

Az árrésstop és a kiskereskedelmi különadó így mesterségesen diszkriminatív, amennyiben csak a nagyobb cégeket sújtja. Ezt a kormányzati kommunikáció szereti hazai és nemzetközi (multi) megkülönböztetésként, vagy nagyok és kicsik megkülönböztetéseként leírni, valójában a kicsik között is vannak nagyok (CBA, REÁL, COOP), és egyes nagy szereplők is üzemeltetnek kisebb boltokat (Spar, Tesco).

A diszkrimináció azt a különbséget használja ki, hogy a hazai láncok nem egy nagy cégként, hanem sok kicsi hálózataként (Franchise rendszer) működnek. Az árrésstop és a különadó is csak egy magasan meghúzott árbevétel szint fölött lép életbe, ezért a kisebb cégekből álló hálózatokat nem terheli sem az árrésstop, sem a különadó, csak a nemzetközi láncokat. Emiatt viszont nemcsak az élelmiszer vertikum különböző szintjei között mutatkozik jelentős eltérések az adózott eredményben, de az élelmiszer kiskereskedelmen belül is, ahol a nemzetközi és a hazai szereplők között is komoly különbségek keletkeztek.

A hazai és a nemzetközi láncok adózott eredménye. Forrás: OKSZ

Mindezek fényében meglepőnek tűnhet, hogy az élelmiszer kereskedelem kisebb szereplői is pórul járnak az árrésstoppal, és ők maguk is tiltakoznak ellene. Ez azonban nem a sors iróniája, hanem nagyon is előre látható piaci törvényszerűség. Az árréstop hatására ugyanis a nagy láncoknál néhány fontos élelmiszer termékkör árai irreálisan alacsony szintre süllyedtek, ami miatt a vásárlók növekvő hányada elpártol a kisebb szereplőktől, és a nagyokat választja.

 Ez tipikusan úgy történik, hogy az emberek autóba ülnek, és ahelyett, hogy a helyi boltban szereznék be a vasárnapi ebédre valót, inkább elvezetnek a legközelebbi, parkolóval is rendelkező hiper-, vagy szupermarketig, diszkontig, és bevásárolnak egész hétre. Ez értelemszerűen rendkívüli módon visszahat a helyi boltok forgalmára nézve, nem csoda, hogy a GKI felmérése szerint a kisebb botlok, boltláncok üzemeltetőinek 18 százaléka tervezi egy vagy több bolt bezárását.

Ebben az összevetésben világosan látható, hogy az árrésstop társadalmi hasznossága már nagyon kicsi, vagy nincs is. Az egyszeri inflációcsökkentő hatás legkésőbb jövő tavasszal kifut a bázisból, visszatérnek a nagyobb árindexek, de a lakosság 75 százaléka már most is számottevő élelmiszerár emelkedést érzékel. Emiatt az árrésstop nem tudja kifejteni azt a pozitív hatást sem, amit a jogalkotó várt tőle, minden egyéb tekintetben pedig kifejezetten káros a gazdaság egészére nézve és a vásárlókra is.  

Címlapkép: Stiller Ákos