Megállt a bérrobbanás a magyar sztárszakmában: a seniorok plafonba ütköztek, a kezdők viszont 800 ezres fizetéssel is indulhatnak

Pénzcentrum: 2020 januárjában Horváth Zoltán, az ELTE Informatikai Karának korábbi dékánja azt mondta nekem, hogy egy idő után senki nem fog egyszerű kódolókat alkalmazni. Hat évvel később, a generatív AI korában mennyire érzed úgy, hogy beteljesült ez a jóslat?

Filep Szabolcs: Egyszerű kódolókat már az utóbbi 5-10 évben sem alkalmaztak a cégek. Komplex tudással, gyakorlati tapasztalattal keresnek fejlődni és tanulni vágyó munkatársakat. A PROGmasters például tíz éve működik, több mint ezer végzettünk helyezkedett el a szakmában, és azt láttuk, hogy aki elvégez egy intenzív, gyakorlati képzést, annak ott nem áll meg a fejlődése. Nem arról van szó, hogy valaki megtanul egy programnyelvet, majd ugyanazzal a tudással dolgozik egész életében. Aki megszokja az intenzív tanulást, az a munkahelyén is tovább fejlődik. Sok végzettünk ezzel a mentalitással nagyon gyors karriert futott be.
Az igaz, hogy akódolási feladatok egy részét ma már meg tudja oldani a mesterséges intelligencia. Ez most nagyobb technológiai ugrás, mint a korábbi, öt-tíz évente érkező paradigmaváltások. A technológia képességei valósak, de a piaci adaptáció jóval lassabb, mint amit a hangzatos előrejelzések sugallnak. A cégeknél tartott képzéseim alapján azt látom, hogy sok vállalat még alig használja ezeket az eszközöket, mások pedig egyenesen tiltják a használatukat.

A belépési szint tehát megváltozott, de a junior fejlesztők előtt nem zárult be a piac. Egyszerűen már nem elég annyit mondani, hogy valaki tud kódot írni.

Néhány éve még súlyos munkaerőhiányról beszéltünk az IT-szektorban, most viszont vannak leépítések is, kevesebb a junior pozíció, a senior fizetések pedig - igaz, a kétmilliós szint körül - több helyen befagytak. Véget ért a programozás aranykora, vagy csak egy keményebb piaci korrekció zajlik?

A munkaerőpiaci helyzet valóban megváltozott, de nem most, hanem 2023 tavaszán. A 2021-es és 2022-es időszakhoz képest - amikor a Covid miatt felgyorsult digitalizáció okán jelentős létszámbővítés volt -, visszaesett a junior pozíciók száma, ezért mindenképpen beszélhetünk konszolidációról. Az a piac, amikor szinte bárkit nagyon gyorsan felszívott az IT, véget ért.

Ettől még nem gondolom, hogy a programozás aranykora lezárult volna. Az informatika jellemzően nem önálló világ, hanem más üzleti területeket szolgál ki. Bankokat, gyártócégeket, mezőgazdasági vállalkozásokat, oktatási rendszereket vagy éppen építőipari cégeket. Ha ezek a területek kevesebbet ruháznak be, az informatikai kereslet is visszaesik.

Közben az AI olcsóbbá és gyorsabbá teheti a szoftverfejlesztést. Ez nemcsak azt jelentheti, hogy ugyanazt a munkát kevesebb ember végzi el, hanem azt is, hogy olyan kisebb cégek rendelhetnek egyedi szoftvert, amelyek korábban nem tudtak volna tíz-, húsz- vagy ötvenmillió forintot kifizetni egy fejlesztésért.

Én ezért inkább egy piaci korrekciót látok, amely után új kereslet is kialakulhat.

Mi okozta leginkább ezt a fordulatot? Az AI, a Covid alatti túlfelvétel vagy a gazdasági lassulás?

Elsősorban a gazdasági környezet. A háború, az infláció, a magas kamatok, a befektetők visszahúzódása és Magyarországon az uniós pénzek befagyasztása egyszerre fékezte a fejlesztéseket. Ehhez jött az autóipar átalakulása, az elektromos autók és a kínai szereplők erősödése. Ezek nemcsak az IT-t, hanem szinte minden szektort érintették.

