Kettészakadt a legjobban fizető álomszakma: ők a mesterséges intelligencia igazi vesztesei - szinte esélyük sincs

Az elmúlt időszakban egyre erősebbé vált az a narratíva, hogy a mesterséges intelligencia különösen a szoftverfejlesztők munkáját sodorhatja veszélybe. A logika első ránézésre nehezen vitatható: a programozás jól strukturált, szabályok mentén működő tevékenység, amelynek jelentős része automatizálható, ráadásul a modern nyelvi modellek már kifejezetten erősek a kódírásban. Mindez azt a benyomást kelti, hogy a fejlesztők iránti kereslet szükségszerűen visszaesik. A valóság azonban ennél jóval összetettebb, és több ponton kifejezetten rácáfol erre az egyszerű magyarázatra.

A Financial Times-nál nemrég több ezer, sőt összességében milliós nagyságrendű álláshirdetést vizsgáltak meg különböző adatbázisok alapján, hogy pontosabb képet kapjanak arról, mi történik valójában a szoftverfejlesztői munkaerőpiacon. Az eredmény első pillantásra meglepő: a fejlesztők iránti kereslet nemhogy csökkent volna, hanem bizonyos szegmensekben kifejezetten növekedett, még annak ellenére is, hogy közben a teljes munkaerőpiacon inkább visszaesés volt tapasztalható.

A kereslet növekszik – de nem mindenkinél

Az adatok szerint az Egyesült Államokban és Európában egyaránt emelkedett a szoftverfejlesztői álláshirdetések száma az elmúlt egy évben, és egyes mutatók már a két évvel ezelőtti szinteket közelítik. Ez különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy más ágazatokban eközben csökkent a nyitott pozíciók száma. A technológiai szektor tehát nem gyengült, hanem relatív értelemben még erősödött is.

Ez a jelenség jól ismert közgazdasági összefüggéssel magyarázható. Ha egy termék vagy szolgáltatás előállítása olcsóbbá és gyorsabbá válik, abból rendszerint többet kezdenek el használni. A szoftverfejlesztés pontosan ebbe az irányba halad: a mesterséges intelligencia segítségével rövidebb idő alatt, kevesebb erőforrással lehet alkalmazásokat létrehozni. Ennek következtében nő az igény a szoftverek iránt, és ezzel együtt – legalábbis egy bizonyos pontig – az emberek iránti kereslet is fennmarad.

A felszín alatt azonban már egészen más kép rajzolódik ki:

A részletesebb elemzések azt mutatják, hogy a növekedés szinte kizárólag a tapasztalt, magasabb szintű szakemberek körében jelentkezik. A pályakezdők számára elérhető állások száma ezzel szemben alig változott, és továbbra is feltűnően alacsony.

Kettészakadó munkaerőpiac

A béradatok ugyanezt a tendenciát erősítik meg. A legmagasabb fizetések reálértéken jelentősen emelkedtek az elmúlt időszakban, miközben az alacsonyabb szinteken csak mérsékelt növekedés történt. Ez nem egyszerű különbség, hanem egy mélyebb szerkezeti átalakulás jele.

A háttérben az áll, hogy a mesterséges intelligencia nem egyformán hat minden munkavállalóra. A tapasztalt fejlesztők számára ezek az eszközök hatékonyságnövelő eszközként működnek: ugyanazzal a tudással több feladatot tudnak elvégezni, gyorsabban és nagyobb léptékben. Egy jól képzett szakember így képes lehet kiváltani több kevésbé tapasztalt munkatárs munkáját.

Ezzel párhuzamosan viszont pontosan azok a feladatok szorulnak háttérbe, amelyek korábban a pályakezdők számára biztosították a belépést a szakmába. Az egyszerűbb kódrészletek megírása, az alapvető hibák javítása vagy a rutinszerű fejlesztési feladatok egyre inkább automatizálhatók. A vállalatok emiatt sokkal óvatosabbá váltak az új, tapasztalatlan munkavállalók felvételében.

A fejlesztői munka átalakulása

A változás nemcsak a munkaerőpiaci számokban, hanem a mindennapi munkavégzésben is látványos. A szoftverfejlesztők szerepe fokozatosan átalakul: a hangsúly egyre kevésbé van azon, hogy valaki saját kezűleg írja meg a teljes kódot, és egyre inkább azon, hogy képes-e irányítani a folyamatot.

A GitHub egyik mérnöke szerint ma már kulcsfontosságúvá vált az a képesség, hogy valaki pontosan meg tudja határozni a feladatot, és minden szükséges információt át tudjon adni annak, aki vagy ami a munkát elvégzi – legyen szó kollégáról vagy mesterséges intelligenciáról. Ez lényegében egyfajta koordinációs és szervezési szerep, amely korábban kevésbé volt hangsúlyos a fejlesztői munkában.

Ezzel együtt felértékelődik az a képesség is, hogy a szakemberek ne csak egy-egy részfeladatra koncentráljanak, hanem átlássák a teljes rendszert. Meg kell érteniük, miért készül egy adott funkció, milyen problémát old meg, és hogyan illeszkedik a nagyobb egészbe. Ez a fajta gondolkodás közelebb áll a termékfejlesztési szemlélethez, mint a hagyományos értelemben vett programozáshoz.

Nem véletlen, hogy egyes iparági szereplők – például az Anthropic fejlesztői – már arról beszélnek, hogy a klasszikus „szoftvermérnök” szerep hosszabb távon átalakulhat, és a különböző feladatkörök közötti határok elmosódhatnak.

Az utánpótlás kérdése

A jelenlegi folyamatok egyik legkomolyabb kockázata az utánpótlás hiánya. Ha a cégek nem vesznek fel pályakezdőket, akkor idővel nem lesz elegendő tapasztalt szakember sem.

