A legismertebb magyar étterem rejtélyes története: a Gundel nem csak a luxusról szólt

1910-ben nyitotta meg kapuit Budapest szívében, a Városliget közepén a Gundel étterem. Az alapító, Gundel Károly munkássága meghatározó a magyar gasztronómia és vendéglátás szempontjából, hiszen a magyar konyha jellegzetességeit megtartva emelte azt új szintre, mikor a korszerű gasztronómia kifinomultságával és eleganciájával ötvözte a hagyományos fogásokat. Gundel Károly számos könyvet is írt a vendéglátásról, konyhaművészetről. „A vendéglátás művészete” és „A kis magyar szakácskönyv” angolul, illetve németül megjelent művei és cikkei is nagyban hozzájárultak a szerző és a magyar vendéglátás hírnevének öregbítéséhez.

Az épületben 1894 óta állt a Wampetics vendéglő, Gundel Károly 1910-ben vette át az üzemeltetését. A Gundel Ház túlélte a történelem viharait, két világháborút, gazdasági válságokat és az államosítás éveit.

Legendás ételek születtek

A Gundel mindenkié volt: minden társadalmi réteg megtalálta a maga kínálatát és helyét.

Egy magas színvonalat nyújtó vendéglő volt, de sokáig nem tartották kifejezetten elegáns, luxusétteremnek. A kialakítását úgy lehetne leírni, hogy ahogy egyre beljebb került az ember az épületben, egyre módosabb volt a kínálat, és a számlák is egyre vastagabbak voltak.

Bár a Gundelben vagy Gundeléknél született számos, a magyar konyhát meghatározó étel, mint a

• a palócleves,
• a paprikás csirke,
• a bakonyi gombaragu,
• a fogas Kárpáti módra,
• a Tokaji Aszús libamáj,

teraszán szolgáltak fel nagyon egyszerű ételeket is, mint például főtt tojást pörköltszafttal, virslit lében, vagy sós perecet csapolt sörrel. A Gundel leghíresebb kreációi desszertek voltak: a Gundel palacsinta, a Somlói Galuska, vagy a Rákóczi Túrós. De a gasztronómiai műhely honosította meg a mártások, raguk kultúráját a magyar konyhában, sőt a Bécsi szeletet, azaz a Wiener Schnitzelt is.

A palacsinta sem volt mindig Gundel

Mindenki találkozott már a leghíresebb Gundel-fogással: a világhírű diós palacsinta receptje eredetileg Márai Sándor író feleségétől, Lolától származott, ezért az étlapon Márai-palacsintaként szerepelt. A kommunizmus alatt azonban az emigrált író neve tiltólistára került, ezért Gundel Károlynak át kellett keresztelnie a fogást.

A Városliget az 1800-as évek végére egyre népszerűbb pihenő- és sétatér volt, a társadalom széles rétege számára. Nem véletlen, hogy a szabadtéri programokhoz az evés-ivás is hozzátartozott. Az étterem ennek megfelelően hatalmas volt, akár ezer embert is vendégül tudtak látni a kertben, csúcsnapokon 3 ezer tányér ételt szervíroztak, azaz tömegeket szolgált ki.

A város közkedvelt találkozóhelye volt, 11 fős saját zenekar játszott a kertben, így folyamatosan szólt az élőzene. Sőt, igazi családi étteremnek számított, ahol a kertben gyerekek szaladgáltak – köztük az alapító 13 gyermeke is.