Itt az igazság az új kormány nagy ígéretéről: nem akárhogy térhet vissza a magyarok kedvenc adózási formája, a kata

Pénzcentrum: A kata bevezetése anno jelentős változásokat hozott a kisvállalkozói adózásban. Minek köszönhette a kata rendkívüli népszerűségét?

Vadász Iván: A katás vállalkozó számára ez az adózási forma minimális adóterhet jelentett és egyszerű is volt. Havi 1 millió forint bevételig 5 százalék adóterhet jelentett, afelett pedig 40%-os különadót kellett befizetni, de még így is nagyon kedvező adózási forma volt. Később ez emelkedett 18 millió forintra, és az ÁFA-fizetés is csak az évi 18 millió feletti bevétel esetében jelentett kötelezettséget. Mivel a kata tételes adó, így ez az adózási forma érzéketlen a költségekre. Ha a munkaerőn kívül a vállalkozónak egyéb költsége is volt, ez nagy torzítást jelent más adónemekhez képest, ezért is megérhette inkább a katát választani.

A vállalkozóknak ez az adózott bevételek szempontjából megérte, az állam szempontjából viszont fenntarthatatlanná vált, hiszen 2022-re elérte a 430 ezret a katás vállalkozók száma. A kata előnyei mellett több hátránya is volt: az ellátási alap, amelyből a nyugdíjat is számítják, mindössze 108 ezer forint és nem követte a minimálbér emelkedését. Egy katás vállalkozó gyakorlatilag a táppénzzel sem számolhat, így öngondoskodási szempontból a kata hatalmas öngól volt. Jelenleg is tekinthetjük annak, hiszen aki most katás, szintén havi 50 ezer forintot fizet, és 108 ezer forint az ellátási alapja. 2022-től pedig már csak főállású vállalkozók lehetnek katások, tehát akinek nincs mellette bejelentett állása, és csak magánszemélyeknek számlázhatnak, de csak a vállalkozói bevételeikre támaszkodhatnak és ez alapján jogosultak az ellátásokra is.

Lehet tudni arról, hogy milyen változásokat hozott a kisvállalkozók számára 2022-ben a kata szigorítása, mennyire viselte meg a vállalkozói réteget?

Hogy milyen változásokat okozott a kata szigorítása, arra nehéz válaszolni, ugyanis az adózással kapcsolatos adatok nincsenek teljeskörűen közzétéve. A magyar állam nem helyezett hangsúlyt arra – nem csak a Fidesz-kormány idején, az előző kormányok idején sem –, hogy az adózással kapcsolatos adatok átláthatóak, megismerhetőek legyenek. Miközben az adóhatóságnak külön programja is van arra, hogy magához vonja az adózók könyvelését is, az is állami kézbe kerüljön. Illetve jelenleg minden kifizetésről elektronikus adatot kap az adóhatóság, tudnak minden számlamozgásról, minden értékesítésről, minden bevételről: tehát hatalmas elektronikus adatvagyon van az adóhatóság birtokában, az ezekből készített statisztikákba viszont az átlag magyar ember nem tekinthet bele. Magyarországon nincs adózással kapcsolatos kutatás sem a társadalomkutatás keretein belül sem, így nagyon nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen intézkedésnek milyen hatása volt.

Természetesen vannak szakmai és személyes tapasztalataim arról, hogy mi történt a kata-szigorítás után, de pontos számokat nem ismerünk.  Az egyéni vállalkozók nagy része a kata helyett az átalányadózást választotta, amit kedvezőbbé is tettek a számukra. Viszont hogy pontosan ez hogyan zajlott, hányan választották ezt az utat, vagy más formát, nem lehet megmondani.

Azt sem lehet tudni, hányan függesztették fel emiatt a vállalkozói tevékenységet és lettek például alkalmazottak?

Pontos adat erre sincs, de nem hiszem, hogy sokan. A gazdálkodó szervezetek száma ugyanis, ami nyilvános adat, nem csökkent jelentősen.

Ez pedig azért lehetne érdekes, hiszen a szigorítás mögött volt egy olyan szándék is, hogy ne lehessen a gyakorlatban alkalmazottként tevékenykedő dolgozókat katásként foglalkoztatni. Nem lehet tehát tudni, volt-e hatása erre a szürkezónás foglalkoztatásra a kata szigorításának?

