Kínából indul a következő válság! Nem lesz piskóta!

James Saft, a Reuters szakíró publicistája szerint a lehetőség persze nem jelent feltétlenül szükségszerűséget, hiszen minden ilyen gazdasági fellendülés valamilyen pozitív átalakuláson alapul, a gond az, hogy a folyamatok kikerülnek az ésszerű kontroll alól. Jó példa erre az Egyesült Államokban a 19. században kialakult vasútépítési láz vagy az internetgazdaság forradalma - mindkettő a gazdaságot alapvetően átalakító változást hozott. Kínában óriási növekedési potenciál rejlik, a társadalom joggal tart igényt arra, hogy egyenrangú társa legyen a világ legfejlettebb országainak, és ha lehetőséget kap arra, hogy gyorsabban haladjon ezen az úton, akkor élni is fog vele.

A pekingi vezetés nemrégiben jelentette be igényét, hogy nagyobb szerepet szerezzen a világ pénzügyi rendszerében a jüannak és Sanghajt a világ egyik pénzügyi központjává akarja emelni. Ez pozitív fejlődést hozhat, ám ha túl messzire megy, akkor az ázsiai ország méretei miatt kolosszális válsághoz vezethet.

Több száz millió ember kapcsolódhat be fogyasztásával a világgazdaságba, de ha a könnyen hozzáférhető hitelek hirtelen megnövelik vásárlóerejüket, akkor - hasonlóan az amerikai lakáspiachoz, ami olyanok előtt is megnyitotta az otthon megszerzésének lehetőségét, akik ezt nem engedhették meg maguknak - várhatóan irracionális döntéseket fognak hozni. Tekintve, hogy sok emberről van szó, ennek következményei enyhén szólva meghaladják a jelzálogpiaci válság romboló hatását.

Mindebből némi ízelítőt adnak az elmúlt hónapok fejleményei. Az állami gazdaságösztönzés keretében a gazdaságba ömlött pénz jelentős része a tőzsdén landolt, lökést adva a spekulációnak. A kínai kormány igyekszik ellenőrzés alatt tartani a folyamatot, korlátozta a hitelnyújtás feltételeit, de ez nem lesz könnyű, amikor a társadalom úgy érzi, eljött az ideje személyes megtollasodásának.