Döbbenetes összeget tartanának vissza a gigavállalatok: ezen a banális hibán bukhat el a kontinens jövője

Tavaly októberben Emmanuel Macron francia elnök, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Donald Tusk lengyel és Mette Frederiksen dán miniszterelnök, valamint huszonnyolc európai nagyvállalat vezetője találkozott a koppenhágai versenyképességi csúcstalálkozón. A tanácskozás célja Európa pozíciójának megőrzése volt a gyorsan változó világgazdaságban. Macron rávilágított a probléma lényegére, miszerint a Letta- és a Draghi-jelentés alapján már pontosan tudható, mit kell tenni, a kérdés pusztán az, hogy milyen gyorsan sikerül mindezt átültetni a gyakorlatba.

Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi elnöke már a csúcstalálkozó előtt arra figyelmeztetett, hogy Európában évente mintegy 800 milliárd eurós beruházási rés mutatkozik. Ezt a hátrányt tovább súlyosbítja az erősödő amerikai protekcionizmus, a fokozódó kínai verseny, valamint a kontinenst érintő biztonsági fenyegetések sora. Európa ráadásul saját magát is hátráltatja a lassú engedélyezési eljárásokkal és a belső piac töredezettségével.

A jó hír az, hogy a vállalatok készek a megoldás részévé válni. A koppenhágai csúcson elfogadott nyilatkozatban huszonnyolc globális cég – köztük az Airbus, a Siemens, az SAP, a Thales, a Saab és a Novo Nordisk – vállalta, hogy 2030-ig átlagosan 50 százalékkal növeli európai beruházásait. Ennek azonban egyértelmű feltétele van, mégpedig az, hogy az uniós döntéshozók egyszerűsítsék a szabályozást, gyorsítsák fel az engedélyezési eljárásokat, valamint biztosítsanak megfizethető energiát, stabil infrastruktúrát és valóban egységes piacot. A tőke ugyanis nem fogja automatikusan megerősíteni a kontinenst, ha hiányzik a befektetéseket ösztönző környezet.

A csúcstalálkozó óta eltelt időszak uniós lépései azonban elmaradnak a várakozásoktól. Egy új versenyképességi mutató szerint a harmincöt kulcsfontosságú kezdeményezésből eddig mindössze négyet fogadtak el hivatalosan, miközben huszonegy javaslat még mindig a kidolgozás korai szakaszában vesztegel. Még a megvalósult egyszerűsítések hatását is gyakran semlegesítik az új, következetlen adminisztratív elvárások. Európa alapvető problémája így nem a stratégiák hiánya, hanem a végrehajtás kudarca.

Kifejezetten abszurd helyzet, hogy az európai cégek a világ legnagyobb kereskedelmi blokkján belül a mai napig huszonhét különböző nemzeti szabályozási rendszer útvesztőjében kénytelenek navigálni. Bár a geopolitikai instabilitásra vagy a globális kereskedelmi feszültségekre az Európai Uniónak nincs közvetlen ráhatása, a belső töredezettség felszámolása kizárólag a saját döntésén múlik.

A dán kereskedelmi és iparkamara friss felmérése ugyanakkor egyértelmű szemléletváltást jelez az üzleti szférában. Míg 2019 óta a dán vállalatok amerikai befektetései 170 százalékkal nőttek, addig az Európai Unióba irányuló tőkebeáramlás stagnált. A kiszámíthatatlan világbiztonsági és világgazdasági környezetben azonban a cégek egyre inkább biztonságos menedékként tekintenek Európára, és készek lennének a kontinensen belüli terjeszkedésre összpontosítani.

Európának tárt karokkal kellene fogadnia ezt a közeledést, hiszen a vállalatok készek felépíteni egy olyan ellenálló gazdaságot, amely képes ellenállni a külső nyomásnak, és biztosítja a jövőbeni jólétet. Most a politikai vezetőkön a sor, hogy elég bátrak és gyorsak legyenek a már jól ismert, elkerülhetetlen döntések meghozatalához.