Tovább folytatódik a legendás magyar gyár kálváriája: megszólalt a szakszervezet - ez lehet a végső hattyúdal

Június közepén megszűnt annak a 63 munkavállalónak az állása, akiket januárban azért hívtak vissza, hogy a potenciális befektetőknek működés közben mutassák be a hengerműveket és a fémbevonó egységeket. Magyar Zoltán, a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke kifejtette, hogy a dolgozókat határozott idejű szerződéssel foglalkoztatták, ám a hónap közepén ezt már nem hosszabbították meg, így a gyár ismét teljesen leállt. A telephelyen mindössze egy 350-400 fős magállomány maradt, amely a felügyelet nélkül nem hagyható, kritikus berendezéseket őrzi. Az érdekvédő szerint ez a lépés arra enged következtetni, hogy a felszámoló hamarosan megindítja a tényleges eljárást, ami a cég végleges megszűnéséhez vezethet.

A dolgozók körében óriási a bizonytalanság, mivel semmilyen információt sem kapnak a lehetséges forgatókönyvekről. Az egyetlen biztos támpontot egy május végi kormányhatározat jelenti, amely az iparbiztonság fenntartása érdekében egymilliárd forintos állami keretet biztosított a közszolgáltatási szerződés június 30-ig történő meghosszabbítására.

Ennél is aggasztóbb azonban, hogy a Gazdasági és Energetikai Minisztériumnak már június 15-ig be kellett volna nyújtania egy jelentést a kormány részére a befektetői érdeklődésről és a vasmű jövőjéről. Arról, hogy ez a dokumentum egyáltalán elkészült-e, és milyen javaslatokat tartalmaz, sem a dolgozóknak, sem az érdekképviseletnek nincs információja.

Magyar Zoltán hiába próbált érdemi válaszokat kapni Nagy Ervin országgyűlési képviselőtől és Fábián Ágnes gazdaságfejlesztési államtitkártól, megkeresései eddig eredménytelenek maradtak.

Az egykori acélmű megmentésére az évek során becslések szerint több mint százmilliárd forintnyi állami forrást fordítottak, a helyzetet mégsem sikerült stabilizálni. Az előző kormány a veszélyhelyzeti szabályozásra támaszkodva állami irányítás alá vonta a felszámolási eljárást, és a folyamat utolsó szakaszában a brit-indiai Liberty Steel-csoportra bízta a gyárat. A befektető azonban a termelés beindítása helyett további támogatásokat kért, majd értékesítette a szén-dioxid-kvótákat, ami végleg mély válságba sodorta a vállalatot.

A krízis tetőpontjaként tavaly nyáron egyszerre mintegy 2700 munkavállalót bocsátottak el. Az intézkedés térségi szintű drámáját jól mutatja a szakszervezethez eljuttatott februári adat, amely szerint az elbocsátottak közül alig 1100-an – vagyis a korábbi dolgozók kevesebb mint fele – tudtak csak új munkát találni.

Fotó: Koszticsák Szilárd, MTI/MTVA