A probléma lényege, hogy a magasabb szintű készségek – például a rendszerszintű gondolkodás vagy a komplex problémák kezelése – jellemzően évek alatt, gyakorlati tapasztalat útján alakulnak ki. Ha azonban a belépési lehetőségek beszűkülnek, ez a fejlődési út megszakad.

Egy lehetséges megoldás az lehet, hogy a vállalatok tudatosabban fektetnek be a fiatal szakemberek képzésébe, még akkor is, ha ez rövid távon nem térül meg azonnal. Ez egyfajta tanulási, betanulási modell megerősítését jelentené, amelyben a cégek hosszabb távon gondolkodnak.

Ugyanakkor reális forgatókönyv az is, hogy sok vállalat inkább a gyors eredményeket választja, és a mesterséges intelligenciával támogatott, tapasztalt szakemberekre támaszkodik. Ebben az esetben fennáll a veszélye annak, hogy az egész iparág szembesül majd a képzett munkaerő hiányával.

Az oktatás kihívása

A változások az oktatási rendszert is komoly kihívás elé állítják. A jelenlegi képzések nagy része arra épül, hogy a hallgatók konkrét technikai feladatokat tanuljanak meg elvégezni. Ez azonban egyre kevésbé elegendő.

A jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapnia annak, hogy a diákok megtanuljanak problémákat értelmezni, rendszerekben gondolkodni, és döntéseket hozni. Nemcsak azt kell tudniuk, hogyan kell valamit megcsinálni, hanem azt is, hogy mit érdemes egyáltalán megcsinálni, és miért.

Ha ez a szemléletváltás elmarad, akkor a munkaerőpiac igényei és az oktatás által nyújtott tudás közötti különbség tovább nőhet.

Szerintem az egyik legnagyobb kihívás az lesz, hogy az egyetemek – köztük a miénk is – hogyan tudják befogadni és megfelelő arányban beépíteni ezeket az új technológiákat a képzési rendszerbe. Meg kell találnunk azt az egyensúlyt, ahol a hallgatók találkoznak a mesterséges intelligenciával, megismerik és használni tudják, de közben nem veszítik el a saját kreativitásukat, a saját autonóm alkotói hangjukat. Ez egy nagyon érzékeny egyensúly, és szerintem ez lesz az egyik legfontosabb feladatunk.

- erről Balogh Áron, a Metropolitan Egyetem docense beszélt nemrég egy, a Pénzcentrumnak adott nagyinterjúban, amelyben az egyik legpiacképesebb magyarországi egyetemi képzés (és annak munkaerőpiaci lehetőségeiről) beszélgettünk:

EZ IS ÉRDEKELHET

Azok járhatnak most nagyon jól, akiknek ilyen végzettsége van: szó szerint kapkodnak értük a cégek, jó pénzt fizetnek

A technológia olyan gyorsan változik, hogy amit ma biztosnak látunk, az néhány hónap múlva már teljesen más képet mutathat.

Átmeneti zavar vagy tartós átalakulás?

A jelenlegi helyzet értelmezhető egy átmeneti időszakként is, amelyben a piac még keresi az új egyensúlyt. Elképzelhető, hogy idővel a vállalatok újra nagyobb hangsúlyt fektetnek a pályakezdők képzésére, és a rendszer kiegyensúlyozottabbá válik.

Az is lehetséges azonban, hogy egy tartósan új struktúra alakul ki, amelyben a magas szintű tudás és tapasztalat jelentősen felértékelődik, miközben a belépő szintű lehetőségek száma tartósan alacsony marad.

Egy dolog mindenesetre egyértelmű: a szoftverfejlesztői szakma nem eltűnőben van, hanem mélyreható átalakuláson megy keresztül. A kereslet megmarad, de más jellegű tudásra, más készségekre és más karrierutak mentén. A legfontosabb kérdés már nem az, hogy szükség lesz-e fejlesztőkre, hanem az, hogy ki és milyen módon tud belépni ebbe az új, átalakuló világba.

AI és a munkaerőpiac, úgy általában

„A technológia nagyon gyorsan fejlődik, és a mesterséges intelligencia képességeit gyakran még alá is becsüljük. Sokszor rossz kérdéseket teszünk fel: arra koncentrálunk, hogy öntudatra ébred-e a gép, vagy hogy valaha besétál-e egy robot, és átveszi-e tőlünk a munkát egy az egyben. Pedig a valóság árnyaltabb. Nem minden munka értékes vagy hatékony, és sok közülük már idejétmúlt. A fejlett országokban ma is 30–40 százalékos munkaerőhiánnyal küzdenek például az egészségügyben vagy az oktatásban. Itt nem az a kérdés, hogy a tanárokat le kell-e cserélni, hanem az, hogy hogyan tudnánk a meglévő tanárokat jobban segíteni, például gépi eszközökkel, hogy még hatékonyabban tudjanak tanítani. Valójában sokkal inkább attól tartunk, hogy elveszítjük a fizetésünket, mintsem attól, hogy elveszítjük a munkánkat.” – ezt egy tavalyi interjúban Rab Árpád jövőkutató nyilatkozta a Pénzcentrumnak arra utalva, hogy disztópikus félelemnek tűnik jelenleg, hogy tömegesen leváltsa az embert a mesterséges intelligencia.

Talán ez tehát manapság a legtöbb embert érdeklő téma a jövővel kapcsolatban, amellyel mi is heti rendszerességgel foglalkozunk:

Pénzcentrum kutatás a mesterséges intelligenciáról! Kérlek, segíts a kitöltéseddel!