Nem lehet igazán tudni, tudtommal nem is kutatta ennek a hatását senki. 2022 júliusától év végéig rengeteg előadást tartottunk vállalkozóknak, milyen lehetőségeik vannak. Akkor azt tanácsoltuk szinte mindenkinek, menjenek át átalányadózó egyéni vállalkozói formába, ez volt a menekülőút.  Viszont, hogy ennek végül milyen hatása volt, hányan tettek így, nem tudjuk.

Más lett volna a helyzet, ha bejelentették volna, hogy év végével kivezetik a katát, és akkor állnak át egy másik rendszerre. Ez nem így történt, hiszen miután beterjesztették az Országgyűléshez a szigorítást, két napon belül el is fogadták és azonnal életbe is léptették. Ezzel felrúgva a jogbiztonság elveit is.

Tapasztalatai alapján 2022 óta meg tudták találni a vállalkozók azt az adózási formát, ami a legmegfelelőbb számukra? Nemcsak adózás, hanem akár öngondoskodás szempontjából is jobb megoldás létezik most, mint a kata?

A magyar adózásnak az egyik nagy problémája, hogy bonyolult. Egy magánszemély például részt vehet az adórendszerben úgy, hogy adószámos magánszemély, vagy egyéni vállalkozó, és abból is lehet „vállalkozói jövedelemadó alá sorolódó” vagy átalányadózó egyéni vállalkozó. A magánszemélynek lehet egyéni cége is, ez már majdnem olyan, mint egy gazdasági társaság. A magánszemély lehet őstermelő, választhatják a kisvállalati adózást, a katát, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás adórendszerét, vagyis az ECHO-t is. Ennyire széles a paletta, ebből is látszik, mekkora az összevisszaság.

Az őstermelők pedig egy külön világ, teljesen más szabályrendszerrel. Ez a vállalkozói adórendszer nem csak áttekinthetetlen, hanem gyakorlatilag összehasonlíthatatlan is, hogy melyik forma jobb vagy rosszabb bizonyos szempontból a másiknál. ÁFA-ról, vagy alanyi adómentességről pedig még nem is beszéltünk, ami még tovább színesíti a képet. Ezért nehéz válaszolni arra, hogy a katánál találhattak-e jobb formát.

Akkor lehet azt mondani, hogy ha a következő kormány visszavezeti a katát valamilyen formában, akkor az csak bonyolítja majd a mostani helyzetet? Vagy elképzelhető, hogy éppen az egyszerűsítés eszköze lesz?

Az biztos, hogy ekkora a változatosságra nincs szükség, ezt a változatosságot fel kellene számolni. Kellene egy egyszerűsített rendszer a magánszemélyek számára, és kellene egy nem egyszerűsített rendszer, ami a klasszikus, nyereségen alapuló elszámolás lenne, a jelenlegi adózási kavalkádot fel kellene számolni. Számtalan adófajta van, egyesek szerint 60, mások szerint 52, az viszont biztos, hogy több, mint amire szükség van. Hiszen az összes adóbevétel 85%-a 5 darab adófajtából folyik be.

A Tisza-programban is azt lehet olvasni, hogy nem kell ennyi adófajta, a rendszert egyszerűsíteni kell. Ehhez nem elég a katát visszaállítani. A jelenlegi kata szerint az adózhat, aki főállású egyéni vállalkozó, tehát nincs 36 órát elérő munkaviszonya, és nem nyugdíjas. Ezenfelül csak magánszemélynek állíthat ki számlát, ami alapján egyértelmű, hogy csak a lakosság részére szolgáltató vállalkozás lehet a katás, kereskedésre nem nagyon alkalmas jelenleg a kata. Iparűzési adót is kell fizetni és bevételi nyilvántartást kell vezetni. Ha ki akarjuk terjeszteni a katát, ezeket a feltételeket lehet tágítani.

Ennek az egyik módja, hogy nem csak egyéni vállalkozók, hanem Kft-k, Bt-k is választhassák ezt az adónemet, akár egy alkalmazott mellett is. Lehet úgy tágítani a feltételeket, hogy ne csak magánszemélyeknek adhasson számlát a katás vállalkozó. Ami viszont nagyon fontos lenne, hogy ezt a havi 50 ezer forintos adóterhet és a 108 ezer forintos ellátási alapot fel lehetne oldani.

