Eljött az ítéletnap: nincs még minden veszve?

Ahogyan azt már korábban is elmondtuk, a bírósági tárgyalás gerincét a bizonyítási eljárás adja. Ennek azért is van különösen nagy szerepe, mert ha valamit ekkor elmulasztunk, azt később már nem lehet pótolni. Miről is van szó pontosan?

Egy perben azért tartanak akár 6-7 tárgyalást, mert a számos bizonyítási indítvány sorra vételére idő kell. Az okiratokat már az első tárgyalásokon be szokták csatolni, majd jönnek a több időt igénylő tanúmeghallgatások, végső soron pedig akár szakértőt is kirendeltethetünk. Ezeket nem véletlenül írtuk a fenti sorrendben, a per során ugyanis mindennek megvan a maga helye és ideje.

Határidőt kapunk a tanúk megjelölésére, a szakértői díj lerovására (enélkül nincs kirendelés), és még folyatathatnánk a sort. Ha ezeket a határidőket elmulasztjuk, akkor elkésett bizonyításunkat a bíró hivatalból nem veheti figyelembe még akkor sem, ha ez tisztázná az ügyet. Az eljárás végén a bíró külön fel is hívja a figyelmünket, hogy ha van még valami, akkor azt most jelezzük, mert ha nincs más bizonyítás indítvány, be fogja rekeszteni a tárgyalást.

A tárgyalás berekesztése az a sarkalatos pont, ami után már kizárólag a bíróság bölcsességére és tudására bízhatjuk magunkat: meghozzák az ítéletet.

Ha ez számunkra nem kedvező, még nincs minden veszve, hiszen mindenki tudja, hogy alkotmányos jogunk van a jogorvoslathoz. A legáltalánosabb jogorvoslati forma a fellebbezés. Erre az ítélet kézbesítésétől van 15 napunk. A fellebbezés útja pedig a következő:

Mindig az első fokon eljárt bíróságnál kell előterjeszteni, ott megvizsgálják, majd az egész peres paksamétával együtt átküldik az illetékes másodfokú bírósághoz, ahol 3 bíró fog felettünk ítélkezni. Itt is tartanak egy tárgyalást, ami azonban csupán iratismertetésből áll, majd hosszas gondolkodás - a mi oldalunkon folyosón való várakozás - után kimondják a végső döntést, ami a kihirdetésével jogerőre is emelkedik.

A fellebbezés kapcsán két dolgot kell kiemelni: az egyik az, hogy itt már nem megengedett a további bizonyítás, amit első fokon elmulasztottunk, azt elmulasztottuk, nincs kimentés vagy igazolás. Másodfokú bíráink kizárólag a periratok tanulmányozásával döntenek. A másik pedig az, hogy a fellebbezésben hozott ítélet a kihirdetéssel - tehát ott helyben - jogerőre emelkedik, vagyis attól a naptól kezdve végrehajtható.

Felmerülhet bennünk, hogy milyen igazságtalan mindez, mi van akkor, ha később jut valami olyan bizonyíték a tudomásunkra, ami az egész ügyet megváltoztatta volna? Pl. előkerül egy eltűnt személy, aki koronatanú lehet, megtalálunk egy régi elrejtett végrendeletet... Ezek nem mesebeli dolgok, hanem valós problémák lehetnek. Ha kíváncsi vagy a megoldásra, akkor lapozz tovább!

Új bizonyíték? Új per!