A Covid utáni túlfelvétel korrekciója szintén része a történetnek, különösen a nagy nemzetközi technológiai cégeknél. Az AI-ra viszont sokszor kényelmesebb hivatkozni. Ha egy vállalat azt mondja, hogy a mesterséges intelligencia miatt épít le, az a befektetők számára akár technológiai fejlődésként is eladható. Ha azt mondja, hogy túlzottan optimista volt és túl sok embert vett fel, az sokkal kellemetlenebb üzenet.

A mesterséges intelligencia hatása valós, de szerintem a mostani munkaerőpiaci fordulatot nem ez indította el.

A belépőszint látványosan szűkül. Ha a cégek nem vesznek fel juniorokat, honnan lesznek öt-tíz év múlva senior fejlesztők? Nem éppen most vágja el maga alatt az utánpótlást az iparág?

Ha a cégek valóban teljesen leállnának a juniorok felvételével, abból néhány év múlva komoly utánpótlási probléma lenne. Azonban nem látni, hogy megszűnt volna a juniorok felvétele. A korábbi csúcshoz képest kevesebb a pozíció, de a vállalati kutatásainkban a cégek közel hetven százaléka azt jelezte, hogy van nyitott pozíciója, juniort vett fel, vagy az előző fél évben vett fel pályakezdőt.

Az utánpótlási oldalon is változott a helyzet. Nálunk a nappali, teljes fókuszt igénylő képzéseket felváltották az esti, online, munka mellett végezhető programok. Ezeket sokan elkezdik, de nem mindenki akar valóban pályát váltani - például azért, mert csak a meglévő munkahelyén és munkakörében szeretné növelni a saját értékét a digitális tudásának fejlesztésével -, és nem mindenki teszi bele ugyanazt az energiát, mint az, aki korábban felmondott, majd napi nyolc-tíz órában csak a képzésre koncentrált.

Aki viszont eljut a megfelelő szintre, komolyan veszi a felkészülést, és megfelel a cégek által keresett tudásnak, az ma is el tud helyezkedni juniorként. A belépés nehezebb lett, de egyáltalán nem lehetetlen.

Az AI átalakítja azt is, hogy mit jelent juniornak, mediornak vagy seniornak lenni? Mit kell ma tudnia egy juniornak ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen elhelyezkedni?

Már junior szinten is szélesebb, általánosabb tudásra van szükség. Korábban sem volt elég pusztán egy programnyelvet ismerni, de ma még fontosabb, hogy valaki átlássa a szoftverek különböző építőkockáit. Értse a frontendet, a backendet, az adatbázisokat, az üzemeltetést, az adatkezelést, és legyen képe arról, hogyan áll össze egy nagyobb rendszer. Az AI ugyanazt a feladatot, amelyen korábban két hétig dolgoztunk, bizonyos esetekben néhány óra alatt elkészítheti. Ehhez azonban tudni kell, mit kérünk tőle, hogyan ellenőrizzük az eredményt, és milyen technológiai döntések vannak a háttérben. Egy laikus is össze tud rakni vele egy látványos weboldalt, de könnyen kiderülhet, hogy a választott technológia miatt pl. a Google nem tudja megfelelően indexelni, vagy a rendszer később nem bővíthető.

A juniornak ezért nem kevesebbet kell tudnia, hanem másképp kell tudnia. Kevesebb jelentősége van annak, hogy fejből ismeri-e minden programnyelv szintaxisát, és sokkal fontosabb a tudatos problémamegoldás, a rendszerszemlélet, az üzleti igény megértése és az ellenőrzés. A seniorok kezében az AI ma még erősebb fegyver, mert ők tudják igazán megítélni, hogy a gép jó választ adott-e. Ugyanakkor az AI a tanulási utat is felgyorsíthatja, ha valakinek már megvannak az alapjai. Ráadásul a pályaváltók akár előnyben is lehetnek, mert aki már dolgozott üzleti vagy vezetői környezetben, gyakran jobban tud feladatot delegálni az AI-nak, és felelősen ellenőrizni az eredményt.

Mit csinál az AI a fejlesztői fizetésekkel és a csapatok méretével? Kevesebb emberrel végeztetnek majd el ugyanannyi munkát, vagy felértékelődnek a valóban jó szakemberek?

A fizetéseknél két eltérő folyamatot látunk. A seniorok egy része már korábban elérte az alkalmazotti karrierút plafonját, ami Magyarországon nagyjából bruttó másfél-kétmillió forint körül alakult, extrém esetben ennél magasabban. Ezt a szintet négy-hat év alatt is el lehetett érni, az elmúlt egy-két évben viszont itt nagy béremelésekre már nem lehetett számítani.