A fix 50 ezer forint, illetve 108 ezer forint helyett mi lenne a legjobb megoldás? Hozzákötni a minimálbérhez esetleg, vagy egy rugalmas, sávos rendszer?

Ez egy olyan kérdés, amit a vállalkozók maguk tudnának csak megmondani, mi lenne a legjobb a számukra.  Viszont Magyarországon nincsenek olyan érdekképviseletek, akikkel ilyen kérdésekről lehetne beszélni. Vannak NER-hez kötődő szakszervezetek, vagy ott az Iparkamara, ami milliárdokat szed be évente, de nem nyújt semmit. Alulról jövő kezdeményezés pedig nincs. Ha lenne ilyen, akkor velük le lehetne ülni egyeztetni, elmondhatnák, mi lenne nekik jó, és az adótanácsadók is válaszolhatnának erre. Ilyen együttműködés jelenleg nincs, senki sem keres bennünket, hogy állítsunk össze közösen egy jó és elfogadható javaslatot. Mielőtt ilyen kérdésekről beszélnénk, az érdekképviseletet kellene föléleszteni.

Ez az érdekképviselet akkor is hiányzott, amikor a katát megszigorították és nem volt, aki felszólalhatott volna. 

Igen, pedig akkor több százezer embertől vettek el egy nagyon komoly kedvezményt. Ennek ellenére nem jutott el az ügy odáig, hogy egy 500 fős érdekképviselet felálljon. Az iparkamara pedig hosszú ideje nem tesz mást, csak magához vonja a jogköröket. Ez történt a vállalkozói képzéssel is, majd miután a NAV milliárdokat költött az egyéni vállalkozók nyilvántartásának korszerűsítésére – egy jól sikerült rendszert csináltak, amivel a könyvelők is elégedettek voltak -, most azt is elhappolta az iparkamara. Így a választásokat követően is kellő befolyása marad ennek a gittegyletnek. Viszont amíg ilyen gittegyletek működnek csak, nehezen szerveződik meg a vállalkozói érdekképviselet, nehéz fejleszteni.

Visszakanyarodva a katához – bár semmit nem tudni még a konkrét tervekről –, akár be is lehetne szervezni a kata alá több adónemet, hogy egyszerűsödjön a rendszer?

Az összevonás nem lenne jó irány, mert a magyar vállalkozók számára még az egyszerű is bonyolult sokszor. Mi, a tanácsadók mindenhol azt tapasztaljuk, hogy a magyar vállalkozói társadalom irtózik az adminisztrációtól: olyannyira, hogy ez a magyar versenyképességet is veszélyezteti. A vállalkozók többnyire nem értik a törvényes lehetőségeket sem, amivel sok pénzt takaríthatnak meg. Vagy csak a töredékük jut el odáig, hogy egy gyorstalpalón megértse a feladatait, vagy vakon bíznak a tanácsadók tanácsában.

Ez akkora probléma, hogy a vállalkozói edukációval is érdemes lenne kezdeni valamit. Sosem láttam például edukációs plakátkampányokat, pedig nagy szükség lenne a tájékoztatásra is.

Hogyan képzeljük el ennek a kata kiterjesztését a gyakorlatban, ha erre sor kerül? Valószínűleg nem egyik napról a másikra történik majd, mint a szigorítás.

Először össze kellene ülnie a szakmai szervezeteknek egyeztetni. Meg kellene bízni pár embert azzal, hogy alaposan járja körül a témát, majd tegyenek javaslatot. A javaslatokat meg kell vitatni. A törvény nagyon szigorúan előírja a társadalmi konzultációt is, ennek kapcsán olyan komoly részletszabályok vannak, hogy nem is gondolná az ember. Ezt pedig be kell tartani, mert ez nem fog menni társadalmi konzultáció és valamilyen szintű kutatás nélkül, mert mindent ki is kell számolni. Fontos lenne szem előtt tartani az öngondoskodást is, ami eddig háttérbe szorult.

Az adósemlegesség elvét sem ártana érvényesíteni az új szabályozásban, ami jelentősen torzult. Ebben viszont úgy tűnik, nincs még társadalmi egyetértés sem, hogy jó-e, ha valaki kivételt képez, valamilyen okból adómentes. Ezeket a vitákat még a társadalommal is le kell folytatni, hogy milyen mértékben jelenjen meg a szolidaritás és az autonómia.