Lassan véget ér a drogériai árrésstop: az uniós bíróság előtt bukhat el a vitatott intézkedés

A drogériai termékekre 2025-ben bevezetett árréskorlátozás hivatalos célja a fogyasztói árak csökkentése volt. A szabályozás harminc termékkategóriában legfeljebb 15 százalékos árrést engedett meg, és a drogériai kiskereskedelmet főtevékenységként végző, egymilliárd forintot meghaladó árbevételű vállalkozásokat érintette.

Az ugyanilyen termékeket is értékesítő hiper- és szupermarketekre ez a drogériai korlátozás nem terjedt ki.

A Bizottság a kereskedők helyzetét kifogásolta

Az Európai Bizottság 2026 júliusában úgy döntött, hogy az Európai Unió Bírósága elé viszi a drogériai árréskorlátozás ügyét. Nyilvános indokolásában a letelepedés szabadságának és a szolgáltatási irányelvnek a sérelmére hivatkozott. Álláspontja szerint az intézkedés főként nem magyar hátterű vállalkozásokat érintett, és diszkriminatív, aránytalan követelményeket támasztott velük szemben.

A Bizottság azt is hangsúlyozta, hogy az árrés nem azonos a nyereséggel. Ebből kell fedezni többek között a munkabéreket, az ingatlanok költségeit és az adókat is. A túl alacsonyan meghatározott árrés ezért veszteséges értékesítésre kényszerítheti a kereskedőket.

A Taylor Wessing szakértői szerint ugyanakkor a szabályozás uniós jogi megítélésében az áruk szabad mozgásának önálló jelentősége van. „Ez a szempont a Bizottság nyilvánosan ismertetett érvelésében nem jelent meg, pedig az árrésplafon a kereskedők tulajdonosi hátterétől függetlenül befolyásolhatta a tagállamok közötti áruforgalmat” – mondja Dr. Novák Zoltán, a Taylor Wessing partnere.

Az import többletköltsége a döntő kérdés

A más uniós tagállamból történő beszerzés a belföldi vásárláshoz képest többletköltségekkel járhat, például a szállítás és a logisztika területén. Ha ezeket a kereskedőnek a maximált árrésből kell fedeznie, és azokat a beszállító által számlázott beszerzési ár nem tartalmazza, kevesebb marad az egyéb működési költségekre és a nyereségre.

Az azonos mértékű árrésplafon így eltérően hathat a belföldi és a más tagállamból beszerzett termékek értékesítésére. A kereskedő számára jövedelmezőbbé válhat a hazai beszerzés, a szabályozás pedig visszatarthatja attól, hogy más tagállamokból vásároljon. Ehhez nem szükséges, hogy a jogszabály kifejezetten különbséget tegyen a termékek származása szerint.

Az Európai Unió Bíróságának korábbi ítélkezési gyakorlata alapján az olyan árrésszabályozás, amely az import költségeit a maximált árrésbe szorítja, és ezzel a belföldi beszerzés felé tereli a kereskedőket, az áruk szabad mozgásának korlátozását jelentheti. A Taylor Wessing értékelése szerint a magyar drogériai árrésstop esetében is ez az alapvető uniós jogi probléma állt fenn.

A kivezetésen túlmutató tanulság

Az ügyvédi iroda szerint az importot visszatartó hatás akkor sem szűnt volna meg feltétlenül, ha a korlátozást minden kereskedőre egyformán kiterjesztik. A más tagállamból történő beszerzés többletköltsége egy magyar tulajdonú vállalkozás számára is ugyanúgy csökkentheti az értékesítés jövedelmezőségét.

Az áruk szabad mozgásának korlátozása csak megfelelő uniós jogi igazolás mellett fogadható el. A fogyasztók védelmére való általános hivatkozás önmagában nem elegendő: az intézkedésnek alkalmasnak és szükségesnek kell lennie a jogszerű cél eléréséhez. A Taylor Wessing szerint a magyar szabályozásnál külön indokolást igényelt az is, hogy miért csak a kereskedők egy meghatározott körére vonatkozott a korlátozás.

A drogériai árrésstop mérlege ezért a szakértők szerint a jövőbeli árszabályozás számára is fontos tanulságot hordoz. „Az uniós joggal való összhang vizsgálatakor a vállalkozások közötti egyenlő bánásmód mellett azt is értékelni kell, hogy az intézkedés miként befolyásolja a beszerzési döntéseket. A formálisan azonos árrésplafon is sértheti az egységes piac szabályait, ha gazdaságilag a más tagállamokból történő beszerzés ellen hat” – zárja gondolatait Dr. Novák Zoltán, a Taylor Wessing partnere.