A junior belépőbérek eközben a saját alumni kutatásaink szerint emelkedtek. A legutóbbi mérésben az átlag már nyolcszázezer forint fölött volt, és azoknál, akik a korábbi munkatapasztalatukat az új pozícióban is hasznosítani tudják, a nyolcszázezer és egymillió forint közötti kezdőbér sem ritka.

A csapatméretekre nincs még egyetlen általános válasz. Van, aki az AI segítségével ugyanazt a munkát rövidebb idő alatt végzi el, és a felszabaduló időt magára fordítja. Más több projektet vállal, vagy a saját cégénél teljesít többet. Igazából a legeltérőbb az, ahogyan a vállalatok állnak a mesterséges intelligenciához. Van, ahol bónusszal ösztönzik az AI használatát, máshol már korlátozzák, mert túl magas lett a költség, vagy a munkatársak nem üzletileg hasznos feladatokra használták.

Összességében azt gondolom, a valóban jó szakemberek (üzleti elemzők, fejlesztők és a tesztelők, azaz minőségbiztosítók) szerepe felértékelődik ebben a világban. Minél több kód készül gyorsan és részben automatizáltan, annál fontosabb, hogy valaki felelősen ellenőrizze, tényleg azt csinálja-e a szoftver, amit kell.

Ma sokan úgy beszélnek az AI-ról, mintha szinte ingyen helyettesítené az emberi munkát. Mi történik, ha jelentősen megdrágulnak a modellek és a tokenek? Biztos, hogy hosszú távon olcsóbb lesz géppel kiváltani egy fejlesztőt?

A szoftverfejlesztésben használt mesterséges intelligencia ma egyáltalán nem olcsó. Ha egy senior fejlesztő nagyon intenzíven támaszkodik rá, havi két-háromezer dollár vagy euró értékű tokent is elhasználhat. Ez már egy junior munkatárs bérével összemérhető költség, tehát komoly akadálya a vállalati bevezetésnek.
A nagy technológiai cégek nemcsak a modellek fejlesztésére költenek, hanem arra is, hogy olcsóbb legyen a működtetésük. Új chipeket, neurális hálózati megoldásokat, adatközpontokat és hatékonyabb hűtési rendszereket fejlesztenek. Egyelőre azonban nem látszik, hogy ez az üzlet már gazdaságosan működne.

Ha minden változatlan maradna, a magas költség valóban korlátozná, hogy hány fejlesztőt lehet kiváltani. Én viszont arra számítok, hogy közben a szoftverek iránti igény is nőni fog. Az AI olcsóbbá teszi az egyedi fejlesztést, ezért olyan vállalkozások is saját rendszert készíttethetnek, amelyek korábban csak dobozos terméket engedhettek meg maguknak. Így nem biztos, hogy ugyanannyi munkát kell majd kevesebb embernek elvégeznie. Lehet, hogy sokkal több fejlesztési igényt kell kiszolgálni.

A mesterséges intelligencia ráadásul már annyira beépült az emberek életébe, hogy egyre inkább infrastruktúraként kezeljük. Ettől még a költsége nem tűnik el, és nem lehet automatikusan kijelenteni, hogy minden esetben olcsóbb lesz vele kiváltani az emberi munkát.

Nálatok mit mutatnak a számok? Hogyan változott az elmúlt két-három évben a jelentkezők száma, a végzettek elhelyezkedési aránya?

Az elmúlt három évben üzleti modellt váltottunk. A nappali, intenzív képzések helyett hosszabb, esti, online, munka mellett elvégezhető programokat indítunk. Jelenleg stabilan száz-százötven hallgatónk van nyolc-tíz párhuzamos csoportban. Volumenben még több embert is képzünk, mint 2021-ben vagy 2022-ben. A munkaerőpiac gyengülését leginkább a vállalatoktól kapott közvetítői díjon látjuk. Egy sikeresen elhelyezett szakember után ma nagyjából a korábbi összeg harmadát fizetik a cégek. Továbbra is van igény jó juniorokra, de már nem ez adja a bevételeink meghatározó részét, hanem a résztvevők által fizetett tandíj.

Az esti képzéseken részt vevőknek csak körülbelül húsz-harminc százaléka kéri az ingyenes Karrier Help szolgáltatásunkat, amellyel segítjük őket az elhelyezkedésben. Sokan ugyanis nem feltétlenül akarnak azonnal pályát váltani, hanem a jelenlegi munkájukban szeretnének értékesebbé válni az informatikai tudással. Azok közül, akik kérik az elhelyezkedési segítséget és vállalják a szigorú követelményeket, nagyjából hatvan százalék talál is új állást pár hónapon belül.

A kódolósulik modellje sokáig arra épült, hogy néhány hónap alatt piacképes tudást adnak, a piac pedig felszívja a végzetteket. Ez az ígéret ma még tartható?

Korábban az intenzív, nappali képzéseinken a résztvevők felmondtak a munkahelyükön, napi nyolc-tíz órát tanultak és gyakoroltak, majd teljes erővel az elhelyezkedésre koncentráltak. Ebben a modellben a végzettek mintegy kilencven százaléka állást talált. A 2022-ben és 2023-ban kialakult bizonytalanság egyik pillanatról a másikra eltüntette azokat a jelentkezőket, akik vállalták volna, hogy feladják a biztos állásukat. Nem mi döntöttünk úgy, hogy megszüntetjük ezt a modellt. Egyszerűen nem lehetett nappali csoportot indítani, miközben az esti, munka mellett végezhető képzésekre sokan jelentkeztek.

Ez azonban más hallgatói hozzáállást is jelent. A résztvevők egy része még nem döntötte el, hogy valóban pályát vált-e, mások pedig csak a munkaerőpiaci értéküket akarják informatikai tudással növelni.

Aki ugyanannyi energiát tesz bele, mint a korábbi intenzív képzések résztvevői, annak továbbra is jó esélye van, de automatikus elhelyezkedést ma már nem lehet felelősen ígérni.

Mit kellett a generatív AI és a juniorpiac szűkülése miatt alapjaiban átírnotok a képzéseken?

Az AI-t nagyon gyorsan beépítettük a képzésbe, majd rövid időn belül kivettük az első feléből. Ahhoz, hogy valaki megtanuljon programozni és egyre összetettebb rendszereket átlátni, szüksége van agytornára. Ha a mesterséges intelligencia már az alapok elsajátításánál elvégzi helyette a gondolkodást, akkor nem fejlődik ki a logikus és absztrakt gondolkodás, valamint a rendszerszemlélet. Ezért az elején továbbra is programozást, adatbázis-kezelést, backend- és frontend-alapokat, üzemeltetést és a szoftverek felépítését tanítjuk. A hallgatónak értenie kell, milyen problémák és buktatók vannak egy rendszerben, és milyen megoldási minták közül lehet választani.

Amikor ez a tudás már megvan, az AI-nak kötelezően meg kell jelennie. Felgyorsíthatja a rutinfeladatokat, és abban is segít, hogy valaki egy már ismert programnyelv után gyorsabban dolgozzon egy másikkal. A tanulást és az agy tornáztatását viszont nem lehet megspórolni. Az AI akkor hasznos, ha már van mit felgyorsítania.

A mostani feltételek között kinek ajánlanál még mindig egy kódolóképzést, és kit beszélnél le róla?

Annak ajánlanám, aki kíváncsi, szeret alkotni, és örömet okoz neki, hogy problémákat old meg. Azok előtt is új lehetőség nyílt, akiknek erős az üzleti érzékük, saját vállalkozásuk van, automatizálnák a működésüket, vagy startupötletet szeretnének megvalósítani. Nekik nem feltétlenül az a céljuk, hogy klasszikus fejlesztői állást kapjanak. Már az informatikai alapok és az AI együttes használatával is komoly értéket tudnak teremteni.

A programozás továbbra is jó életszínvonalat biztosíthat, és aki fejlődik, néhány év alatt jelentősen növelheti a keresetét. Ugyanakkor már nem érdemes úgy tekinteni rá, mint automatikus sztárkarrierre, ahol minden évben húszszázalékos béremelés jár.

Akit lebeszélnék róla, az az, aki nehezen viseli a gyors változást, és hosszú éveken át ugyanazt a kiszámítható rutint szeretné követni. Az informatika fejlődése továbbra is rendkívül gyors. Van, aki ezt élvezi, mert a munka sosem válik unalmassá. Aki viszont stabil, alig változó feladatokra vágyik, annak ez a pálya - a digitalizáció megjelenése miatt a legtöbb szakmához hasonlóan -, egyre kevésbé fog passzolni.

(Címlapkép és fotók: Berecz Valter)